Propagandisták a NER-múzeumban

Lassan egy éve már, hogy interjút adott nekünk Pesty László. A filmes-producer, egyben kormánypárti megmondóember kilépve szerepéből arról beszélt Bodacz Péter kollégámnak (és rajta kívül egyéb független lapok munkatársainak), hogy a NER-t hovatovább teljesen behálózza a korrupció, amit számtalan, egyelőre fiókban heverő bizonyíték támaszt alá. Hogy az érintettek nem tették közzé, „az a hazaszeretetüknek köszönhető”. A kérdésre, hogy a bűn titkolása és a hazafiasság között milyen kapcsolat áll fönn, Pesty László tömören annyit felelt: „kognitív disszonancia”.

Erkölcs és cselekedet

Hogy mi volt a célja a képernyőről azóta eltűnt Pesty hamvába holt lázadásának, elért-e bármit is a színfalak mögött, az másik cikk témája lehetne. Egy biztos: közkeletű pszichológiai kifejezést használva pontosan megnevezett egy jelenséget, amelynek hatása alatt éveken át maga is kifejthette közéleti tevékenységét.

Habár a kognitív disszonancia nálunk egyre gyakrabban használt szófordulat, nem árt röviden összefoglalni a fogalom keletkezését, tartalmát. Leon Festinger szociálpszichológus az 1950-es években született elmélete szerint feszültséget, szorongást élünk át, ha nézeteink, erkölcsi felfogásunk, illetve cselekedeteink között ellentmondás feszül. Önkéntelenül vagy tudatosan tehát a létrejövő kognitív disszonancia feloldására törekedünk. A harmónia helyreállításának egyik módja az önámítás, amelyet nyilvánvalóan hamis gondolati konstrukciók felépítése kísér.

Segít a propaganda

A kognitív disszonancia elhárítását Magyarországon legalább kétmillió ember, a kormánypárt törzsszavazói végzik el rendszeresen önmagukon – reflexszerűen, féltudatosan. Rudas János pszichológus tömör megfogalmazásában: „Túlnyomó többségük alapvetően tisztességes ember, akit zavarna az ország szétlopása, a fideszes rokonok és haverok hirtelen meggazdagodása, a magyarokat korábban elnyomó Oroszország támogatása. De nem zavarja őket, mert elhiszik, hogy a szeretett vezető minden vezérek legnagyobbika, aki éjt nappallá téve dolgozik (mi több: harcol) értük, aki mindig igazat mond, amikor a tévében a szemükbe nézve megmondja a tutit. Ezért elhitetik magukkal, hogy a lopás nem lopás, az indokolatlan meggazdagodás érdemekre épül, az elnyomó és háborút indító Oroszország valójában a különben hanyatló Nyugat áldozata – és így tovább, végeérhetetlenül.”

A művelet elvégzésében fontos segítséget nyújt a kormánypárti propagandagépezet, amely ha kell, félelmet, ha kell, a „szeretet és összetartozás” érzését plántálja fogyasztóiba. Szokás emlegetni ezzel kapcsolatban Noam Chomskyt is, aki 2018-ban magyarul is megjelent, A vagyon és a hatalom koncentrációjának tíz alapelve című munkájában tíz pontban foglalta össze az „amerikai álom” hanyatlását, vele a zsarnokság erőinek megerősödését, amelynek cölöpei: a demokrácia leépítése; megfelelő ideológia kialakítása; a gazdaság újratervezése; a terhek áthárítása; a szolidaritás kiirtása; a szabályozók kézben tartása; a választási rendszer megváltoztatása; a tömegek keretek közt tartása; a közvélemény beleegyezésének előregyártott formulája legyen; a lakosságot marginalizálni kell.

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap június 13-ig kapható 2024/23. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!