Legyen-e minden körzetben előválasztás?

Alig hogy beléptünk az új évbe, az ellenzéki nyilvánosságban máris jelentős hangsúlyt kapott az előválasztás kérdése. Ami nem csoda, hiszen legkésőbb 2021 végére egyértelműen látni kellene, ki lesznek azok a jelöltek, akiket az ellenzéki pártok a 2022-es választáson indítanak. Azonban míg a miniszterelnök-jelölt ekképpen történő kiválasztását konszenzus övezi (erős érvek szólnak továbbá amellett, hogy ez a választás két körös legyen a legintegratívabb jelölt megtalálása érdekében), addig korántsem ilyen egyértelmű, mi várható az egyéni képviselőjelöltek esetében. Elméletben az tűnik a legtisztább megoldásnak, hogy az ő személyükről is előválasztás döntsön mind a 106 egyéni választókerületben, és vannak is, akik nagy meggyőződéssel érvelnek ezen opció mellett.

Ezek az érvek többnyire azon alapulnak, hogy a pártalkuk nem mindig kedveznek a legjobb jelölt megtalálásának, ráadásul amennyiben a pártok döntenek, jellemzően „pártemberek” lesznek a befutók, a civil szereplők pedig kiszorulnak a jelöltállításból. Egy másik, szintén megfontolandó érv, hogy az előválasztás segíti az ellenzéki tematizációt, nagyobb médiafigyelmet generál, valamint bevonja és mozgósítja a potenciális szavazókat, ezért érdemes az ebből fakadó előnyöket minden egyes körzetben kiaknázni. De valóban annyira magától értetődő mindez, és valóban akkora veszteséget jelentene az ellenzéknek, ha nem lenne mind a 106 körzetben előválasztás?

– Egy párton kívülinek csak a pártok alkuja révén van reális esélye arra, hogy jelöltté váljon?
– Egyes körzetekben hasznosabb a terepmunka?
– Elvégzi-e az előválasztás a munkát a pártok helyett?
A teljes cikket és a válaszokat a Magyar Hang január 29-én megjelent 2021/5. számában (tartalomjegyzék itt) találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületen (részletek itt) online!