A SPAR-csata

Különösen a 2010-es évtized első éveiben szeretett az Orbán-rendszer a magyar érdekek harcos védelmezőjének mutatkozni. Az akkori válságadók sújtották a bankokat, a biztosítókat, továbbá a telekommunikációs, a kiskereskedelmi és az energiaszektort – nagy részben azokat az ágazatokat, amelyekben jelentős súlyt képviselt a külföldi tőke. Ahogy aztán az állam kisebbségi részesedést szerzett az osztrák tulajdonú Erste Bankban, illetve ahogy létrejött a jelenlegi hatalom által kedvelt nagybank, már óvatosabb lett a kormány a bankrendszer megsarcolásával. Az Orbán-rendszerből eltelt eddigi idő azóta megmutatta, hogy minden nagy hangú politikai kinyilatkoztatás ellenére Magyarország jelenlegi vezetése sem külfölditőke-ellenes, pontosabban a külföldi-ellenesség szelektív: amely ágazatok iránt a NER-es nagyvállalkozók nem tanúsítanak érdeklődést, azokban a kormány nemhogy eltűri a külföldi tőkét, de nagyon bőkezűen támogatja is, lásd az autóipart vagy az akkumulátorgyártást. A kiskereskedelemben nem ez a helyzet, a NER vezetőinek szemét már régóta szúrja, hogy minden eddigi kormányzati erőfeszítés (köztük adóztatás) ellenére a külföldi tulajdonú kiskereskedelmi láncok továbbra is szilárdan tartják magukat a magyarországi piacon.

A Trade üzleti magazin júniusi összesítése szerint a kiskereskedelemben tavaly a legnagyobb forgalmat a német tulajdonú Lidl üzletlánc tudta teljesíteni, második helyre a SPAR került, s tőlük jelentősen lemaradva a végzett a 4–5. helyen a magyar tulajdonú Coop és CBA-csoport. Lehet a multikat szidni, ám amikor a mindennapi élethez szükséges eszközök (köztük az élelmiszerek) beszerzéséről van szó, akkor a magyar vásárló inkább a pénztárcája, illetve a bankszámlája érdekei alapján dönt, nem valamiféle hazafias-nemzeti megfontolás szerint. Amikor 2022–23-ban tombolt nálunk az infláció, a Lidl nem is felejtette el emlékeztetni a vásárlóközönséget, hogy a körülményekhez képest náluk viszonylag olcsón lehet vásárolni. Emellett ez az üzletlánc arra sem sajnálta a pénzt, hogy minél motiváltabb munkaerőt toborozzon, és magyarországi viszonylatban versenyképes fizetést ígért. Szép, nem szép magyarként kimondani, de a magyar kiskereskedelmi üzletláncok kevésbé tűnnek vonzónak a magyarországi vásárlók és talán a munkavállalók körében. Ha már a kormányzat ennyire szeretné támogatni a hazai tulajdonú cégeket, megtaníthatná azokat vevőbarátabb üzletpolitikára… csakhogy ahhoz olyan kereskedelmi szakértőkre volna szükség a közigazgatásban, akik értenek a vásárlói élmény fokozásához, és akkor tudnának tanácsokat adni a nem multi kereskedelmi láncoknak, csak hát… Csak hát az Orbán-kormánynak fontosabb volt a közigazgatás politikai alapú irányításának megerősítése, mint a magas fizetéseknek köszönhetően motivált – és a kiskereskedelemhez is jól értő – közigazgatási szakembergárda megteremtése.

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap október 3-ig kapható 2024/39. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!