Vannak könyvek, amelyeknek elég elolvasni a címét, és az ember el sem tudja képzelni, hogy ne lennének nagyszerűek. Ez a „kattintékonyság” megfelelője az offline irodalomban: úgy működik, mint azok az internetes cikkek, amelyekre muszáj rákattintani. Persze gyakran kiderül, hogy a csábító cím mögött csak ürességet találunk, de szerencsére a Zsidó gengszterek a nácik ellen című könyvre ez nem igaz. Nem kell magyarázni, hogy a cím egyszerűen tökéletes: minden szava önmagában is figyelemfelkeltő, így együtt pedig ellenállhatatlan. Ez a történet egyesíti magában a pimasz hősiességet és a jó útra tért rosszfiúk mesebeli romantikáját. Michael Benson gyakorlott kriminalisztikatörténeti író, bár ez az első magyarul megjelenő könyve, amely a II. világháborút megelőző időszak amerikai közállapotairól nyújt meglehetősen aggasztó látleletet. A nácik németországi hatalomra kerülése után Hitler kinyilvánította, hogy az Egyesült Államok népét maguk mellé kell állítaniuk, amihez meg kell szerezniük a filmgyártás rokonszenvét, és támogatniuk kell az amerikai náci mozgalmakat. Merthogy igény bizony lett volna a fasizmusra és az antiszemitizmusra Amerikában (a rasszizmus pedig már adott volt), már csak azt kellett elérni, hogy a nácik elég sok embert meggyőzzenek arról, nem szabad bízni a demokratikus kormányzatban.
Egyre-másra szöktek szárba a német támogatású amerikai náci mozgalmak, legfőképpen a German American Bund (Német–Amerikai Szövetség), és – a jelenlegi szélsőséges csoportokhoz hasonlóan – a demokratikus állam értékein (a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságán) élősködve egyre nagyobb befolyásra tettek szert. A harmincas években már száznál is több antiszemita szervezet működött az Egyesült Államokban, amelyek félelemkeltő tömegfelvonulásokat tartottak, és paramilitáris osztagokat, illetve Hitlerjugend-szerű gyerektáborokat szerveztek, vagyis azt csinálták, amit a nácik szoktak csinálni. Eközben a bűnüldözés nem tudott vagy nem akart mit kezdeni velük. Ahogy az pedig a történelem során sokszor előfordult, ahol az állam képtelen ellátni legalapvetőbb kötelességeit, az űrt egy önkényesen szerveződő entitás tölti be helyette. Az amerikai nácikkal nem az állam rendfenntartó intézményei, hanem a zsidó alvilág vette fel leghatározottabban a küzdelmet. Mielőtt az olasz maffia vált az amerikai szervezett bűnözés szinonimájává, a legtöbb városban a zsidó gengszterek vitték a prímet, akik – szicíliai kollégáikhoz hasonlóan – a romantikus tündérmesékben tálalt kép ellenére meglehetősen távol álltak Robin Hoodtól: legfőképpen a törvénytisztelő zsidó közösség tagjain élősködtek. Ezt igyekszik Benson is hangsúlyozni a könyvben, kijelentve, hogy a történetben szereplő gengszterek sem voltak jó fiúk. És mégis, a történelem hullámai, önhibájukon kívül, a jó oldalra sodorták őket.
Ehhez kellett a bűnüldözés (pontosabban az igazságszolgáltatás egyes szereplőinek) támogatása is. Meyer Lansky, az egyik legfontosabb zsidó gengszter szülőhazájában, Oroszországban szembesült először az antiszemita pogromok valóságával, így nem sokat gondolkodott azon, hogy bűnszervezetének erőforrásait az amerikai nácik ellen használja fel. Ebben a harcban szövetségesre talált a New York-i Nathan Perlman bíró személyében, akit erősen frusztrált, hogy a nácik szabadon garázdálkodhatnak és gyarapodhatnak az amerikai utcákon. Perlman kikötötte, hogy a gengszterek nem gyilkolhatnak, de a betört orrok, eltört végtagok nem zavarták. Mindenáron el akarta érni, hogy a náciszimpatizánsoknak elmenjen a kedvük a szervezkedéstől. Így hát a rendezvényeiket a következő években rutinszerűen szétverték a gengszterek által verbuvált zsidó nehézfiúk, a jól fésült, alsó középosztálybeli szalonnácik pedig jobbnak látták visszahúzódni.
Az irodalom és a filmek telis-tele vannak szerethető, szimpatikus rosszfiúkkal, akik betű szerint elítélendő tetteket visznek véghez, de ellenségeik még náluk is ezerszer rosszabbak, így az ember kénytelen nekik drukkolni. Így van ez a nácikat szétverő zsidó gengszterekkel is. Sosem jó, ha egy önkényesen szerveződő, senki által fel nem hatalmazott csoport önbíráskodni kezd, és erőszakos cselekedeteket hajt végre. A támadásaikat akár belföldi terrorizmusnak is tekinthetjük, ha kiemeljük őket történelmi kontextusukból. Az is kérdéses, hogy valójában mekkora hatást gyakorolt tevékenységük az eseményekre, könnyen lehet, hogy az amerikai nácik nélkülük is felszívódtak volna. Mindenesetre ha az elnyomottak elég bátrak ahhoz, hogy felvegyék a harcot a gonosz ellen, azt nehéz elítélni.
Michael Benson: Zsidó gengszterek a nácik ellen. Ford.: Árokszállásy Zoltán. Corvina, 2023. 4990 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/2. számában jelent meg január 12-én.
