Egy, csak egy legény

Egészen példa nélküli a rendszerváltás utáni magyar politikatörténetben, hogy olyannyira egy személy álljon egy választási kampány középpontjában, mint most Magyar Péter. Persze abban, hogy ez a történet miként alakult és hogyan jutottunk el a mostani állapotig, ugyancsak példa nélküli szerep jutott egy személynek: Orbán Viktornak. Orbán azonban kezdettől közösségben politizált, még ha egy idővel alaposan átalakult közösségben is – ennek vált megkérdőjelezhetetlen vezetőjévé, hogy aztán egy személyben határozza meg évtizedekre a hazai politika irányát és kereteit. Az, hogy mindezt véghez tudta vinni, jelentős részben annak köszönhető, hogy rajta kívül senki sem volt képes ennyire tartós politikai közösséget építeni, illetve a meglévőket fenntartani.

Magyar Péter színre lépése éppen azért lehetett ilyen sikeres, mert az ellenzéki pártok ma már semmilyen szempontból nem működnek közösségekként. Ha ez nem így lenne, aligha fordulhatott volna elő, hogy egy új, lényegében a semmiből érkezett szereplő egy szempillantás alatt felszippantja addigi támogatóik jelentős részét. Ennek a helyzetnek a kialakulásáért nem kizárólag az ellenzék felelős: ahogy az legkésőbb 2018-ra a választóközönség számára is világossá vált, a Fidesz által bevezetett választási rendszerben az önálló arcéllel rendelkező, egymással szemben politizáló ellenzéki pártok óhatatlanul kudarcra vannak ítélve. Az összefogáskényszer azonban végletesen kiüresítette a pártokat: a szavazóik többé nem azonosultak velük, inkább egyfajta eszközként tekintettek rájuk, amely egy mozdulattal lecserélhető, amint hatékonyabb tűnik fel a láthatáron.

• Miért lett vonzó Magyar Péter?
• Mi a hatékonysága kulcsa?
• Mi kell ahhoz, hogy Orbán valódi kihívója lehessen?

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap június 13-ig kapható 2024/23. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!