Nehéz elképzelni, hogy valakit a lakógyűlés intézménye hozzon lázba. Ki az, aki ezzel töltené legszívesebben a szabadidejét? Olyasféle személy lehet, aki a bankba is annak öröméért jár, hogy sorszámot téphessen, és ötven percet várhasson sorára. Meglepő tehát, hogy a főváros vezetése azt gondolta, a lakógyűléses hasonlattal fogja majd egybekovácsolni a fővárosiakat. De vajon tényleg ez volt a cél?
Révész Sándor jogosan mutatott rá a Hvg-ben, mennyi mindenben idézi fel a karácsonyi kérdéssor a nemzeti konzultáció íveit. Pedig itt lett volna a lehetőség, hogy valóban jobban bevonják a választópolgárokat egy korrekt kérdőív segítségével. Mit szeretnének az emberek, újra autókat a Lánchídra, vagy azt, hogy legyen inkább a buszoké és gyalogosoké? Jogos kérdés lenne. Sajnos még itt is sikerült elmenni a demagógia irányába, úgy feltéve a dolgot: akarja-e, hogy újra mindennapos legyen a dugó a hídon?
De még mindig ez a legelfogadhatóbb kérdés a listáról. A többi jóval inkább szól arról, hogy a választó igazolja vissza: nem szép dolog a kormánytól igazságtalanul vegzálni a fővárost. Lehetnek ebben jogos szempontok? Persze. Révész is rámutatott, nyilván senki nem tartana jogosnak egy a korábbihoz képest igazságtalanul magas elvonást. Csak hát itt bejön még az elmúlt évek válságos időszaka is. Ami miatt már az sem szerencsés, hogy úgy teszik fel a kérdést: annyit vonjanak el, mint a tarlósi időszakban, vagy rögtön tízszer többet? A lakógyűléses konzultáció valóban hasonló logikára épül, mint az orbániak: nem valódi kérdésekről van szó. Mintha csak azt tennék fel: kedves választó, ön szerint sem helyes az igazságtalanság? Ki válaszolná erre azt, hogy dehogynem, helyes?
A főváros konzultációját ráadásul már a tömegközlekedési eszközökön is hirdetik. Eszünkbe juthatnak azok a jogos kritikák, hogy miért is használja a Fidesz saját politikai céljaira a kormányzati tájékoztató intézményét? Miért zárnak ki pártpolitikai szempontok mentén embereket kormányeseményekről? Sajnos most viszont a főváros is arra használ egy közszolgáltatást, hogy saját politikai igazát alátámassza. A konzultáció intézményével persze ezt közvetve teszi. Pedig épp olyan ez, mintha a villamos hangosbeszélője egy az egyben bemondaná: a kormány igazságtalanul bünteti a fővárost. A tömegközlekedéshez hasonló közszolgáltatások viszont továbbra sem erre valók.
