Nem lepődhetünk meg azon, hogy ennyire népszerűvé vált a Wednesday sorozat, különösen a fiatalok körében. Olyasféle gótikus horrorsztori, modern kori tündérmese ez, amelyre továbbra is rendkívüli igény mutatkozik. Tim Burton történeteit ráadásul joggal imádták az eggyel előbbi generációk is, most pedig sikerrel férkőzött közel a mai fiatalok szívéhez is. Grimm-mesék újratöltve, még úgy is, hogy sajnálatosan a modern kori progresszív propaganda azért – ha észrevétlenül is, de – beszivárog ebbe a sorozatba is. Ehhez persze eredetiben kell néznünk, a magyar nyelv ugyanis nemcsak nemeket nem ismer, de gyakorlatilag szavai sincsenek az egyes népszerű woke kifejezésekre. Nem csoda, hogy újra és újra megpróbálkoznak egy-egy újfeminista „genderszótár” megalkotásával, nem sok sikerrel. Mert hát hogyan is fordítsuk a mansplaining kifejezést, amit arra használnak, amikor a narratíva szerint egy férfi lekezelően magyaráz el valamit egy nőnek?
A Jenna Ortega által abszolút autentikusan hozott Wednesday időnként úgy fogalmaz, mintha nem a sötétbe öltözött család gyilkos kedvű lánykája lenne, hanem egy XXI. századi feminista harcos. Tipikus példa az „are you mansplaining my power?”, amiből a magyarban annyi lesz, hogy „kioktatsz a hatalmamról?” Még tökéletesebb, amikor Wednesday száját elhagyja a „classic example of female objectification for the male gaze” kitétel. (Ami a nők férfi tekintetek számára történő tárgyiasításáról szól.) A fogszabályzós stréber gyereknek két anyja van, Wednesday ugra-bugra lakótársnője foglalkozásuk témájaként a klímaválság és egy kihalási esemény találkozását jelöli meg, ahányszor pedig elhangzik a „toxic” kifejezés, arra ivós játékot lehetne alapozni. És sajnos nem azokra a pillanatokra építve, amikor a nadragulya mérgéről beszélnek.
Ennek ellenére azért a Wednesday nem tekinthető valamiféle didaktikus korszellem-propagandának, elsősorban egy kifejezetten élvezetes, az Addams-hagyományokhoz hű minisorozat áll össze. Ami kifejezetten örömteli, főként a legutóbbi két gyatra animációs film után. Sokak számára az Addams-család elsősorban a kilencvenes évek eleji két filmet, főleg a második részt, és főleg Christina Ricci imádnivalóan rideg alakítását jelenti. A színésznő visszatérése a Wednesday sorozatba stílusos, akárcsak a mostani karaktere. Jenna Ortega eközben tökéletes választás a főszerepre, és ha alakítása ugyan sokszínűbb is, mint Riccié egykor volt (ami ugye Wednesday esetében nem magától értetődően pozitív), egy nyolc részes sorozatban ez kifejezetten elfér. Talán a korábbi filmek alkotói is kénytelenek lettek volna mindenféle érzelmeket kicsikarni Wednesdayből, ha nem csupán egy másfél órás film poénfelelőse lesz, hanem egyedül kell elvinnie a hátán a show-t. És hát a korábban a You című sorozatban látott Ortega el is viszi. Emblematikus tánca még sokáig velünk marad, egyben könnyen népszerűbbé is válhat annál, ahogy a South Park gothjai kezdetleges, de nagyon is imádnivaló módon lejtették.
És végre újra kapunk egy-két valóban ütős beszólást, amelyeknek sajnálatosan híján voltunk az animációs filmekben. Személyes kedvencem, hogy „a hozzátok hasonló amatőrök miatt van ilyen rossz híre az emberrablásnak”. (Sajnos a magyar fordításban ez szintén elveszett, „az ilyenek miatt tart itt a bűnözőszakma” lett belőle. Ezért is érdemes inkább az eredetit nézni.) Nem rossz az sem, amikor az érzelmekre kapudrogokként hivatkozik, ahogy az szintén nem, amikor Poe-t vagy Sartre-ot idézgeti. Ilyenkor azért eszünkbe jutnak a 93-as Wednesday legjobb poénjai. (– Te ebben akarsz úszni? – Te ebben akarsz megfulladni?) A végére talán már azt is megbocsátjuk, hogy felfokozott érzelmi állapotban még a hosszas ölelkezést sem utasítja vissza, és Fester bácsira is olyan lelkesen mosolyog rá, mintha lenne holnap. A szerelmi háromszöget persze így is nehéz kiheverni, azt talán el lehetett volna felejteni.
