Amennyiben tovább eszkalálódik a válság a nyugati országok és Oroszország között, az kihathat a balkáni biztonsági helyzetre is: számukra ugyanis ez olyan mellékes színtérnek számít, amely nem foglalkoztatja annyira a nagyhatalmakat – ezt a következtetést vonja el elemzésében a német MDR, amely behatóan foglalkozik azzal, hogyan hathat a kelet-ukrajnai válság a Balkán biztonsági helyzetére.
A cikk szerzője szerint eddig ugyan meg tudták teremteni az egyensúlyt Nyugat és Oroszország között, azonban a nyugat-balkáni kis országok számára ez egyre nehezebbé válik. Szerbia például már évek óta – ha nem is gyorsan, de stabilan – halad abba az irányba, hogy az Európai Unió tagja legyen, ugyanakkor kedvezményes áron vásárol fegyvereket és földgázt a testvéri Oroszországtól.
Így a szerbek ünnepelhetik és imádhatják Vlagyimir Putyint, sőt a szerb kormány még szankciókat sem szabott ki Oroszországra a Krím-félsziget annektálása miatt. Brüsszelben, Washingtonban és Berlinben persze ezt nem nézték jó szívvel, de végül mégis megértést tanúsítottak, így nem gyakoroltak nyomást Szerbiára. A lap szerint azonban ez gyorsan megváltozhat, ha orosz csapatok lépnének Ukrajna területére. Ebben az esetben olyan nagy lenne a szakadék Nyugat és Oroszország között, hogy az EU a továbbiakban már nem lenne megértő, hogy Szerbia a Nyugat és Kelet közötti középút politikáját folytatja.
Szerbiával szemben a NATO-tag Albánia és Észak-Macedónia azonnal Ukrajna és a nyugati szövetségesei mellé állt, akárcsak Koszovó. Megint más a helyzet Bosznia-Hercegovinában, ahol az ország belső berendezése miatt jóval összetettebb a helyzet, így az ország nem tud hivatalosan állást foglalni ebben a kérdésben. Montenegró ugyanakkor homokba dugja a fejét, így még mindig úgy tesz, mintha az ukrán konfliktus nem is létezne. Ennek az egyik oka részben abban keresendő, hogy jelenleg politikai válság van az országban, de az sem mellékes, hogy a montenegrói szerbek (akik a lakosság közel egyharmadát teszik ki) általában támogatják azt, amit a Kreml tesz, ezzel szemben a montenegróiak már nem.
Habár az ember azt hinné, hogy Horvátországban – amely mind az Európai Unió, mind a NATO tagja – minden világos, azonban a valóságban egészen más a helyzet. Zoran Milanovic szociáldemokrata államfő például korrupt országként jellemezte Ukrajnát, amelynek nem lenne helye a NATO-ban, emellett azt is kijelentette, hogy horvát katonák semmilyen feltétellel nem vehetnek részt ebben a konfliktusban. Mindezek után Andrej Plenkovic jobboldali miniszterelnöknek kellett bocsánatot kérnie az elnök kijelentése miatt, amiért annak a cukorbetegségét tette felelőssé. A cikk szerint végül arra jut, hogy ha tovább eszkalálódik a helyzet Nyugat és Oroszország között, az a Balkán biztonsági helyzetére is hatással lehet, hiszen Oroszországnak itt több erődje is lehet.
A nyugat-balkáni nagyhatalmi vetélkedés persze már régóta fontos téma a balkáni sajtóban is, a szakértők itt legtöbbször két potenciális gócponttal számolnak. A boszniai Szerb Köztársaság már régóta kacérkodik a függetlenedés gondolatával, melynek újabban leghangosabb képviselője nem más, mint a háromtagú boszniai elnökség szerb tagja, Milorad Dodik.
Putyin legközelebbi balkáni szövetségese az elmúlt időszakban több olyan lépést is tett, amivel kiváltotta a bosnyákok haragját. Így például a tiltások ellenére megünnepelték a szerb entitás születésnapját, a szerb politikusok a srebrenicai népirtást tagadókkal szembeni törvény miatt bojkottálják az országos intézményeket, a jelenlegi tervek szerint pedig úgy módosítanák az alkotmányt, ami egyértelmű lépés lenne a függetlenedés felé.
Más kérdés persze, hogy kik támogatnák ezt, ha Dodik valóban meglépné ezt. Habár sokan úgy gondolják, hogy a szerb elnök, Aleksandar Vucic mindenben támogatja boszniai kollégáját, a két politikus között egyáltalán nem ilyen egyértelmű a viszony. Vucic általában a Nyugat és Oroszország közti egyensúlyi politikájától teszi függővé a lépéseit a boszniai Szerb Köztársasággal kapcsolatban is. Habár Banja Luka politikájával kapcsolatban Moszkva nagyon megértőnek mutatkozik, érdemes azt is figyelembe venni, hogy az oroszok egyáltalán nincsenek olyan helyzetben, hogy fegyveresen is képesek legyenek befolyásolni egy esetleges konfliktust Boszniában.
A másik potenciális gócpontként Észak-Koszovót szokták azonosítani a Balkánon. Európa legfiatalabb államában a NATO békefenntartói is jelen vannak (KFOR néven), továbbá itt van az amerikaiak Bondsteel támaszpontja is. Koszovóban így inkább abból fakadhatnának problémák, ha Észak-Koszovóban konfliktusra kerülne sor a szerbek és az albán hatóságok között. Ilyen incidensekre már eddig is volt példa, ami után Belgrád azonnal megüzente a Nyugatnak, hogy amennyiben az albánok támadást indítanának a szerb többségű területek ellen, akkor a szerb hadsereg be fog avatkozni a konfliktusba. Hogy mindez mennyiben volt blöff, azt nem tudni, mindenesetre tény, hogy ha ez valóban megtörténne, akkor Szerbia nem csak az albánokkal, hanem a NATO-val találná magát szembe. Így aztán a fegyveres konfliktus esélye itt is igen csekély még akkor is, ha a határ északi oldalán időnkét erődemonstrációt tartanak a szerbek.
Ám attól, hogy a katonai konfliktusok kialakulása meglehetősen valószínűtlen a Balkánon, ez még egyáltalán nem jelenti azt, hogy az orosz-nyugati szembenállás ne okozhatna itt politikai válságokat. Erre számos példa volt már az elmúlt években (elég csak az állítólagos montenegrói puccskísérletre gondolni), így a jövőben várhatóan még több ilyen esetet is láthatunk.
