Molnár Antal egyháztörténész személyében először nevezett ki magyar embert a pápa a Történettudományi Pápai Bizottság tagjává. A történésszel a vatikáni magyar jelenlétről, a múlt elvarratlan szálairól, Molnár Antal szűkebb szakterületéről, a reformációról, a katolikus megújulásról, illetve az egyház önkorrekciós képességéről beszélgettünk.
– Ferenc pápa nemrégiben nevezte ki a Történettudományi Pápai Bizottság tagjává. A bizottság 67 éves fennállása alatt ön az első magyar tag. Nemzetiségének vagy személyének köszönhető a bizalom?
– A kinevezéskor elsősorban a személy a fontos, ám a megbízatás nem teljesen független magyar mivoltomtól sem. A történettudósok és az egyház közötti együttműködést koordináló bizottság a kezdetektől fogva nagy hangsúlyt helyez arra, hogy nemzeti összetétele kiegyensúlyozott legyen, több földrészről is vannak tagjai.
A Vatikánban persze minden testületben hagyomány az olaszok többségi jelenléte; a mi bizottságunk egyharmada olasz, az elnök francia. Hozzá kell tennem, hogy a kúria szervezeteiben leginkább azok a nemzetek képviseltetik magukat, amelyeknek Rómában észrevehető a jelenléte. A magyarok szerencsére nem állnak rosszul. Közép-Európából a lengyelek mellett mi rendelkezünk a legkomolyabb intézményrendszerrel: a Falconieri-palotán a Római Magyar Akadémia és Pápai Magyar Intézet osztozik.
A teljes interjút elolvashatja a Magyar Hang Plusz felületén online!
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
