Napjainkban, amikor az önfejlesztő- és menedzsmentirodalom mind inkább kiszorítja a pszichológiai tárgyú műveket a könyvpiacról, egyre kevesebb hely marad azoknak az írásoknak, amelyek elvetik a teljesítményszemléletet. Ám mostanra egyre többen vannak azok, akik felismerik, hogy ez a jól hangzó önfejlesztés – hát még a motiváció – nem is önmagunk fejlesztését szolgálja, hanem leginkább a munkáltatók pénztárcáját hizlalja, akik így még több odaadást tudnak kisajtolni alkalmazottjaikból. Nem is csoda, hogy a vállalati „továbbképzéseken” az első számú varázsszó a hatékonyság lett, amely minden más szempontot felülír. Ritkább esetben persze a kreativitás is szerepel követelményként, azonban a tapasztalat inkább azt mutatja, hogy ez hazánkban nem jelent mást, mint a kényszert, hogy nem megfelelő alapanyagból építsünk várat – és akkor finoman fogalmaztunk. Mégis, mostanra egyre több szakértő ismeri fel, hogy ez a régi szemlélet elavult és káros, a kreativitásnak egészen más értelmet kell adni, mert ez nagyon is gyümölcsöző lehet nemcsak az alkalmazottak, hanem az egész cég számára.
Ez viszont gyökeresen más szemléletet kíván önmagunktól. Ezt próbálja megalapozni Seth Godin nemrég magyarul is megjelent, Az alkotás rutinja című könyvében, amelyben a világ egyik legnagyobb hatású marketingszakembere mindenekelőtt a hibás menedzsmentdogmákkal próbál leszámolni. Ilyen például a tehetség és a végeredmény fetisizálása, ami nemhogy növeli, hanem valójában megöli a kreativitást. Míg a tehetség túlhangsúlyozásával a képességek fontosságáról feledkezünk meg, addig a végeredmény-szemlélet gyakran kínkeservessé vagy unalmassá teszi az odáig vezető utat. A szerző javaslata ezzel éppen ellentétes: Godin szerint ha kreatívak akarunk lenni és maradni, akkor magunkévá kell tennünk azt a szemléletet, hogy nem a végeredmény számít igazán, hanem a napi rendszerességű alkotás, az alkotói rutin elsajátítása és követése, ami igenis megismételhető, produktív és kreatív tevékenység. A könyv írója emellett számos tanáccsal is szolgál, hogy mozgósítsuk magunkban a kreatív energiákat, amit nemcsak a munkánkban, hanem az élet más területein is alkalmazhatunk.
Godin művének azonban kétségtelenül az a legnagyobb érdeme, hogy lerombolja a megkövesedett menedzsmentdogmákat, és helyére valóban az egyén érdekeit emeli. Ám a könyv nem csak azoknak jelenthet hasznos útmutatót, akik szeretnék fejleszteni a kreativitásukat úgy, hogy közben még jól is érzik magukat. A mű legalább ilyen fontos lehet a munkaadói oldal számára is, hogy rámutasson eddigi gyakorlataik gyengeségeire, és helyette újfajta szemléletet eredményezzen a vállalati vezetésben. És bár hazánkban sokszor úgy tűnik, hogy a cégvezetés – vagy sokszor maga a menedzsment – még igen távol áll ettől a hozzáállástól, nyugati versenytársaik szorítása egyre sürgetőbbé teszi a változtatást. Godin könyve ennek a legelső lépcsőfokát jelentheti.
Seth Godin: Az alkotás rutinja. Ford.: Garamvölgyi Andrea. HVG Könyvek, 2021. 3900 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2021/17. számában jelent meg április 23-án.
