Egész népemet nem fogom

Bohókás kémiatanárom volt a középiskolában. Mintha kedves francia vígjátékból lépett volna elő: magas, kopaszodó, szakállas, szemüveges figura az elmaradhatatlan hosszú fehér köpenyben – kedveltük, de nem ezért. Hanem mert jó fej volt, hamisítatlan pedagógus, akinek azonban – legalábbis a mi osztályunkban – soha egyetlen kísérlete sem sikerült. Ezek az alkalmak úgy néztek ki, hogy tanár úr behozta a szükséges kellékeket, leadta a kísérlethez tartozó elméletet, aztán belecsapott a gyakorlatba, amelynek végén, aminek füstölnie kellett volna, árva pamacsot sem eregetett, aminek különös színt kellett volna öltenie, áttetsző maradt, ellenben az áttetszővé szánt keverék vörösben pompázott, és persze előfordult jókora füst is, csak nem akkor, amikor jókora füst elérése volt az elképzelés. Előre vigyorogtunk, ha bejelentette, hogy következő alkalommal újabb kísérlettel örvendeztet meg bennünket. Fogadásokat kötöttünk, hogy most épp mi lesz a végeredmény.

No hát efféle élmények bizonyosan nem várnak az eljövendő diákgenerációira, kivéve, ha az aktuálisan átkonvertált földrajz, fizika szakos tanerő vagy a képesítés nélküli beugró nem érez ilyesmi kalandvágyat és/vagy az átlagosnál intenzívebb oktatási elhivatottságot.

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap augusztus 11-én megjelent, 2023/32. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!