Bajban lenne az olvasó, ha országszerte ismert, nagy megbecsülésnek örvendő bűvészt, esetleg artistát kellene mondania. A bulvárlapokban néha felbukkannak különböző bohócművészek, vásári szórakoztatók, de fel sem merül bennünk, hogy megjegyezzük a nevüket. Persze, jóleső érzéssel tölt el minket, ha arról olvasunk, hogy kórházban fekvő nagybeteg gyerekeket sikerült megnevettetniük a bohócdoktoroknak. De az már nem jut eszünkbe, hogy ezek az emberek bennünket is mulattatnának. Hol van már az az időszak, amikor mindenki ismerte Alfonzo vagy Rodolfo nevét!
Harmincöt éve, hogy 1987. január 25-én, 75 éves korában Gács Rezső, azaz Rodolfo Grosso elment közülünk. Azóta nemcsak ismertségben, de talán mesterségbeli tudásban sem igen érhetett senki a nyomába. Laikusok azt gondolhatnák, a bűvészség tudománya nem annyira a szakirodalmon múlik, mintsem az egyéni ötleteken. Ehhez képest Rodolfo nemhogy gyűjtötte a szakköteteket, de volt egy 1665-ös latin nyelvű bűvészkönyve, meg egy 1709-es francia. – Gyűjtötte nemcsak a könyveket, de a a kártyákat, a kellékeket is. Ezek mind elkerültek aztán a Szórakaténusz Játékmúzeumba – meséli lapunknak Rodolfo lánya, Gálvölgyi Judit.
• Hogyan küzdött a szakma megbecsültségéért Rodolfo?
• Miért nem szeretett a bűvész külföldre utazni?
• Hogyan viselte a rendkívüli népszerűséget?
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
