Lassan már olyanok lesznek a tesztelésre vonatkozó előírások, mint a megboldogult gyurcsányi reformok. Minden nap kapunk egy újat, de azt még igazán fel sem dolgozhatjuk, máris megbukik, hogy átadja a helyét a rá következőnek, egy még nehezebben értelmezhetőnek. És mintha teljesen ellentétes hatást céloznának be ezek a változtatások. Az egyiktől lerövidül a karantén, a másiktól megúszhatatlanná válik, a harmadiktól pedig eleve nem is írható elő, pozitív teszt hiányában.
Müller Cecília hétfői döntése, miszerint a háziorvos most már saját hatáskörben is fertőzötté nyilváníthat, talán a legabszurdabb mind közül. Ráadásul a fő tünetek (láz, köhögés, nehézlégzés, szagok és ízek érzékelésének elvesztése stb.) közül elég lehet egy is, hogy a háziorvos kimondja a verdiktet, és javasolja az otthon maradást. Elő nyilván nem írhatja, és így negatív teszt sem kell a szabaduláshoz. De összességében mi értelme az egésznek? A láz vagy köhögés például elég sok mindennek lehet még a tünete. Az emberek szeretik magukat is öndiagnosztizálni, az első gyanús tünet után koronát sejtenek. Erre nem biztos, hogy az lesz a legjobb válasz, hogy a háziorvos rábólint: rendben, legyen koronavírus-fertőzése.
Persze, nyilván az egyre túlterheltebb mentősöket akarják ezzel segíteni, minthogy már most sincs elég idő és kapacitás minden egyes helyre rendben kiérkezni. Ezen akarhattak segíteni akkor is, amikor a hétvégén közölték, országosan tizenhét ambuláns mintavételi pontot állít fel a kormány. Úgy volt, hogy a kontaktkutatásban érintettekre vonatkozna ez. Ha az adott személy tünetmentes, a háziorvos időpontot kérhet neki az egyikre, ott pedig a mentődolgozók elvégzik a mintavételt. Nyilván ugyanazok a mentősök, akik eddig is ellátták a feladatot. De akkor hol lesznek itt tehermentesítve? Anélkül, hogy az ágazatba ne csatornáznának be még több embert, akik számára elegendő idő és tisztességesebb mennyiségű munka jutna, nyilván nehéz lesz megoldani az egészet.
De úgy tűnik, mintha az egészet már el is vetették volna, mert kedd reggel arról számolt be a Portfólió: hétfőtől új járványügyi eljárásrend lépett érvénybe. Ennek értelmében ha valaki kontaktkutatás miatt kerül karanténba, akkor nem szabadulhat két negatív teszttel, ki kell várni a határidő leteltét. Ami az eddigi két hét helyett egyébként már csak tíz nap. De bőven elég az is, amit az embernek meg kell oldania bezártságban, a rendes munkavégzést felfüggesztve. Mindezt úgy, hogy meglehet, teljesen egészséges, fertőzésmentes személyről van szó. Nem nehéz belátni, hogy ez mihez fog vezetni: mindenki kétségbeesetten próbálja elkerülni, hogy bárki esetében is kontaktként merüljön fel a neve. Indoklásként egyébként szokás szerint egy a felnőtt állampolgárokat gyerekként kezelő érv hangzott el a sajtóban. Eszerint tehát nem lehet tudni, hogy nem mindenféle fertőzött emberek utazgatnának-e kontaktszemélyként a mintavételi pontokig, így jobb elkerülni a bajt. Igen ám, de nem pont azért kell a buszon vagy az üzletekben maszkot viselni, hogy esetlegesen meglévő fertőzést se adjunk át? De közben normálisan tudjuk élni az életünket, ami elvileg az Orbán-kormány célkitűzése is. Ehhez képest most elméletben akár kétszer-háromszor is felmerülhet kontaktszemélyként a nevünk, és húsz-harminc nap karantént is ránk róhatnak úgy, hogy a fertőzéssel valójában nem is találkoztunk.
Bár a szakértők folyamatosan a kiterjedtebb tesztelés fontosságára hívják fel a figyelmet, a jelek szerint a kormányban inkább a „kevesebb teszt + ugyanannyi vagy még több karantén” kombinációban bíznak. A kettő együtt viszont biztosan nem megy. Az embereknek elegük lesz, bemondásra biztosan nem fognak otthon maradni, főleg, ha azt gyanítják, hogy egy ingyen, rendes ütemben elvégzett teszt negatív eredményt produkálna. Az meg nem járványkezelés, csak a szokásos kormánypárti cinizmus, hogy nem kapsz tesztet, maradj simán otthon, de közben tartsuk meg az ország működőképességét, és ne hagyjuk, hogy a vírus megbénítsa a mindennapokat.
