Az osztrák szabadságpárt hívei korábban sem voltak finnyásak

Az osztrák szabadságpárt (FPÖ) volt elnökéről, Heinz-Christian Strachéról készült videófelvétel május 17-ei nyilvánosságra kerülése óta felbolydult nyugati szomszédunk közélete: Strache lemondott alkancellári posztjáról, majd a kormányból előbb távoztak a szabadságpárti miniszterek, majd pedig egy bizalmatlansági indítvány nyomán meg is bukott a Sebastian Kurz vezette kabinet. Mindeközben az FPÖ alig veszített népszerűségéből. Hogyan lehetséges ez?

– Egy Faltert legyen szíves! – mondom az újságárus hölgynek a bécsi Ring közelében. A Falter Ausztria egyik legjobb, erősen szociáldemokrata beállítottságú, a fővárosban szerkesztett hetilapja. Mi mást kérne az ember a „vörös Bécsben”, amely többé-kevésbé még most, a szociáldemokrata párt számára nem túl sikeres európai parlamenti választás után is megőrizte színét?

– Nincs – válaszolja a hölgy, majd elmondja, hogy mostanra (délután háromra) szinte az összes napilapot is eladta. – Húsz éve dolgozom itt, de még soha nem vásároltak nálam ennyi újságot, mint a videó nyilvánosságra kerülése óta.

Aztán halkan hozzáteszi: – Elég szomorú ez. Minek belerúgni a földön fekvőbe?

Heinz-Christian Strachéra, az osztrák szabadságpárt (Freiheitliche Partei Österreichs, FPÖ) elnökére céloz, aki a májusban nyilvánosságra hozott, 2017-ben Ibizán készült felvétel óta – amelyen egy orosz oligarcha rokonának hitt szőke szépségnek magyarázott arról, hogyan szerezhetnének Ausztriában építőipari megbízásokat, vízművet, napilapot, miegymást, és milyen ellentételezésre számíthatnának az FPÖ választási győzelme esetén – lemondott alkancellári és pártelnöki pozíciójáról.

– Nos, maga egy szabadságpártival találkozott! – mosolyog fél óra múlva Ingeborg, akivel a főpályaudvartól nem messze, az egykori kaszárnya egyik épületében lévő kisvendéglőben ülünk le beszélgetni. Ő maga ősidők óta szociáldemokrata, pedig, mint elmeséli, tágabb családja nem feltétlenül erre predesztinálta.

– Édesapámék hárman voltak testvérek. A bátyjai közül az egyik az 1930-as években az elsők között lépett be az ausztriai SA-ba, a másik az SS-hez csatlakozott a háború alatt. Apám mindig kilógott a sorból, amiért gyakran megszólták a saját családjában is. Rengeteg zsidó barátja volt, és sokáig katona sem volt. Csak a háború legvégén hívták be, addig egy légelhárító reflektorokat gyártó üzemben dolgozott mérnökként. Ő mindig atipikus volt, így az lettem én is.

Atipikus? Igen: Ausztriában, tudjuk meg Ingeborgtól és hozzánk csatlakozó férjétől, Hanstól, a háború után sem tűnt el a náci Németország iránti szimpátia. (Aki nekik esetleg nem, de egy neves szerzőnek hisz, annak ajánljuk figyelmébe az osztrák író, Thomas Bernhard munkásságának idevágó részeit.) Ennek megfelelően neki, a II. világháború után felnövő lánynak ugyanúgy meg kellett vívnia közéleti-politikai csatáit unokatestvéreivel és más rokonaival.

Vagyis: az FPÖ sikere nyugati szomszédunknál korántsem előzmény nélküli. A szélsőjobboldali eszmerendszer mindig jelen volt az országban, csak néha inkább, néha pedig kevésbé maradt rejtve. A migránsválság kitörése óta inkább kevésbé.

„Melyek az FPÖ jobboldali populizmusának jellegzetességei? Mi választási sikereik titka? Kik szavaznak rájuk?” – teszi fel a kérdéseket Jobboldali populizmus Ausztriában: az FPÖ fejlődéstörténete című, 2018 augusztusában megjelent, remek tanulmányában három osztrák kutató, Franz Fallend, Fabian Habersack és Reinhard Heinisch.

Az írás mindenekelőtt röviden felvázolja a szabadságpárt történelmét: a párt 1956-ban alakult egykori nácik gyűjtőhelyeként, éppen ezért sokáig a politika páriájának számított. Vezetői egy idő után próbáltak középre húzni, végül először 1983-ban kerültek kormányra a szociáldemokraták koalíciós partnereként. Jörg Haider színre lépésével a szabadságpártiak végképp kiléptek az árnyékból; a tehetséges pártelnök fokozatosan háttérbe szorította a németpárti, nacionalista szárnyat, és az FPÖ-ből korszerű jobboldali populista pártot csinált, amely a néptől elidegenedett, korrupt elittel szemben pozicionálta magát. Jelszavai, témái között megjelent a bevándorlás, a bűnüldözés hiányosságainak szapulása, az EU-ellenes hozzáállás. Később felvették szótárukba a Nyugat védelmét, az „agresszív kapitalizmus” negatívumait, a kereszténység megóvását a radikális iszlámmal szemben. A dolog kiválóan működött: 1983 és 1999 között a párt 5,3 százalékról 26,9-re növelte támogatottságát.

