A szövetségi kormánykoalíció és az azt alkotó pártokkal – a szociáldemokrata SPD, a Zöldek és a liberális FDP – szembeni elégedetlenség mutatkozott meg a vasárnapi bajorországi és a hesseni választás eredményében. Erről beszélt lapunk érdeklődésére Prőhle Gergely korábbi németországi nagykövet; volt államtitkár és múzeumigazgató, akivel a választás tanulságairól beszélgettünk.
Bajorországban nem volt kérdés a Keresztényszociális Unió (CSU) és a listavezető tartományi kormányfő, Marcus Söder győzelme. A párt 37 százalékos eredménye pusztán a számok alapján toronymagas győzelmet mutat, ez azonban csak a látszat. Ez ugyanis 1950 óta a CSU legrosszabb eredményét jelenti. A választás előtt a Der Spiegel című hetilap éppen ezt a 37 százalékot nevezte lélektani határnak. Ennél gyengébb eredmény esetén komoly magyarázkodásra kényszerült volna Söder, sőt a lap szerint egy összeomlással felérő 30 százalék körüli szereplés a pártelnöki tisztségét megingathatta volna.
Prőhle Gergely diplomata, Magyarország korábbi németországi nagykövete lapunk kérdésére a CSU eredménye apropóján a korábbi bajor miniszterelnök, Franz Josef Strauß szállóigévé vált mondataira emlékeztetett, miszerint tőle jobbra már csak a fal van. A CSU 37 százalékos eredménye tehát annak fényében értelmezendő, hogy a 13,5 millió lakosú Bajorország választóinak közel 70 százaléka ezúttal (is) jobboldali pártra adta a szavazatát. Ám a CSU-nak immár osztozkodnia kell ezeken a voksokon a CSU-tól jobbra álló Szabad Választókkal (Freie Wähler) és a paletta jobb szélére helyezett AfD-vel (Alternative für Deutschland). A Szabad Választók 16 százalékot, míg az AfD 15 százalékos eredményt ért el.
– A CSU 37 százalékos választási eredményét ennek fényében érdemes értékelni. Södernek ez azt üzeni, hogy ne is álmodjon arról, hogy ő lesz az uniópártok – CDU/CSU – kancellárjelöltje a következő szövetségi választáson – jelentette ki a korábbi nagykövet. Ennek apropóján érdemes megjegyezni, hogy 2021-ben Söder az utolsó pillanatig versenyben volt a kancellárjelöltségért, végül azonban az uniópártok a kevésbé népszerű Armin Laschettel vágtak neki az Andrea Merkel búcsúja utáni választásnak. Felvetésünkre, hogy a 37 százalékos eredmény kikezdheti-e Söder pozícióit, Prőhle Gergely azt felelte, nem igazán. Ezt azzal magyarázta, hogy nincs alternatívája, ráadásul éppen a választás előtt két héttel választották újra a CSU pártelnökének. Felhívta továbbá a figyelmet az AfD 15 százalékos eredményére, amellyel a szélsőségesnek tartott párt egyértelműen megérkezett nyugaton is.
Figyelemre méltó, hogy a Szabad Választók (FW) több mint 4 százalékot javítottak az előző, 2018-as választási eredményükhöz képest. Ez az a párt, amelyik a CSU-val közösen kormányzott Bajorországban, és Hubert Aiwanger pártelnökről – aki egyben miniszterelnök-helyettes is volt – a Süddeutsche Zeitung a kampányban írta meg, hogy gimnazistaként röpiratokban a holokauszton gúnyolódott. Prőhle Gergely azt mondta, hogy az emberek átlátnak a szitán, vagyis észreveszik, hogy a baloldali sajtó által tudatosan gerjesztett akcióról van szó, és nem azzal foglalkoznak, hogy mit csinált Aiwanger az iskolában. A CSU nagy eséllyel ismét a Szabad Választókkal lép koalícióra, ugyanakkor az eredmények láttán felerősödtek a CSU-n belüli hangok, amelyek a FW-vel nagyobb versenyt és a pártot kímélő taktika befejezését követelik.
