Erdélyben is érzékenyek a migrációs témára, az ottani erők mégsem kezdtek gyűlöletkampányba. A Romániai Magyar Demokratikus Szövetség politikusa, Sógor Csaba Románia uniós csatlakozása, vagyis 2007 óta tagja az Európai Parlamentnek, „civilben” református lelkész. Úgy véli, a belső viták jóvátehetetlen károkat okoztak a Néppártnak, Nyugaton pedig sokan naivak.
– Néppárti, de nem fideszes képviselőként miként nyugtázta a felfüggesztésről hozott döntést?
– A lehető legbölcsebb döntés született, mivel egy éles választási helyzetben, a kampány küszöbén az ellenfeleket hozza kedvező helyzetbe, ha a belső villongások állandósulnak, és folyamatosan erről a témáról szólnak a viták Európában. Ezért most a Néppárt és a Fidesz is a kampányra tud koncentrálni, és majd a választások után térnek vissza ezekre a kérdésekre. A választások után a felek majd eldöntik, hogyan viszonyulnak egymáshoz, és tisztázzák a helyzetet.
– Azt hogy éli meg, hogy a Fidesz, a magyar kormány, a miniszterelnök ilyen erős nyomás alatt áll?
– Ez olyan most, mintha meccs közben elkezdenénk a saját csapattársainkat rugdosni. Ugyanis akkor a másik csapat fog nyerni. Ott tartunk, hogy nem tudjuk, ki ütött vissza először. Hogy ha egyben is marad a Néppárt, azt a kárt, amit ezzel a belső pofozkodással elkezdtünk, nem tudjuk kijavítani.
„Nem hiszem, hogy ez lett volna Orbán Viktor célja" | Magyar Hang
Tóth Csaba politológus szerint csak nyelvtani kérdés, hogy kinek a kezdeményezésére, a lényeg, hogy a Fidesz tagságát felfüggesztették.
– Tehát ön szerint jobb lett volna hamarabb lezárni ezt a vitát?
– Meg kellett volna egyezni arról, hogy pontosan ki mit tehet. Lehetetlen helyzet, hogy kinevettetjük magunkat. Az isiászra vagy egészségügyi okokra hivatkozással Jean-Claude Junckernek, a bizottság elnökének le kellett volna mondania. Ezzel kellett volna kezdeni. Engem szemberöhög a szoci kollégám, azt mondja: „Miről beszéltek? A poharat sem bírja felemelni.” És az nem igazán vigasztal, hogy a szocialisták egyébként többet fognak bukni, mint mi.
– A Fidesz kapcsán a Néppártnak is megvan a felelőssége. Weber a felfüggesztés előtt nem volt következetes, amikor több vörös vonalat is felrajzolt, de Orbán rendre átlépte azokat, és nem történt semmi.
– Igen, ez történik akkor, ha nem beszéljük meg őszintén, komolyan, egyenesen a dolgokat; s aztán meg belekeveredünk mindenbe. Tisztázó beszélgetésekre nem került sor.
– De viták voltak.
– Voltak. Csak itt mindig a németek döntik el, hogy mi legyen. Pedig a migráció kapcsán égett a ház, és volt egy kormány, amelyik azt mondta: baj lesz, egyre többen jönnek, és azok nem menekültek. Akkor rengeteg naiv nyugati nem értette, miről van szó. Azt persze mi megértjük, hogy kevés a munkavállaló Németországban, ám ők abban tévedtek, hogy a mostaniak nem azok a török vendégmunkások, akikhez szoktak.
– Azt sem szokták szeretni Nyugat-Európában, hogy Orbán Viktor úgy tünteti fel magát, mintha ő védené meg a Nyugatot, mert ott erre is képtelenek.
– Igen, sok minden keveredik. Sajnos általános az a vélekedés, hogy mit akarunk mi a kommunista múltunkkal, alig volt nálunk demokrácia, ráadásul a magyarok mindig csak lázadoztak a történelemben. A nagyobb tagállamok részéről érezhető egyfajta birodalmi arrogancia.
– Lát arra esélyt, hogy nagyon erős bevándorlásellenes blokk jöjjön létre az Európai Parlamentben?
– Az előzetes mérések szerint sokkal tagoltabb parlament lesz a következő. De a szélsőbal és a szélsőjobb politikailag nagyon szagos társaság, és egy csapatba kerülni velük nem felemelő. A Fidesz is inkább a Néppárt megváltoztatásában érdekelt.
– Magyarországon majdnem egy évtizede folyik valamilyen kampány, ami érezhetően nem tesz jót a társadalom mentális állapotának. Most is egy kampány miatt robbant ki a vita. Ön mit szól ezekhez az üzenetekhez? Nem tartja sokkolónak, hogy Magyarországon mindig ellenségeket lát az ember a plakátokon?
– Nyilvánvalóan ezen folyik a vita a Néppárton belül is. Sokak szerint inkább az értékeket kell felmutatni, nem pedig az ellenséggel ijesztgetni az embereket. Erdélyben is érzékenyek a migrációs témára, de ott az RMDSZ más üzenetet választott. A kampány szlogenje: „Erős Európát, fejlődő Erdélyt”. Mumus nincsen.
– Hogy látja, az erdélyi magyarok életében az EU több jót vagy több rosszat hozott az elmúlt években?
– Az EU nélkül sem Románia, sem Erdély, sem az erdélyi magyarság nem tartana ott, ahol jelenleg. Még ha nehezen is él az átlagember, nem szabad elfeledkezni arról, hogy az uniós támogatások milyen segítséget jelentenek például a gazdálkodóknak, vagy az infrastruktúra, illetve a vidéki közösségek fejlesztésében. És nagyon fontos a szabad mozgás, ne felejtsük el, hogy be voltunk zárva egy rendszerbe. Azt szoktam mondani, hogy ha Nagy-Magyarországon maradtunk volna, akkor a gyimesbükki iskolaelső most is a Fasori Gimnáziumban kötne ki.
