A képzőművészetet, irodalmat és színházat ötvöző Textúra, amelynek az elmúlt években a Magyar Nemzeti Galéria ad otthon, alapvetően a határátlépésről szól. A koncepció szerint a múzeum egy-egy művéből inspirálódva kortárs magyar szerzők által írt szövegeket – monológokat, novellaszerű folyamokat – a színészek az adott műalkotás előtt adják elő. A zárás után a múzeumi tér titkokkal teli, misztikus világ, amelybe csak a kiváltságosok léphetnek be – erre játszik rá az idei Textúra, melyet a Londonban élő fiatal rendező, Éry Franciska álmodott meg.
Feketébe öltözött Fantomas-szerű maszkos alakok vezetik végig a nézők csoportjait ezen az utazáson terek és idők között bolyongva, váratlan helyzetek és helyek között kanyarogva. A hangsúly bizonyos értelemben eltolódott a szövegekről, a cél most az út maga. A lassú zarándoklat során a jól ismert termeken túli világ is feltárul, hátsó lépcsőházak és a látogatók elől elzárt terek, de díszletté válik egy pillanatra maga a város is. A szövegek is sokkal elrugaszkodottabbak a korábbiaknál. A Magyar Nemzeti Galéria állandó gyűjteményének festményei és szobrai sok esetben inkább csak kiindulópontként szolgálnak a szerzőknek – Vonnák Diána, Matei Visniek, Visky András, Tompa Andrea, Szvoren Edina, Simon Márton, Lackfi János, Bakos Gyöngyi –, a formák, a karakterek, a témák játékos és abszurd asszociációt eredményeznek.
Izsó Miklós Táncoló paraszt című kisplasztikájának mozdulata Matei Visniek szövegében a tánc erejét hangsúlyozó mantrában kel új életre, Drozdik Orsolya Cinikus ész IV.: Agylábtörlő című installációját felhasználva Simon Márton a selyemhernyók gondolataiban turkál, pszichologizál és filozofál. Olykor a hiánytól lesz váratlan egy helyzet: Szvoren Edina Bernáth Aurél Riviéra-képéhez írt rejtelmes útleírását a képtár folyosóin bolyongva saját telefonjaikon hallgathatják meg a résztvevők Rezes Judit előadásában. Később pedig Breuer Marcell Bauhaus székei csevegnek el egymás között – Visky András elképzelése alapján – az őket körülvevő műtárgyakról.
A klasszikusabb értelemben kötődik Gyertyánffy Berta Spirka cigánylány című képéhez Tompa Andrea szövege, amely a két nő – festő és alanya – viszonyát, a kor elvárásaitól eltérő szerepüket próbálja meg felfejteni, de Grisnik Petra játéka így is túlnyúlik a megszokotton, tereken keresztül mesél nézőjének. Melankolikusak és súlyosak a szövegek, a humor most kevésbé meghatározó, a világban egyre inkább jelenvaló bizonytalanság, és az emiatt egyre fontosabbá váló remény szavai köszönnek vissza több helyen.
A Textúra nemcsak a nézői szempontból igényel nyitott hozzáállást, de a színészek számára is nagy kihívás. Rövid szünetekkel nyolc alkalommal játsszák el az epizódokat, ez a koncentrált munka komoly megterhelést jelent, nem is biztos, hogy minden esetben képesek ugyanazzal az intenzitással jelen lenni. De épp ettől lesz izgalmas ez az összművészeti játék: minden találkozás más-más emléket hagy maga után.
Textúra. Rendező: Éry Franciska. Magyar Nemzeti Galéria. Bemutató: november 14.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2023/46. számában jelent meg november 17-én.