Csúnyán leszerepeltek viszont Bajorországban a szövetségi kormányt alkotó pártok. A liberális FDP (3 százalék) kiesett a tartományi parlamentből, a Zöldek közel 4 százalékot rontottak (14 százalék). Olaf Scholz kancellár pártja, az SPD a 2018-as 10 százalékos eredményét még tovább rontotta, hiszen csak 8 százalékot ért el.
A hesseni választás egyebek mellett éppen a szociáldemokraták miatt bizonyult érdekesnek. A kancellárpárt listavezetője ugyanis a szövetségi kormány belügyminisztere, Nancy Feaser volt. A tősgyökeres hesseni Feaser azonban nem felfelé húzta pártját, hanem éppen ellenkezőleg: a CDU mellett ugyanis még az AfD is megelőzte, így a szociáldemokraták az öt évvel ezelőtti 20 százalékos eredményről 15 százalékra rontottak. Ezzel szemben a CDU és az AfD a 6 millió lakosú Hessenben jelentősen javított (CDU: 35 százalék; AfD: 18 százalék). A kormányrúd így mindenképpen a kereszténydemokratáknál marad.
Ezek az adatok azt jelentik, hogy egy újabb tartományban előzte meg egy rétegpárt – az AfD – az elhasaló szociáldemokratákat. A Frankfurter Allgemeine Zeitung publicisztikája szerint Feaser esetében még csak nem is az volt a legkisebb hiba, miszerint fenntartotta magának a jogot, hogy vereség esetén belügyminiszterként folytatja. Ennek apropóján azt kérdeztük Prőhle Gergelytől, hogy mennyire marad a belügyminiszteri tisztsége tartható. Azt válaszolta: azt állítják, hogy maradhat a miniszteri székben. Erre ugyanakkor a jövő ad majd választ.
Felvetettük továbbá neki: a szövetségi kormány migrációs politikáját ért bírálatok köszöntek-e vissza a két tartományi választás eredményeiben. Azt felelte: Az eredmények nem pusztán a szövetségi kormány bevándorláspolitikájának kritikáját jelentik, hanem Olaf Scholz kormányának megítéléséről általában mondanak el sokat, beleértve az összes légvárépítő baloldali társadalompolitikai elképzelést. A szövetségi kormány és azt alkotó pártoknak az eredmény brutális kritika. Ennél nagyobb pofont nehéz elképzelni – jelentette ki. A migrációs politikát érintően zajló élénk németországi vita apropóján megjegyezte: helyi szinten egyre nő az elégedetlenség a bevándorláspolitika miatt, mivel egyre több a megoldatlan szociális probléma. Szavai szerint erről árulkodik az is, hogy a két nyugati tartományban is jelentősen erősödött az AfD, mint mondta, ennek üzenetértéke van a uniópártok számára.
– Számít-e arra, hogy emiatt az AfD-t a többi párttól elválasztó „tűzfal” erodálódni fog? – Kérdeztük a volt diplomatától. – Azzal tisztában kell lenni: ahhoz, hogy Németországban tisztán jobboldali kormány alakulhasson, ahhoz előbb-utóbb az AfD-t övező karantént fel kell oldani – jelentette ki.
Mit tud az AfD, amit a nagy pártok, különösen az CDU nem tud? Az AfD megerősödése azzal függ össze, hogy a CDU a karakteresen konzervatív, kereszténydemokrata arcélét elveszítette. Ez persze Angela Merkel 2005 és 2021 közötti kormányzásából is ered, mivel nem pártpolitikai ideológusként vezette kormányait, hanem kifejezetten pragmatikus, problémamegoldó politikusként lépett fel. Ez jelenthetett ugyan jónak látszó eseti megoldásokat az adott helyzetben, de távlatosan súlyos károkat okozott, nem csak a kereszténydemokratáknak, hanem az egész országnak is. A CDU által elhagyott tér betöltésére jelentkezett be az AfD, amely egyre inkább kitölti ezt – mutatott rá Prőhle Gergely.
