Hogyan lehet szeretni egy háborús bűnöst?

Hogyan lehet szeretni egy háborús bűnöst?

Jelenet a Dr. Dolecek világa című dokumentumfilmből

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Mi, akik egy olyan országban élünk, ahol közmegvetés övezne minden olyan embert, aki Adolf Hitler vagy Szálasi Ferenc arcképét nyomtatná a pólójára, sokszor értetlenül állunk azelőtt, hogy a Balkánon sokan a mai napig büszkén viselik ruhájukon Radovan Karadzic vagy Ratko Mladic fényképét. Az első kérdésünk ilyenkor: ezek az emberek tényleg nem tudják, mit követtek el azok, akikért rajonganak? Vagy ami még kellemetlenebb: vajon azért viselik magukon a hőseik képét, amit ők elkövettek a délszláv háborúban a kilencvenes években? Ezek a felvetések aztán újabb és újabb kérdéseket szülnek, melyek közt történelmiek ugyanúgy vannak, mint lélektaniak, ám mindegyiknek közös jellemzője, hogy ezekre a válasz csakis helyben, a Balkánon keresendő.

Ezt az utat választotta Kristýna Bartošová cseh rendező, aki egy egészen különös alanyt talált a filmjéhez. Ő pedig nem más, mint Rajko Dolecek, a közismert, kilencvenes éveit taposó, de még mindig aktív professzor, aki az egykori Csehszlovákiában a túlsúly elleni harc szakembere volt. Csakhogy a félig cseh, félig szerb professzornak van egy másik arca is: ő Ratko Mladic tábornok, az elítélt háborús bűnös jóbarátja is egyben, s aki úgy gondolja, hogy a srebrenicai vérengzés meg sem történt, azt csupán a Nyugat találta ki. A Dr. Dolecek ijesztő világa című dokumentumfilmet azonban az teszi igazán megrázóvá, hogy a professzort bemutató rendezőnőnek boszniai gyökerei vannak, s így kívánja meggyőzni a film alatt az orvost arról, hogy Srebrenica kapcsán téved.

Habár a szembesítő dokumentumfilmeknek – amelyek legtöbbször tragikus történelmi események szereplőit szembesítik a bűneikkel – mostanra valóságos műfajjá váltak, Bartošová műve jóval többről szól, mint egy nacionalista professzorról. A filmben betekintést nyerhetünk abba a világba, amely a nacionalista gondolkodás melegágya. Így köszönnek vissza a huszadik század első felének azok a divatos szerb konteói, amelyeket a titóizmus sem tudott elfeledtetni, s amelyeknek végkicsengése mindig az, hogy a világ összeesküdött a szerbség ellen. Dr. Dolecek is ezeknek a tévtanoknak a megszállottja, aki ugyan mindig tud mondani egy történelmi indokot, ami kiváltotta a szerbek bosszúját, a legtöbb esetben ezek finoman szólva sem meggyőzőek. Máskor viszont a professzor figyelemelterelő hadműveletbe kezd, amikor a fiatal rendezőnő a srebrenicai temetőben próbálja szembesíteni azzal, hogy a gyilkosságok igenis megtörténtek:

– Itt van az állítólagos áldozatok neve – mutatja Dolecek a bosnyák sírokat.
– Ha nem áldozatok, akkor mik? – kérdezi a rendezőnő.
– Mindenhonnan összegyűjtik a holttesteket, és senki nem garantálja, hogy nem meggyilkolt szerbek, horvátok vagy bárkik, az a baj, hogy ott vannak…
– De itt nevek vannak.
– Tudjuk, kik voltak. Bármilyen nevet kitalálhatnak.
– Nem jöttek volna rá a hamis nevekre?
– Ez egyszerű, csak nem hallgatja meg a másik oldalt. A másik oldal teljesen mást mond. Ott voltak, nem lett volna szabad megtörténnie, de sok kétség van, ami kizárja – mentegetőzik az öregember.

Majd következik a film érzelmi csúcspontja, mikor Bartošová a srebrenicai temetőben a sírok között elmondja a professzornak, hogy boszniai muszlim felmenői vannak és rosszul esik neki, hogy ezeket hallja. Dr. Dolecek azonban ekkor sem tagadja meg önmagát: ő továbbra is büszke Ratko Mladic barátságára, ami fontosabb számára mindennél. Talán még a bizonyítékoknál is.

De a film nem csak arra a romboló balkáni nacionalizmusra mutat rá, ami történelmi sérelmekből táplálkozik. Dr. Dolecek elkötelezett keresztény, aki szemmel láthatóan teljesen a háttérbe szorítja vallásának tanításait, amikor a szerbség ellenségeiről és a bosszúról beszél. Ez pedig világosan rámutat arra a sajátos jelenségre, hogy ezen a földön a vallásnak sokkal inkább identitásképző, mint erkölcsi útmutató szerepe van. A külső szemlélőnek ez ugyan meglepően hangzik, ám ez a mű tökéletesen megragadta ennek a jelenségnek a lényegét.

A Dr. Dolecek ijesztő világa című dokumentumfilm így nem csak azoknak ajánlható, akik meg szeretnék ismerni a főszereplőt – aki három éve távozott az élők sorából –, hanem mindazoknak, akik szeretnének egy kicsit jobban elmélyedni a nacionalizmus lélektanában.

A film online is megtekinthető a Budapest International Festival honlapján, ahol további érdekes dokumentumfilmek is találhatók.