Már csak két hónap maradt a választásokig, de még mindig nem tudni, ki lesz a Szerb Haladó Párt (SNS) elnökjelöltje az áprilisi megmérettetésen – Aleksandar Vucic államfő ugyanis eddig egy szóval sem jelezte, hogy újra jelöltetné magát. Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy Orbán Viktor szövetségese nyugdíjba vonulna, sőt: elemzők szerint az elnök számára a fő dilemmát most az jelenti, hogy a köztársasági elnöki székben folytassa, vagy inkább miniszterelnök legyen az elkövetkező években. Ám akadnak olyanok is, akik nagyobb esélyt látnak arra, hogy kellemetlen perceket okozzanak Vucicnak.
Szerbiában április 3-án – vagyis ugyanazon a napon, mint hazánkban – általános választásokra kerül sor, amelyen a szavazók a parlament összetételéről és a köztársasági elnök személyéről dönthetnek. Ami az előbbit illeti, a képlet meglehetősen egyszerűnek látszik: a haladók évek óta toronymagasan vezetik a népszerűségi listákat, az SNS népszerűsége már jó ideje nem esett 50 százalék alá a biztos választók körében. Nagy lemaradással mögöttük a szerb szocialisták következnek, akik szintén a most regnáló kormánykoalíció tagjai. Az ellenzéki pártok csak utánuk következnek, közülük a legnagyobb figyelmet egyértelműen az Egyesült Szerbia nevű választási koalíció érdemli. Ez a csapat nagyjából az egykori Szövetség Szerbiáért nevű ellenzéki blokkból alakult azzal a különbséggel, hogy ebben már nem kapott szerepet a szerb szélsőjobb, viszont tagja lett olyan párt is, amely az ellenzéki bojkott ellenére elindult a 2020-as választásokon. A legtöbb szakértő gyakorlatilag egyöntetűen egyetért abban, hogy a megújult formációnak sincs esélye arra, hogy kormányra kerüljön, így aztán nem is csoda, hogy a parlamenti választásokat sokan lefutottnak látják.
Más a helyzet az elnökválasztással, ami iránt az ellenzéki pártok jó ideig nagy reményeket tápláltak. Jó ideig arról disputáltak, hogy a szerb ellenzék számára is a budapesti recept lenne a megoldás, vagyis előválasztással kellene dönteniük a jelöltjük személyéről. Végül azonban ebből nem lett semmi, nem kis részben az ellenzéki szereplők közötti ellentétek miatt. A közös elnökjelölt személyéről azért sikerült megállapodni: Zdravko Ponos a szerb hadsereg egykori vezérkari főnöke indul majd harcba Vucic ellen.
Ponost még 2006-ban nevezték ki a vezérkari főnöki posztra Boris Tadic elnöksége idején, ám nem maradt sokáig a helyén, mert 2008-ban kijelentette, hogy az országnak nincs védelmi stratégiája, nem költenek eleget a hadseregre és a fegyveres erők reformja is leállt az akkori védelmi miniszter regnálása miatt. Az elnök végül a miniszterének adott igazat, így Ponosnak mennie kellett. Az egykori tábornoknak azonban ezzel nem ért véget a karrierje, 2010 és 2012 között a szerb külügyminiszter helyetteseként dolgozott. Ponos politikai nézeteit így a szerb közvélemény már korábban megismerhette. Nem titok, hogy az elnökjelölt nem fogadja el Koszovó függetlenségét, a kérdésre „fenntartható megoldást” keresne Pristinával. Ugyancsak ismert, hogy Ponos azt tartaná ideálisnak, ha Szerbia stratégiai partnerségben állna Oroszországgal, miközben az Európai Unió felé is közeledne. Ami pedig a NATO-t illeti, az egykori tábornok szerint Szerbia belépése az észak-atlanti katonai szövetségbe irracionális és érzelmileg elfogadhatatlan lenne az 1999-es bombázás traumáját átélő nemzedékek számára, ezért az országnak katonailag semlegesnek kell maradnia. Ez a kijelentése persze egy percig sem zavarta a szerb kormánypárti médiát: a kibontakozó piszkos kampányban Ponos azonnal megkapta a NATO-tábornok gúnynevet, amit a londoni Royal College-ban végzett egyéves tanulmánya miatt „érdemelt ki”.
Jelenleg úgy tűnik, a szerb haladók nem igazán találnak Vucicon kívül olyan személyt, akit eséllyel elindíthatnának az elnökválasztáson. Ezért aztán minden jel arra utal, hogy Ponosra hárul a feladat, hogy megmérkőzzön a szerb illiberális vezérrel.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/7. számában jelent meg, február 11-én.
