Ha jobban belegondolunk, ironikus, hogy kormányközeli kiadók adják ki a hasonló köteteket, mint amilyen a Woke. Ironikus, mert a kultúrharcos őrületet célzó szatírának könnyű célpontja lenne a szabad véleménynyilvánítással hadilábon álló NER-világ is. A Twitteren népszerű Titania McGrath figurája elvégre jelentős részben azt karikírozza, ahogy a nyugati progresszívek betiltanának minden nekik nem tetsző véleményt. Igaz, az ideológiai közös alap megvan: Titania célpontját is a századik nemet bevezető, politikai korrektséget túlhajtó közbeszéd jelenti. Ezért is lehet, hogy a Századvég lefordított egy olyan kötetet, amely máskülönben sosem került volna magyar forgalmazásba. Főleg, hogy a Twitter-oldal ismertsége Magyarországon csekély, sőt, a kedvelői is inkább liberálisok. A woke-jelenség kritikusai közt, bármennyire felkarolta is a témát Orbán Viktor és a Fidesz, idehaza is számos baloldalit vagy szabadelvűt találunk. Mint ahogy a szóban forgó, eredetileg 2019-es kötetről is nagyjából két ismerősöm hallott: mindketten baloldaliak.
Titania McGrath valójában álnév, mögötte pedig a jobboldali újságíró-humorista, Andrew Doyle áll. A karakter harciasan képviseli a különböző progresszív ügyeket, ironikusan eltúlozva őket. Másrészt viszont mind a Twitteren, mind ebben a könyvben rengeteg példát hoz olyanokra, akik valóban komolyan gondolják, amit írnak. Vegyünk csak néhányat: „A muszlimok elleni tudattalan előítéletesség különösen elterjedt. Tanulmányok szerint az emberek 96 százaléka elfutna, ha nyilvános helyen azt hallanák, hogy valaki Allahu Akbart kiáltozik.” És: „a »nő« és a »férfi« a maszkulin nyelv alakzatai. A nemiség – akárcsak a szexualitás általánosságban – egy elemezhetetlen fikció.” Nem lenne könnyű megmondani, hogy az első szöveg Titania McGrath szatírája, míg a második egy komolyan gondolt idézet a queer-elmélet filozófusától, David M. Halperintől. Remekül szórakozhatunk aztán a hasonló abszurd eszmefuttatásokon: „Egyik jele annak, ha egy csecsemő nem érzi jól magát a testében, ha rendszeresen sír. Ha férfinéven szólítod és kék ruhákat adsz rá, könnyen lehet, hogy sírása a nemi diszmorfia [sic!] jele.”
Valójában persze a szerző eredetiben a diszfóriára gondolt. Itt jutunk el a magyar kiadás fő problémájához: csapnivalóan igénytelen. Mintha nem lett volna a kötetnek szerkesztője, a fordító pedig nem beszélné a magyar nyelvet. A kötet tele van nyelvhelyességi, mondatszerkesztési és fordítási hibákkal. Hasonlókkal minden oldalon: „mindannyiunkat elborzadtunk” és „amikor nagyon fiatal lány voltam, m a nagyapám mindig megölelt”. Netán már a Századvég is annyira híján van a forrásoknak, hogy képtelen egy rendesen megszerkesztett kötetet kiadni? A magyar kiadású Woke élvezeti értékéből ez sokat levon, de valamicskét hozzáad a szakszerű, információgazdag lábjegyzetelés.
A kötet hátulján látunk egy +18 jelzést is, amely rámutat a kiadás másik szórakoztató körülményére. A Titania McGrath-kötet ugyanis annyira szókimondó és provokatív, hogy még a fóliázást sem igen tudná elkerülni. (Bár nem tudom, hány könyvesboltba jutott el összességében.) Szatirikusan túltolt nyelvezetén jól szórakozhat a South Park-nemzedék, idősebb kormánypárti szavazók viszont csak megbotránkoznának, mi mindenből és milyen módon csinál viccet ez a kötet. Persze eredetileg nem is nekik íródott, hanem azoknak, akiknek elegük van a propagandisztikusan túltolt píszíből, a nyelv és a közbeszéd gyarmatosításából. De – mint fentebb is írtuk – a hasonlók nem állnak távol a kormány ideológiai hátországától sem.
Titania McGrath: Woke – Kalauz a társadalmi igazságossághoz. Ford.: Ketipisz Sztavrosz. Századvég Kiadó, 2023, 2990 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/1. számában jelent meg január 5-én.
