Az olimpia magyar mérlege: bravúros szereplés vagy a más tollával elfedett súlyos hiányosságok?

Szomorú vagyok, hogy sok magyar negatívan ítéli meg egy-egy sportoló teljesítményét – mondta a versenye utáni interjúban Kerekes Gréta gátfutó, a párizsi olimpián. Kritikája azokat a fanyalgókat célozta, akik nem látnak túl az aranyérmen, így fogalmuk sem lehet róla, hogy már a nyári játékokra való kijutás is több évtizedes áldozatos munkát követel a versenyzőktől. De vajon megérdemli-e a feddést az a közönség, amely szűk másfél évtizede sportnemzetként kel és olimpiai nemzetként fekszik?

A sport nemcsak a nemzetstratégia kiemelt része, de a nemzeti identitás pillére is lett, amelynek tartania kell akkor is, ha nincs pénz a kórházi klímára, ha elfogynak a pedagógusok, és ha egyetlen vonat sem indul el időben. A versenypályán nem lehet szűkmarkú az állam, máskülönben saját legitimációját veszélyezteti. 2010 óta több ezer milliárd forint ment el a sportra – a 444 számításai szerint közel 4,5 ezer milliárd –, és a finanszírozási rendszer hatékonyságát hol lehetne jobban felmérni, ha nem egy olimpián? Párizs e tekintetben felemás eredményt hozott. A magyar küldöttség 19 érmet szerzett – 6 arany, 7 ezüst, 6 bronz –, ami csak eggyel marad el a három évvel ezelőtti tokiói produkciótól. Ez, a mezőny immár közhelyszerűen ismételgetett sűrűségére tekintettel, egyáltalán nem rossz teljesítmény, ám a részleteket vizsgálva már közel sem ilyen egyértelmű a helyzet.

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap augusztus 22-ig kapható 2024/33. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!