Könyvespolc rovatunkban ismert embereket kérdezünk, mit olvasnak; ezúttal: Bálint András Kossuth-díjas színész-rendezőt.
Legalább kétezer kötet lehet a könyvespolcom, ideje újraszámolni… Kosztolányi Dezső, az örök kedvenc legalább fél méter. Bele-belelenézek színikritikáiba és publicisztikájába, az Esti Kornél novellakoszorút pedig mindig gyönyörűséggel kóstolgatom újra. A Néró, a véres költőt megint elolvastam, aktuálisnak hittem, különös módon most csalódást okozott, modorosnak tűnt.
Friss olvasmányélmény Visky András Kitelepítés című regénye: megrendítő, ahogy felidézi gyerekkori lágerélményeit a Duna-deltában. Az elbeszélés dokumentumértékű is, alig tudtam valamit erről a román gulágról, stílusa pedig elemelt, bibliás, költői. Egyik este kedvem támadt verseket olvasni, levettem a polcról Babitsot, felolvastam feleségemnek, Krisztának: Balázsolás, Intelem vezeklésre, Esti kérdés, Ősz és tavasz közt, Jónás imája…
Kedves szerzőm Nádasdy Ádám, akinek most a Magvetőnél jelentek meg Hordtam az irhámat címen összegyűjtött beszélgetései, naplójegyzetei. Szórakoztató olvasmány a családjáról, utazásairól, színházi élményeiről, egyetemi tapasztalatairól. Kedves, barátságos könyv. Tóth Krisztina prózáját és líráját mindig is nagyon kedveltem: legújabb novelláskötetében huszonöt igaz történet szól arról, hogy mi történt a szomszédban. Megszólalnak mindennapjaink drámái, asszonyok monológjai, mindez könnyed, olvasmányos stílusban. A reményről is szól a könyv, hogy van, „Ahonnan látni az eget”. Ez ugyanis a kötet címe.
A színházi szezon bezártával több időm lesz, készülök Tompa Andrea és Krusovszky Dénes új regényeire, előző könyveiket nagyon szerettem, kíváncsian várom ezeket a műveket, és Várady Szabolcs is ígérte legújabb verseskötetét.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2023/25. számában jelent meg június 23-án.