A legendás Addams-családból itt a Wednesday életéért folyamatosan kezeskedő Izé (Thing) kap jelentősebb szerepet, míg Fester bácsi egy, Morticia és Gomez pedig két részben jelennek meg. Fester szerethető Fred Armisen alakításában is, de azért messze nem olyan szórakoztató, mint mikor Christopher Lloyd játszotta. Wednesday szülei és öccse is inkább feledhetőek. Bizonyos kritikák érték az édesapát alakító Luis Guzmánt, miután többen inkább egy Raul Julia-féle macsót képzeltek el a helyére. A sorozat alkotói persze rögtön az eredeti karakterekkel jöttek, pedig felesleges volt magyarázkodniuk, működik épp az itteni Gomez is. Illetve működhetne tökéletesen attól még, hogy nem olyan lesz, mint Raul Julia, aki valóban emlékezetesen hozta a Fester bácsival a régi szép időket felelevenítő testvért, a Morticiáért elepedő Don Juant.
A Wednesday sorozatból elsősorban egyfajta nyomozgatós young adult krimit faragtak, melynek hőse, még ha szavai alapján villamosszékkel és láncfűrésszel is játszik a legszívesebben, azért csak nagyítót és viharkabátot ragad, hogy feltárjon egy évszázadokra visszanyúló, szörnyeket, egykori telepeseket és sértett bajkeverőket is érintő, szövevényes bűnügyet. A szokásos alapkoncepció szerint mindenki potenciális elkövetővé válik, így akkor járunk el a legjobban, ha arra gyanakszunk, aki nem gyanús, majd a végén elégedetten ismerjük el, hogy jól számítottunk. A sorozat ezt az egész nyomozósdit a különc gyerekek Roxfortjába költözteti, ahol a Harry Potter-szériához hasonlóan folyamatosan attól kell tartani, hogy a sulinak befellegzik, ha visszatér a gonosz, és mindenkivel leszámolna. Ezek a „kitaszítottak” persze csak pont annyira vérfarkasok és medúzák, hogy az egy kamaszsorozatban elférjen, tehát inkább olyanok, mint a halálfejeket kedves-bájos csontvázbaráttá átrajzoló emós vagy grufti tinédzserek. Persze, másra nem is nagyon kellett számítsunk a Karácsonyi lidércnyomás és A halott menyasszony alkotójától. Működik a mágia itt is, a Wednesdayért őszinte szeretettel lehet lelkesedni, ezek a karakterek sokkal kedvesebb és veszélytelenebb hősei lehetnek a fiataloknak, mint akiket mostanság megszokhattunk. (Ha már a You sorozatot emlegettük, vegyük csak az ottani főhőst, a romantikus sorozatgyilkos Joe-t.)
A sorozat kap persze hideget-meleget, mindenkinek van véleménye róla, nem függetlenül a népszerűségétől. Hiába, hogy ma már csak egy szűkebb kisebbség veszi elő, sokan ilyenkor rögtön vissza is nyúlnak a legrégebbi Addams-történetekig. Nem hiábavaló ez, érdemes feleleveníteni a hatvanas évekbeli élőszereplős sorozatot, valóban bőven voltak kedvelhető pillanatai. Hardcore rajongók egyenesen Charles Addams képregényei felé fordulhatnak. De azért érdemes észben tartani, hogy mind a régi sorozat, mind a harminc évvel ezelőtti filmek jócskán koptak, a mostani generációt pedig elsősorban egy olyan sorozat foghatta meg, mint amilyen a Wednesday lett. A színvonal ettől még adott, szóval szükségtelen a múltat siratva sóhajtozni. Különbségek persze akadnak, de újra ugyanazt már nem lehetett megcsinálni. Az előzmények, különösen a legutóbbi animációs filmek ismeretében féltem attól, mit várjak a Wednesdaytől, de pozitívan csalódtam, ha pedig valóban lesz második évad, már kíváncsibban fogom várni.
Wednesday, amerikai sorozat, elérhető a Netflixen