Az addig az FPÖ bécsi elnökeként dolgozó Heinz-Christian Strache 2005-ben lett a párt első embere, és az épp válságban lévő alakulat választási eredményét a 2006-os 11-ről 2017-re 26 százalékra tornázta fel. Mindeközben a szabadságpárti választók társadalmi profilja alig-alig változott: a tipikus FPÖ-szavazó férfi, fiatal, munkás, illetve alacsony képzettségű.

Ezt a szavazótábort nehéz eltántorítani, mondja megkeresésünkre a tanulmány egyik szerzője, Franz Fallend. A salzburgi egyetem munkatársa úgy véli, az FPÖ nagyon ügyesen reagált az Ibiza-videók közzétételére. Azzal igyekezett kisebbíteni az ennek nyomán vele szemben megfogalmazott vádakat, amelyek szerint korrupcióra hajlamos, és ha tehetné, visszaélne politikai hatalmával, hogy a felvételt külföldi titkosszolgálatok vagy baloldali médiumok készítették a párt lejáratására.

– Ez az összeesküvés-elmélet sokaknál termékeny talajra hullott – magyarázza a szakértő. – Az EP-választásokon láttuk, hogy a párt 17,2 százalékot szerzett, csupán 2,5 százalékkal kevesebbet, mint 2014-ben. Az FPÖ-nek ma rengeteg törzsszavazója van, akik elsősorban a párt bevándorlásellenes politikáját értékelik, és annál inkább készek védelmükbe venni politikusait, minél több oldalról, minél hevesebben támadják azokat.

Hasonlóan nyilatkozott az APA osztrák hírügynökségnek a Berkeley Egyetemen dolgozó német nyelvész, Elisabeth Wehling is. Mint mondta, a szabadságpártiaknak egyetlen hét alatt sikerült úgy értelmezniük a történetet, hogy az nem más, mint Ausztria elleni támadás. „Ehhez az első lépés az volt – magyarázta Wehling –, hogy Strachét áldozatként tüntették fel, mostanra pedig ott tart az FPÖ kommunikációja, hogy az osztrákok szabadságát bizonyos sötét háttérhatalmak, például Soros György vagy valamelyik titkosszolgálat veszélyezteti.”

Az FPÖ-hívek korábban sem voltak finnyásak; alig érintették meg őket az olyan ügyek, mint például Udo Landbaueré: a párt alsó-ausztriai erős emberéről 2018-ban derült ki, hogy a Germania nevű legényegylet tagja. Ez a Burschenschaft (a Burschenschaftokat, ezeket a középiskolai és egyetemi diákegyesületeket a vehemensebb baloldaliak egyszerűen a náci eszmerendszer továbbéltetőinek tartják) antiszemita daloskönyveiről híresült el. Landbauer egy időre háttérbe vonult, ma azonban magas tisztségeket tölt be pártjában.

Most nagyon úgy fest, hogy Strache is ép bőrrel megússza: még az is felvetődött, hogy Brüsszelbe költözik. A párt tagságának legalábbis ez volt a határozott óhaja: a volt elnök az FPÖ-sök körében végzett belső szavazáson a szükséges 33 ezer voksnál is többet gyűjtött, így elvileg beülhetett volna az Európai Parlamentbe. Végül nem élt a lehetőséggel.

Következmények nélküli ország? Ebben a tekintetben mindenképpen. A cikkünk elején említett Falter írt arról a botrány kirobbanása után, hogy a videóban szereplő másik FPÖ-politikus, Johann Gudenus egyértelműen a párt nácibarát szárnyához tartozik. Ő is, Strache is a Vandalia nevű legényegylet tagja volt egykor, mozgalmi nevük „Wotan” (Richard Wagner Nibelung-ciklusában ez a germán isten, Odin neve) és Heinrich (előbbi Gudenust, utóbbi Strachét jelöli). A cikk felidézi, hogy Gudenus a Haider-időszakban szélsőjobboldali szimpátiái miatt még a párt ifjúsági szervezete által is elutasított Strache pártfogoltja volt; édesapja, a korai FPÖ tagja, az azóta elhunyt John Gudenus arról volt ismert, hogy elítélték holokauszttagadásért. Tíz évvel később kiderült, hogy fia Facebook-jelszava egy időben ez volt: „heilheil”.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/22. számában jelent meg, 2019. május 31-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/22. számban? Itt megnézheti!