Neve, ha van, csak áruvédjegy – a Mondd, mit érlel sorai halála után nem sokkal utolérték József Attila életművét, hogy napjainkig végigkísérjék. József Attila volt a párt által felkent proletárköltő, a rendszerváltást követően ellenkező előjellel a „nemzetietlen szégyenrezsim házipoétája”, később hazafias, területi revíziót követelő szerző (az ouvre ebben az esetben a Nem, nem, soha! című korai alkotására és egyéb, kevésbé radikális hangvételű versekre szűkül le) és istenes költő is. Ahogy Murányi Gábor fogalmazott 1988-ban a Könyvvilágban: „Olyan verseket írt, amelyek már életében végletesen megosztották a politika és az irodalom képviselőit, de még a költő barátait is. Olyan verseket írt, amelyek a halála után már zászlóként lobogtatható, önkényesen elkülönített fejezeteket tartalmaztak, s aztán már csak arra az »apró trükkre« volt szükség, hogy az életmű más írásait kiiktassák vagy éppenséggel bebizonyítsák, hogy a kiszemelteken kívüli művek jó szándékú tévedésnek, esetleg megbomlott agyú, beteg ember zavaros agyának zavaros termékei.” (Nehéz lenne vitatkozni a szerzővel. Hogy kihez jutnak el a mai süket, múlthamisító korban figyelmeztető sorai, az természetesen más kérdés.)
Murányi Gábor öt évtizede, kitartó szenvedéllyel, mély filológusi alapossággal, az életműre biztos tudással és ízléssel rezonálva foglalkozik József Attilával. Első írása pályája kezdetén, még a hetvenes években született; később Murányi rendezte sajtó alá Szántó Judit Napló és visszaemlékezés című kötetének első kiadását – elutasítva ekkor a Tverdota György által javasolt tudományos pálya lehetőségét. De készített interjút a költő pszichiáter barátjával, Kulcsár Istvánnal, foglalkozott József Jolán és Bányai László múlthamisító memoárjaival, Horger Antal máig nem teljesen feltárt, Radnóti Miklóst és Szerb Antalt érintő afférjaival, a Tiszta szívvel versihlető forrásával vagy akár azzal a kérdéssel – Valachi Anna kismonográfiájának apropóján –, hogy valóban az 1925-ben illegálisan hazatérő Rákosi Mátyással való találkozás ihlette-e a Nagy városokról beszélt a messzi vándor című verset.
Írásai egybegyűjtve 2022 végén láttak napvilágot. A kötet címe Szövedékek. Murányi Gábor láthatóan szereti a szót, amellyel korábbi munkáinak borítóján is találkozhatunk: A múlt szövedéke 2004-ben, A sajtó szövedéke 2018-ban jelent meg. A szövedék a megragadhatatlan múlt egybefüggő darabja; éppen a megragadhatatlanság ösztönzi arra Murányit, hogy a részletek mély vizsgálatával tárja fel a felszín alatti rétegekben megmaradt fragmentumokat. Az így kontextualizált, szövedékké összeálló „leletek” nyomán a múlt – természetéből adódóan – homályos felszíne legalább helyenként átláthatóvá válik. Új módon láthatóvá, jelen esetben kiegészítve, gazdagítva és módosítva a bennünk élő József Attila-képet.
Murányi Gábor: Szövedékek. 50 év, 50 írás József Attiláról. Kronosz Kiadó, 2022. 3950 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/6. számában jelent meg február 10-én.
