Salvini a csúcsra tör, de nagyot bukhat

Elérkezettnek látja az időt Matteo Salvini arra, hogy teljesen átvegye az irányítást Olaszországban. Miután Silvio Berlusconi Forza Italiája végképp marginalizálódott, a baloldal csak most kezd magához térni, és folyamatosan veszít népszerűségéből a kormányzó Öt Csillag Mozgalom (M5S) is, a Lega – a szélsőjobboldali Olasz Testvériséggel együttműködve – abszolút többséget szerezhet a parlamentben. A mindent egy lapra feltevő Salvini tervei azonban elbukhatnak a bizalmi szavazáson, és keresztül húzhatja azokat Sergio Mattarella államfő is.

A jobboldali populista Salvini egy hete jelentette be, hogy a nagyobbik kormánypárttal, az Öt Csillag Mozgalommal nincs mód a koalíció folytatására. Már régóta feszült volt a viszonyuk, az utolsó csepp a pohárban az volt, hogy az Öt Csillag Mozgalom indítványozta, a szenátus állítsa le a Torino–Lyon-vasútvonal építését. Ezt követően a Lega bizalmatlansági indítványt nyújtott be saját miniszterelnöke, a pártoktól független Giuseppe Conte ellen. „Akik vesztegetik az időt, azok az országnak ártanak, és csak a saját pozícióik megőrzésére gondolnak” – olvasható a párt erről szóló közleményében. Valójában azonban éppen Salvini ambíciói feszítik szét a koalíciót. Ha a parlament megszavazza az indítványt, a mindössze 14 hónapja hivatalban lévő kormány megbukik.

Abban igaza van Salvininek, hogy a koalíció két pártja szinte semmiben sem ért egyet. Ez mindenekelőtt azzal magyarázható, hogy a Lega elsősorban az ország jómódú északi régióinak, míg a komikus Beppe Grillo alapította M5S a szegény déli tartományok érdekeit képviseli. Márpedig – az Olaszországban fontos regionális különbségekből adódóan – szögesen ellentétesek ezek az érdekek. A két párt ideológiai értelemben is két különböző utat követ. Míg a Lega markánsan jobboldali, addig az Öt Csillag Mozgalom baloldali populista.

A jelenlegi koalíciónak tehát létre sem szabadott volna jönnie, ám a kényszer egymás felé tolta a két populista pártot. Nem véletlen, hogy hónapokig tartott, mire megalakult a kormány, és akkor is csak egy kívülről jött miniszterelnököt fogadtak el. Egyedül a migrációs kérdésekben értettek valamennyire egyet, ám ennek gyümölcsét is csak Salvini aratta le. Miközben ugyanis az M5S asszisztált Salviniék legfontosabb ígéretének beváltásához, és megszavazta például a menekültek segítésének büntetőjogi szigorítását, addig a Lega sikeresen megfúrta a már Luigi Di Maio vezette Öt Csillag Mozgalom legfőbb populista ígéretét, a feltétel nélküli alapjövedelem folyósítását, mint ahogy elutasította a kötelező minimálbér bevezetését is.

A neoliberális és az újraelosztó gazdaságpolitika ütközött az adózás kérdésében is. Salviniék radikális adócsökkentést, egykulcsos rendszert akartak, míg az M5S progresszívat. A tartományok autonómiájának kérdésében végképp eltérnek az álláspontok. A Lega több északi tartománynak is autonómiát adna, amellyel lényegében lezárná a pénz áramlását dél felé. A két párt az európai kérdésekben sem ért egyet. Az Öt Csillag Mozgalom feladta EU-ellenességét, és a szociális Európa híve, míg a Lega markánsan euroszkeptikus. Előbbi támogatta Ursula von der Leyen jelölését, míg utóbbi ellenezte.

Matteo Salvini nemcsak az európai, de a hazai politikai életben is sikeresebb Luigi Di Maiónál. A koalíció jó egy éve alatt a Lega megduplázta, az M5S pedig megfelezte a népszerűségét. Ebben jelentős szerepet játszott a két pártvezető karizmája közötti látványos különbség, amelynek köszönhetően Salvini letolta Di Maiót a populista pályáról. A májusi európai parlamenti választások óta a Lega átvette a vezető szerepet. Ha most lennének a választások, akkor a közvélemény-kutatások szerint egyértelműen Salviniék szigorú bevándorlásellenes politikájának köszönhetően a Lega végezne az első helyen, és csupán egyetlen párttal, a Fratelli d’Italiával tudna koalícióra lépni.

Addig azonban az Öt Csillag Mozgalommal, Berlusconiékkal, és a baloldallal szemben át kell verni a bizalmatlansági indítványt, majd Mattarella államfőnek ki kell írnia az előre hozott választásokat. A köztársasági elnök azonban dönthet úgy is, hogy szakértői kormányt jelöl ki, amellyel időt nyernének Salvini ellenfelei. Ez utóbbira esélyt kínál az is, hogy a Lega vezérének önző lépését különösen délen sokan nem nézik jó szemmel.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/33. számában jelent meg, 2019. augusztus 16-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/33. számban? Itt megnézheti!