2040

Itt nálunk, faluhelyen semmilyen visszhangja nincs Orbán tusnádfürdői mesedélelőttjének. Itt annak van visszhangja, hogy a „lidiben” újra vadászni kellett a kristálycukorra és az étolajra, mert mindenki félt, hogy az árstop után kétszeresére emelkednek az árak, annak van visszhangja, hogy pocsék a csapvíz, ihatatlan, lassan mosásra is alkalmatlan, és mindenki csak magyarázkodik, terel. Itt annak van visszhangja, hogy a strandon az úszásoktatáson részt vevő gyerekeket kísérő szülőknek is meg kell vásárolni a 2500 forintos jegyet. Annak van visszhangja, hogy üres a piac, drága a lekvárnakvaló sárgabarack, aranyáron kínálják a kofák az uborkát, luxus lett a zöldség, gyümölcs. Visszhangja annak van, hogy dög meleg van, a viharok, frontok soha nem hoznak egy csepp esőt sem, a Berettyó patakká sorvadt, minden kiszárad, és mégis vízfaló gyárakat építenek a közelünkben. Itt annak van visszhangja, hogy tele a strand románokkal, akik vígan pengetik ki a belépőt, a több ezer forintos gíroszt, most ők a királyok, nagyot fordult a világ. (Annak van visszhangja, hogy most sértette vérig a románokat Orbán, megint ellenséget szerzünk magunknak, és ha majd ők sem jönnek, ki tartja el a strandot meg a piacot, ki vásárolja degeszre magát a teszkóban, ki ül be ebédelni a főút melletti panzióba? Mert mi, helyiek biztosan nem, nekünk megfizethetetlen minden.)