Jó lenne most megkérdezni Anton Pavlovics Csehovot, hogy mi a drámaírói szakvéleménye arról, ami a felújított Operaház ünnepélyes megnyitóján történt szombat este. Csehovtól származik az a közhellyé vált dramaturgiai alapelv, hogy ha pisztoly van a színpadon, annak el is kell sülnie. Arról viszont Csehov mester soha nem beszélt, hogy mi van akkor, ha nincs pisztoly a színpadon, mégis lövöldöznek. Pedig az Operaház szombati megnyitóján valami hasonló történt: nem volt ugyan puska a színpadon, mégis elsült egy. És a miniszterelnököt találta el.
Egy kétértelmű mondat, még ha nagy nyilvánosság előtt hangzik is el, persze nem olyan horderejű dolog, mint egy szűk körben elmondott beszéd kiszivárogtatása, vagy egy csúnya, többé már nem takargatható lebukás kenőpénzekkel. De azért ezek is lehetnek érdekesek, főleg gyorsan változó időkben. A kremlinológusok – Magyarországon inkább karmelitológusok – nem sok ilyen talányt boncolgathattak az elmúlt 12 évben. A megdönthetetlen Fidesz-piramisból kevés emberi hang hallatszott ki, és ami igen, abban sem volt túl sok megfejtenivaló. Annál jobban örülhetnek most a váratlan ajándéknak, amelyet Ókovács Szilveszter, az Operaház főigazgatója nyújtott át a politika iránt érdeklődő közönségnek. Az Operaház megnyitója nem csak Ókovács eddigi művészeti vezetői pályájának csúcsa volt, hanem olyan este is, amikor a nagy múltú ház szó szerint csordulásig tele volt a NER-rel: egy ilyen mértékben reprezentatív eseményen lepte meg Ókovács Szilveszter a miniszterelnököt egy duplafenekű üzenettel.
– Lassan elérem azt a határt, ami még a magyar operaházi történetben nem volt. Tizenkét év! Ezután már tényleg mindenkinek mennie kellett. Nem akarok ötleteket adni, de ez tényleg lassan közeleg – fordult Ókovács Szilveszter Orbán Viktorhoz a köszönetek után, miközben az állami tévé operatőre valamiért a miniszterelnöki páholyt kezdte el mutatni, így a reakciók örökre dokumentálva vannak az utókor számára, és nem hagynak kétséget afelől, hogy lövés dördült el. A legtöbbet Marton Éva operaénekes arckifejezése árul el, aki látványosan megdöbbent a hallottakon.
Természetesen előfordul az is, hogy a színpadon véletlenül sül el egy puska. Lehet, hogy a főigazgatónak eszébe sem jutott, hogy akihez a beszédet címezte, éppen tizenkét éve ül a miniszterelnöki székben, és közeleg egy választás. Ókovács Szilveszter, a profi kommunikátor, aki jelentős időt töltött a képernyőn is, és évtizedek óta színpadokon kell beszélnie, maga is azt mondja, kiforgatták a szavait, és ő csupán arra utalt, hogy igazgatóként elődeihez viszonyítva kiemelkedően hosszú időre kapott bizalmat. A közönség hangos nevetése viszont azt jelzi, hogy amit Ókovács Szilveszter nem poénnak szánt, azt a többi földi halandó egyértelműen annak értette. Főleg annak fényében érdekes ez, hogy ki volt a közönség.
„Tényleg úgy gondolja bárki, hogy miután engem a miniszterelnök másnap ki is tüntetett, és nagy kitüntetés számomra az is, hogy az Operaház élén lehetek, itt állok neki ellenzéki retorikával előjönni? Nem!” – mondta az RTL Híradónak Ókovács. Vagyis nem győzte hagsúlyozni, hogy nem volt pisztoly a színpadon, mit keresett volna ott? És ez egyébként teljesen logikus is. Csak a közönség lehet kicsit tanácstalan: ha nem volt pisztoly színpadon, akkor hogy lehet, hogy lőttek?
