Ha van a Kínai Kommunista Pártnak listája a kedvenc történészeikről, akkor azon a holland Frank Dikötter valószínűleg viszonylag hátul szerepel. Mert hát hiába Dikötter a modern kínai történelem egyik legnagyobb szaktekintélye a világon, meglehetősen kritikus a véleménye a párttal szemben. Ami, tekintve, hogy a kioltott emberéletek számát illetően valószínűleg a világtörténelem leggyilkosabb szervezetéről van szó, nem annyira furcsa. Mindenesetre abból sejthető, hogy Hongkong mindmáig megőrzött valamit a Kínától való ideológiai függetlenségéből, hogy Dikötter ma is a Hongkongi Egyetem tanszékvezető bölcsészetprofesszora lehet. Az elmúlt évtizedekben Dikötter több tucat könyvet írt Kínáról, de ezek közül eddig csak az általánosabb témájú Diktátorok és személyi kultuszuk jelent meg magyarul. Pedig Dikötter úgynevezett „népi trilógiájáról” ismert leginkább, amely a Kínai Népköztársaság legsötétebb, Mao Ce-tung fémjelezte évtizedeiről szól. Ebben a kisemberek életén (és tömeges halálán) keresztül mutatja be, hogy mit is okozott Mao uralma. Több Kína-szakértő is bevallotta, hogy amikor a nagy éhínségről szóló kötetet olvasta, időnként le kellett tennie a könyvet, mert nem tudta elviselni a mérhetetlen szörnyűségeket, amit Dikötter addig soha nem kutatott források alapján feltárt.
A most megjelent Kína Mao után – Egy szuperhatalom felemelkedése a trilógia negyedik darabja, mintha csak egy különösen jól jövedelmező hollywoodi trilógiáról lenne szó, amit a szerzője nem tud abbahagyni. De a könyvnek önmagában is egyértelmű a létjogosultsága, hiszen a világ új szuperhatalmának megerősödéséről szól, amit a maoista évtizedek története nem magyarázhatott meg. A Nagy Kormányos ebben a történetben fizikai valójában már nem játszik szerepet – bár az író meggyőződése szerint a szelleme mindmáig kísért. A szerző ebben a kötetben is a hatalom belső köreiben mozgó emberek visszaemlékezéseire és rengeteg levéltári forrásra alapozza ítéletét.
Ebben a történetben már a gazdasági kibontakozás játssza a főszerepet, de azért mindvégig jelen vannak a kommunista párt legfelsőbb hatalmi centrumainak kulisszái mögött folyó politikai machinációk. A könyv Mao és Csou En-laj 1976-os halála idején kezdődik, és egészen Hszi Csin-ping 2012-es hatalomra kerüléséig tart. Ezeket az évtizedeket a gazdasági sikerek sora kísérte a kínai emberek számára. Amikor Mao végre meghalt, az ország szinte működésképtelen volt: a gazdaság leállt volna, ha a katonaságot nem vezénylik közmunkára, az egy főre jutó gazdasági termelés nem érte el a szubszaharai afrikai országok szintjét. Ebből a helyzetből emelkedtek fel a pragmatikus, de a demokrácia iránt nem különösebben fogékony vezetők révén. A párt vezetése pedig eközben végrehajtotta az igazi csodát: úgy állították át az országot az addig követett (és majdnem az állam totális összeomlásával végződött) gazdasági ideológia szöges ellentétére, hogy eközben néhány pillanatnyi döccenőtől eltekintve a hatalmuk mindvégig megkérdőjelezhetetlen maradt.
Az írót azonban nem bűvölik el a valós és látszólagos sikerek. A mai Kína valóságáról és a jövőről meglehetősen pesszimista a véleménye. Az állami apparátus állapota, hozzáállása, hatékonysága kritikán aluli, ennek pedig hosszú távon nem lehet jó hatása a gazdaságra. A korrupció továbbra is általános, a döntések inkonzisztensek, a közigazgatási statisztikákat hamisítják – vagyis az állam továbbra sem áll a helyzet magaslatán. A Kína Mao után monumentális és rendkívül fontos mű, amit elolvasva képet alkothatunk arról, hogyan működik (és hogyan nem működik) a világ elkövetkező évtizedeit alapvetően meghatározó egyik nagyhatalom.
Frank Dikötter: Kína Mao után. Ford.: Hegedűs Péter. Park Kiadó, 2023. 5999 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/50. számában jelent meg december 15-én.
