A járványhelyzet egyik azonnali kárvallottjai a zenészek voltak, Magyarországon is az első intézkedések között volt az ötszáz fő feletti szabadtéri, illetve száz főt túllépő beltéri rendezvények lefújása. Kisebb fellépésekben is csak néhány napig lehetett reménykedni, hamarosan következett a teljes tiltás, lassan két hónapja pedig azt sem tudni, mikor lehet legközelebb színpadra állni. A Belmondo is kénytelen volt minden rendezvényt törölni, újat a közeljövőben sem tervezhet: a kormány múlt heti bejelentése szerint augusztus 15-ig biztosan nem lesznek rendezvények. Erről is kérdeztük a Magyar Hangban megjelent interjúban Czutor Zoltán zenekarvezetőt.
– Azt számoltam össze, hogy a korlátozások elrendelésétől június elejéig a legaktívabb tavaszom lett volna. Májusra kinézett tíz egymást követő nap is úgy, hogy minden este fellépek. Vagy szólóban, vagy a zenekarommal. Erre már sajnos semmi remény. Maradtak a jogdíjak, abban lehet még bízni. (...) Nagyon sokakat ismerek, akinek semmi félretett pénze nincs, egy-két hétre való sem – jegyezte meg az énekes, akinek abból a szempontból is nehezebb a dolga, hogy dalírás során szereti elképzelni, hogyan hangzana az adott szám a színpadon.
Czutor Zoltán: A kormányzatilag gerjesztett félelem kitermeli az öncenzúrát | Magyar HangBár vannak, akik a változáshoz igazodva karanténklippel állnak elő, vagy a lépcsőházban énekelnek, de ilysmihez nem sok kedve lenne most a zenésznek. – A folyamatos Maradjotthon-propagálásból meg annyira elegem van már, hogy inkább az ellenkezőjéhez lenne kedvem. Akár eljátszani a Gyere, gyere ki a hegyoldalba című dalt, esetleg a Tankcsapdától a „Le az utcára, ki a térre, senki se lökhet félre” strófát. Hiszen igazából erre vágyunk, és nem arra, hogy otthon maradhassunk. Én pedig mindig a bennem élő vágyakról és indulatokról, szenvedélyről szeretek énekelni – mesélte lapunknak.
Szóba kerültek a korlátozások, illetve a gazdasági intézkedések is. Utóbbiakkal nagyon nincs kibékülve, a kabaré kategóriájába sorolná őket. Az külön elkeserítette, amikor az egyik nagy bejelentés csattanója az akart lenni, hogy a tizenharmadik havi nyugdíjat négy részletben visszavezetik a következő években.
Nemrég jött ki a Belmondo új lemeze, egy szokott módon felszabadult, játékos anyag. Nem nehezebb most őrizni ezt a jókedvet? Lát-e esélyt rádiós játszásokra? Mi jellemző a mostani csatornákra? Dühössé teszi a mostani időszak, vagy inkább elkeseredetté? Számít-e arra, hogy az egymástól való távolságtartás velünk marad a járvány után is? Miért a fásultságot tartja a legveszélyesebbnek?
A válaszokat megtalálja a Magyar Hang április 30-án megjelent 2020/18. számában.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy digitálisan! És, hogy miről olvashat még a 18. számban? Itt megnézheti!
