Tényleg brit kém volt a felakasztott korábbi iráni védelmi miniszter-helyettes

Tényleg brit kém volt a felakasztott korábbi iráni védelmi miniszter-helyettes

Alireza Akbari (Fotó: Twitter)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

A New York Times most megjelent tényfeltáró anyaga szerint Alireza Akbari korábbi iráni védelmi miniszter-helyettes, akit idén januárban végeztek ki akasztással, több mint tíz évig kémkedett a brit titkosszolgálatoknak. Az ő információi alapján bizonyosodtak meg tökéletesen a nyugati titkosszolgálatok többek között arról, hogy Irán igenis atomfegyver kifejlesztésére törekszik. Azt is az ő információi tették lehetővé, hogy 2020-ban Izrael végezni tudott az iráni atomprogram vezető tudósával.

Akbari volt a tökéletes kém, hiszen kettős életének szerepei nem is lehettek volna ennél ellentétesebbek egymással. A felszínen Akbari volt a legvéresebb héja, az iszlám rezsim fanatikus híve. A politikai nézetei szinte az ajatollahokhoz képest is szélsőségesek voltak, és a homlokán volt egy maradandó benyomódás, amit az imádkozáshoz használt kegytárggyal való állandó kontaktus alakított ki. Az extremista nézeteit minden adandó alkalommal hangoztatta – nyilvánosan és a belső értekezleteken egyaránt –, és amellett érvelt, hogy Iránnak atomfegyverre van szüksége.

Akbari tinédzser volt az iszlamista forradalom idején, és annyira fanatikussá vált, hogy önként jelentkezett az Irak ellen vívott háborúba, ahonnan hat évnyi frontszolgálat után a forradalmi gárda kitüntetésekkel kidekorált parancsnokaként tért haza. Vagyis minden adott volt a rezsim ranglétráján történő villámgyors felemelkedéséhez. Ez meg is történt, így lett Akbari védelmi miniszter-helyettes, illetve a legfőbb vezető testületek nagyhatalmú tanácsadója. Remek elemző- és retorikai képességekről tett tanúbizonyságot, hamarosan már minden vezető megbízott benne. Így hozzáfért gyakorlatilag bármilyen államtitokhoz, beleértve az atomfegyverprogram legféltettebb részleteit is. Miközben tudott mindent a fejlesztések állásáról, őt bízták meg azzal, hogy a legfontosabb nagyköveteknek ezt letagadja. Rendszeresen tárgyalt a brit, a francia, a német és a kínai nagykövettel, és biztosította őket arról, hogy nincs semmiféle nukleárisfegyver-program.

Ezért érhette nem kis meglepetésként a nézőket, amikor Akbari, már kivégzése után az iráni tévében bemutatott „interjúban” (valójában persze kierőszakolt és betanult vallomásban) azt állította, hogy a teheráni brit nagykövetség egy tisztviselője kémnek szervezte be. A bemutatott felvételen „bevallotta”, hogy a kapzsiság és a hatalomvágy miatt követett el árulást, és a hivatalos iráni álláspont szerint a pénz volt az átállásában a fő motívum. A vallomás állítólag több mint 3500 órányi kihallgatás és kínzás után született meg.

A valós motiváció nem ismert. A családja tagadja, hogy egyáltalán kém lett volna, a nyugati titkosszolgálatok természetesen nem kommentálják az egészet. Viszont a New York Times rengeteg nyugati (és iráni!) titkosszolgálati forrásra hivatkozva feltárta, hogy Akbari bizony tényleg brit kém volt, méghozzá talán a legértékesebb iráni, akit valaha be tudtak szervezni. Akbari kényszer hatására tett állítása szerint 2004-ben szervezték be, majd egy évvel később Londonban találkozott is MI6-es tartótisztjével. A következő években szerte Európában hozott létre fedőcégeket, hogy ezek segítségével, üzleti találkozóknak álcázva találkozhasson brit megbízóival. Ők állítólag összesen majdnem kétmillió fontot fizettek a szolgálataiért. A magas rangú iráni hivatalnokok körében egyáltalán nem ritka, hogy az üzleti életben is megvetik a lábukat és az is szinte megszokott, hogy nyugaton is alapítanak cégeket.

Akbari 2008-ban visszavonult a kormányzati pozícióiból, és ettől kezdve üzleti vállalkozásaira koncentrált, de továbbra is a tanácsadók belső köréhez tartozott. Ebben az évben került először veszélybe: letartóztatták, és kémkedés vádjával négy hónapig fogva tartották. De végül nem sikerült vallomást kicsikarni belőle, és a hatalom legmagasabb szintjein álló barátai kimenekítették, így megúszta a kalandot, sőt szabadon utazhatott továbbra is külföldre.

Ugyancsak 2008-ban értesült a brit hírszerzés (mint kiderült, Akbaritól) az iráni Fordo urándúsító üzemről, amit egy földalatti katonai komplexumba rejtettek el. Az izraeliek később elismerték, hogy a britektől kapták a fülest – ahogy a többi nyugati titkosszolgálat is. A létesítmény felfedezése vezetett az Irán ellen hozott szankciókhoz, és gyökeresen megváltoztatta a nyugati országok hozzáállását az iráni atomfegyverprogramhoz. 

Akbari olyan befolyásos volt, és annyira megbíztak az iráni vezetők a szakértelmében, hogy még a rövid letartóztatása után is rendszeresen kikérték a tanácsait az atomfegyverprogrammal kapcsolatban. Eközben rendszeresen utazott az Egyesült Királyságba, ahol 2010-ben (állítólag megjátszott) szívrohamot kapott, és ezért kiutazott hozzá a felesége és a lánya is, nemsokára pedig brit állampolgárságot kaptak. De ezután sem állt le a kémkedéssel: többször hazautazott, hogy magas rangú tisztviselőkkel tárgyaljon, egészen 2019-ig.

Utolsó, 2019-es útján azonban csapdába csalták: alig érkezett haza, máris berendelte az információs minisztérium kémkedés vádjával, és csakhamar letartóztatták. Úgy tűnik, Irán az oroszok segítségével rájött, hogy Akbari volt a Fordo létesítményt leleplező forrás. Akbari már letartóztatásban volt, amikor Izrael kiiktatta Mohsen Fakhrizadeh, az iráni atomfegyverprogram vezető tudósát – egy robot segítségével felrobbantották a kocsijával együtt. A személyéről Akbaritól értesültek, aki legalább száz további funkcionáriust nevezett meg a programból.

Az iráni hatóságok szerint Akbari a letartóztatása közben rendszeresen üzent a britektől kapott számítógépen keresztül a MI6-nek, hogy félrevezesse őket. Három évig titokban tartották fogva, a családját megfenyegették, hogy tartsák a szájukat. Idén januárban végül bejelentették, hogy kém, majd pár nappal később felakasztották a börtön udvarán. Még Iránban is ritka, hogy (egykori) funkcionáriust végezzenek ki, erre 1982-ben volt utoljára példa. A testét nem adták ki a családnak, egy tömegsírba temették ismeretlen helyen.