Áldatlan állapotok uralkodtak a fülöpjakabi tanyavilágban. Egy nyugdíjas asszony rackajuhai mindent összejártak, lelegeltek. Megették az etetőanyagot, amit a vadásztársaság kihelyezett. Valaki megelégelte a dolgot, és a hatósághoz fordult. A megyei kormányhivatal, amely korábban már az asszony lovait is elkobozta, ezúttal is éberen őrködött az ország törvényes rendjén. Egy téli napon az egyedülálló idős nő tanyáján előzetes bejelentés nélkül megjelent maga a megyei főállatorvos, kezében a teljes juhállomány leölését elrendelő határozattal, amelyet ott helyben és azonnal végre is hajtottak.
A főállatorvost kísérő három (!) rendőrautó személyzete körbevette az idős asszonyt, aki két órán keresztül mozdulni sem tudott, amíg a hadműveletet támogató két helybéli vadásztársaság fegyveresei el nem hajtották és le nem mészárolták a hatvan gyönyörű rackát bárányaikkal együtt, az utolsó szálig. Mert a fülük nem volt megjelölve. Mert nem voltak megnyírva (télen!). Mert elkóboroltak, és a villanypásztor nem működött (bárki megrongálhatta, ha az asszonynak akadtak rosszakarói – ami, megkockáztatom ezek után, nem kizárt).
Breznay Klára a lövések hallatán gyilkosnak nevezte Drozdik Ferenc főállatorvost, aki ezért fel is jelentette: az asszonynak becsületsértésért kell rövidesen a bíróság elé állnia. A leölés és ártalmatlanítás költségeit – több százezer forintot – is neki, az elpusztított nyáj gazdájának kell viselnie, ez gondolom, magától értetődik.
Micsoda elbeszélést írna ebből Móricz! Hogyan kerekedne a kietlen történetből kordiagnózis egy Zavgjancev (vagy Jancsó) filmjében: Magyarország a huszonegyedik században. Azt is tudom, hogy Ady Endre mit mondana, mert megmondta, és neki lett igaza. „Szeretett úri véreim: a serleg tele. Nincs már itt nekünk semmi keresnivalónk: gyerünk vissza Ázsiába!”
Megérkeztünk, jelentem. Az irgalmatlan kegyetlenségnek ez a kicsinyes, kimódolt válfaja, amely aljas irigységtől és áporodott gyűlölettől bűzlő gazemberségét jogaira hivatkozva hajtja végre, talán csak nálunk tenyészik, a nagy eurázsiai puszta nyugati szegélyén, amely már hódolt töröknek, orosznak, tatárnak, mire megtanulta, mit szabad a gyengével szemben az erősnek, a csak egy kicsikét is erősebbnek: bármit!, akinek puska van a kezében, állami hivatal a segge alatt.
A teljes cikket a Magyar Hang május 27-én megjelent, 2022/22. számában olvashatja el. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