Én 55 éves vagyok, az első 25 évemet diktatúrában éltem, az ükapámat 1916-ban a visszavonuló románok fejszével darabolták fel, apai nagyapám kulák volt, elvették a földjeit, és egy szamosújvári pincében laktak, szóval a családomon keresztül éreztem ennek az átkos rendszernek minden nehézségét. De teológus hallgatóként nekem is pártkongresszus-határozatokból és dákoromán-elméletből kellett vizsgáznom. Az uniós csatlakozás nagyon jelentős lépés volt, számunkra továbbra sincs más út, de persze jöttek más nehézségek ezzel együtt.
– Románia fejlődését nagyon sok adat igazolja, sok területen beérte vagy leelőzte Magyarországot, de ezt érzik-e az ott élők is?
– Valóban, a számok azt mutatják, hogy jobban fejlődik Románia, mint Magyarország, de mindez csalóka is. Romániában a gyakorlatban nehezen működnek az országos programok, kevés uniós pénzt tud lehívni az ország, elmaradnak a nagy infrastrukturális beruházások, alig vannak autópályák. Kelet-Magyarország sem olyan, mint Nyugat-Magyarország, de Kelet-Romániában annál is nehezebb helyzet. Ez dupla kihívás, aki eddig nem hagyta el Romániát, az most Erdélybe települ, Kolozsvárott az Uber-taxisofőrök fele moldvai ember, aki családostul költözött oda. És közben például Csíkszentmihályról, amely 2500 lelkes település, már 500 család él Nyugat-Európában. Az egyik szomszédom Svájcban keres havi ötezer frankot, abból ezret elkölt, négyezret félretesz. Erre nehéz mit mondani.
– Beszéljünk még az európai nagypolitikáról, az EU irányításáról. Nagyon sok támadás éri az uniót, illetve végrehajtó szervét, a Bizottságot, hogy lassú, nehézkes, nem tud hatékony megoldásokat találni. Egyetért ezzel?
– Az Európai Egyesült Államok versus tagállamok vita soha nem fog eldőlni, de nem is baj. Ezt talán csak a migráció változtatja meg. Épp most olvastam Frans Timmermanstól, az Európai Bizottság szocialista alelnökétől, hogy lezárult a migrációs válság. Most már csak azokat kellene elosztani, akik itt rekedtek.
Azt gondolom, hogy az egyesült Európa, a tagállamok és a régiók között kellene egészséges egyensúlyt alkotni, szerintem erről fog szólni a jövő.
Amíg képesek vagyunk leülni egymással tárgyalni, addig lesz eredmény, de sunyi módon, ha kitolunk hol a déliekkel, hol a keletiekkel, amíg úgy szidják Putyin-barátsággal Magyarországot, hogy a németek üzletelnek az oroszokkal, szóval így nehéz lesz. A nyugatiaknak és az északiaknak nem gyarmatként kellene a déli és keleti országokra tekinteniük.
– Az ön tapasztalata szerint mennyire roppantotta meg Európát először a pénzügyi, majd a migrációs válság?
– Sőt, volt korábban még egy válság, amit mindenképpen ide sorolok, a jugoszláv háború. Ne felejtsük el, hogy a mi parlamentjeink jóváhagyásával is bombáztuk a volt Jugoszláviát, és Szerbiában még magyar embereket is megöltünk. De ami a mostani legégetőbb kérdést illeti: ma már nem mondhatom, hogy migránsokkal foglalkozzon az, akinek gyarmatbirodalma volt. Amikor megtelik Nyugat-Európa, akkor hozzánk fognak jönni, és a mi felelősségünk, hogy legyenek hosszú távú tervek. Mint például a magyar kormánynak, ahol külön államtitkárság foglalkozik a háború sújtotta térségek újjáépítésével. Az nyilvánvaló, hogy akinek lerombolták a házát, azt be kell fogadni, és segíteni kell, hogy haza tudjon menni.
Azt pedig a nyugatiaknak üzenem, hogy nézzék meg az első és a második világháborús menekültfotókat: asszonyok, gyerekek, öregek. Aztán nézzék meg a mostaniakat. Az első millióból négy százalék gyerek, nyolc százalék nő volt. Amikor a székely ember házat épít, semmi sincs még a telken, de a kerítés és fal már áll. Nincs bezárva a kapu, tisztességes ember a kapun megy be. Hát, ezt nehezen értették meg a nyugatiak.
– Én látok ebben értelmezési eltérést. Az uniós szóhasználatban a menekült a menekülteket jelenti, a magyar kormány kommunikációja pedig egy kalap alá vesz mindenkit, aki harmadik országból jön, akár menekült, akár gazdasági bevándorló. És emiatt tulajdonképpen elbeszélnek a felek egymás mellett.
– Nem gondolom ezt. Magyarország is fogadott be menekülteket, legutóbb például Venezuelából. Többször elmondta a kormányszóvivő, hogy menekülteket fogadunk, de migránsokat nem. Az én szüleim a kilencvenes évek középén befogadtak egy kurd menekültet, aki fél év múlva úgy ment el, hogy minden erdélyi magyart meg kell ölni. Nem tetszett neki az étel, az, ahogy anyám kivasalta az ingét, és azt mondta, hogy a napszámért fel sem áll a székből. Aztán kiutasították az országból. Szóval ez nem könnyű…
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/13. számában jelent meg, 2019. március 29-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/13. számban? Itt megnézheti!
