Varró Dániel nagy sikerű verses könyvét, a Túl a Maszat-hegyent még saját szórakoztatására írta, azóta viszont megszülettek gyerekei, akikről a legújabb, A szomjas troll című könyvének hőseit formálta meg. A kis hablegényt, aki mindenben próbálja utánozni a testvéreit például a legkisebb, míg a mindenki hasába lyukat beszélő, kíváncsi óratörpét a középső fia ihlette, legnagyobb gyermekének alakja pedig a leprikónok átkáról szóló vikinges sztoriban köszön vissza. Varró most egy skandináv mítoszokra épülő kedves-vicces, mégis mélyen elgondolkodtató mesefüzért alkotott, kis viking legendáriumában fellapozható egy troll-legenda, egy finn minieposz, de akad itt Andersen-paródia, illetve egy különleges, választható kimenetelű mese is.
A szerző által kreált északi mesevilágban helye van a szárnyas vadmalacnak, a fejét a kezében hordozó dullahan nevű lovas figurának, a harcifókabébinek, az ejelfnek és jégóriásnak, a fókatündérnek, de még a vérpocoknak is. Négy történet kapott helyet a könyvben, amelyek között akár lazább kapcsolat is feltételezhető. Játékos, mégis kemény élethelyzeteket körbejáró történetek ezek, amelyek stílusparódiájuk mellett szépen reflektálnak a mostani gyermekek mindennapjaira is. („Aki állt valaha sorba / kindertojásért a boltba, / állva nyugton, várva csendbe, / hogy a néni lepittyentse”)
A címadó mese a „a fjordok, fjellek közt, bunkókkal” menetelő Kalle nevű troll kalandjáról szól, aki miután jóllakott négy vikinggel, lakkaszörpre szomjazott. De ogrééknél hiánycikk a lakka, mert a Mökki névre hallgató mocsári goblin mindet elrabolta. Andersen világát értelmezi újra A kis hablegény című történet. Jespert hat nővére, „név szerint Gertrúd, Gréta, Freja, Frida, Jutta, Jütte” soha nem vitte magával, amikor énekükkel heringszagú hajósokat csaltak a halálba. A fiúcskát azonban a sors nehéz feladat elé állítja, amikor testvéreit kell talán Dániában, ahol mindig minden bűzlik, megtalálnia, de sok-sok kalamajka után a végén a kisfiúval egészülhet ki a családi dalárda. Nincs könnyű dolga Einónak, a kíváncsi óratörpének sem, mert a „lébenkanál természetű, ferdesipkás, orragörbe” manógyerek a túlérzékeny időmutató szerkezetet nem kímélte, még lakkaszörppel is leöntötte, így világgá kell erednie, hogy tettét jóvátegye.
Talán a kilencvenes évek Kaland-játék-kockázat sorozata ihlette az utolsó, A leprikónok átka című mesét, amely a legösszetettebb része Varró Dániel könyvének. Adott egy vikingfalu, ahol csak ritkán történnek ádáz események, de egyszer csak „badarság üt tanyát / idétlenül visonganak a zord vikinganyák / a harcedzett apák meg a marconák, a bőszek, / nadrágjukat letolva kergülten kergetőznek”. A viking gyerekek magukra maradnak, nekik kell megoldaniuk a helyzetet, ami nem biztos, hogy minden esetben sikerül, van, hogy a sors baltát mutat és az út egyenesen a Valhallába vezet. Keménysége ellenére is nagyon szerethető Varró Dániel könyve, hisz olyan fontos témákról mesél a gyerekeknek szerethetően és közérthetően, mint az elfogadás, a másság, a választás lehetősége, a hibák kijavítása és a megbocsátás.
(Varró Dániel: A szomjas troll – Kis viking legendárium. Jelenkor, 2018. 3999 Ft)
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 31. számában jelent meg, 2018. december 14-én.
Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat a 31. számban? Itt megtudhatja!
