Így teszi tönkre az ingatlanlobbival összefonódó NER-hatalom a Balaton természeti környezetét

Mint tavasszal a gombák, úgy nőnek ki a földből a Balaton partján a jómódúaknak szánt lakóparkok. Miközben a kempingek felszámolásával a szegényebbeket elzárják a tótól, a természeti környezetben is jóvátehetetlen károk keletkeznek. Cikkünk második részében a Balaton déli oldalát járjuk be.

Emlékeztetőül álljon itt néhány általánosan érvényes megállapítás múlt heti írásunkból: a Balatont övező part menti, nagyjából egy kilométeres sáv radikálisan átalakult az elmúlt kétszáz évben. A megállapításra idén nyáron jutott a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, amelynek munkatársai három évszázad térképeit vetették össze a Habsburg Birodalom első, 1782-es katonai felmérési adataitól a világháborús katonai felméréseken át a Google Maps-légifotókig. A részletekről sorozatunk előző részében írtunk, de szóba került az is, milyen csiki-csuki játék zajlik a tó körül, hogyan nyitott kiskaput a kormány saját 2018-as jogszabályán a part beépítését pártolva, és ennek fényében mennyire lehet hiteles a most tervbe vett szigorítás.

Délre a tömegekkel

A Balaton két oldala közül – mióta fürdőélet van a tónál – történelmi, idegenforgalmi okokból és részben az északi rész gazdagabb hagyományai miatt mostohább sors jutott a déli partszakasznak, amelyet sokkal inkább kerestek fel a kispénzű emberek már a háború előtt is. (Nem véletlen, hogy a szabadstrandok túlnyomó többségét itt találhatjuk.) Akadtak természetesen kivételek, mint például Siófok vagy az arisztokrácia nyaralóhelye, Balatonföldvár. Mint Wettstein Domonkos 2023-as, Balatoni építészet című könyvéből kiderül, a hátrányos helyzet a későbbiekben is megmaradt. Farkas Tibor (1969 januárjáig volt a Balaton főépítésze) és az általa irányított stáb munkáját a későbbi évtizedekben nem tapasztalható igényesség jellemezte, törekvéseik közé tartozott, hogy a táj a beépítéseket követően is megőrizze szépségét. Ahogy a kutató egy interjújában fogalmaz, a szigorú szabályozással elsősorban az északi partot próbálták védeni, a déli partot pedig „gyakorlatilag feladták”. Jelentős feltöltéseket hagytak jóvá, ennek következményeként kerültek például a siófoki villasor elé az Arany- és az Ezüstpart túlméretezett szállodái. Ugyanakkor – mivel az akkori koncepció a kis léptékű idegenforgalmi fejlesztéseket támogatta – a déli oldal (de gondolhatunk a balatonfüredi modern hotelekre is) még mindig jobban járt, mint a betonszörnyekkel telezsúfolt román és a bolgár, illetve részben az építkezési megalomániának áldozatul eső spanyol és olasz tengerpart.

Amit a Kádár-korszakban és az 1990-es rendszerváltást követően – igaz, jóval szolidabban próbálkozva – nem sikerült elérni, azt most igyekeznek bepótolni a jelenlegi világ olykor sokszorosan megtámogatott „ingatlanfejlesztői”.

• Milyen civil győzelmek születtek a beépítési tervekkel szemben?
• Hogyan épülnek a kempingek helyén luxuslakások?
• Miért lehet csáberő egy ilyen beruházás az önkormányzatoknak?

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap szeptember 5-ig kapható 2024/35. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!