Apró népek balladája

Megróttak. Mer’ hogy a népünk és nemzetünk jövője felett érzett aggodalomból született cikkeimből csak úgy csobog a keserűség, gondolataim szügyig szomorúságban áznak, mondataim a reménytelenség setéten háborgó óceánjában fuldokolnak. Hogy valami vidámabbat esetleg, rövid sétát a közélet árnyéktalan oldalán; hát csak pislákol holmi fény az alagút végiben, legalább alkalmanként arrafelé kukucskálni, az lehetetlen, hogy küzdelmes, véráztatta történelmünk égboltján néha-néha ne szaladna széjjel az antidemokratikus förgeteg, ösvényt engedve cseppnyi polgári világnak. Hát jó.

Kora tavasztól késő őszig, amikor a lakosság Orbán Viktor péntek reggeli sajtómonológjából értesül az ellenünk fenekedő legújabb brüsszeli ármányról, odakint a kertben a természet számos teremtménye nyüzsgi a még a miniszterelnök úrénál is hosszabb munkanapját. Ni, ez a kis hangya kétszerte nagyobb terhét hurcibálja, de már jő a segítség, négy-öt társa akaszkodik a morzsába, zsupsz, benn is van a bolyban. Hány magyar család ment volna tönkre, ha megfogadjuk azt, amit a liberális közgazdászok meg a magyar baloldal mond – zajongja Orbán Viktor a mikrofonba, újabb hangyák sereglenek elő, hogy a fűszálak között további kenyérdarabokat kutassanak, hiszem, hogy az a szorgoska vezeti a csapatot, mert megdicsérték, előléptették, nyilván nincs ilyen, de ez most a szeretetteljes optimizmus áradásának ideje. Történelmi csúcson vannak a pénzügyi tartalékaink – jelenti be a miniszterelnök, akkor tán hangyaügyben sincs lehetetlen.

A teljes cikket a Magyar Hang január 27-én megjelent, 2023/4. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!