Schlecht Csaba és kora

Július 22-én eltemettük Schlecht Csabát. A magyar közvélemény legfeljebb a nevét ismerte, leginkább néhány gyalázkodó újságcikkre emlékezve. Pedig vele egy igaz ember távozott, a rendszerváltásnak nevezett időszak egyik koronatanúját vesztettük el.

Csaba mint tehetséges vidéki gyerek került az ELTE Apáczai Csere János Gimnáziumába. Itt ismertem meg őt, és akkor figyeltem fel rá igazán, amikor a legendás Harkai tanár úr kérdésére – ki volt az első európai, aki látta a Csendes-óceánt? – csak ő tudott felelni az osztályból. Ennek immár 49 éve, és a sors akaratából meglehetősen párhuzamos életpályát futottunk be azóta. Tanárai – okkal – szinte versenyt futottak azért, hogy Csaba az ő tantárgyukból tanuljon tovább. Az ELTE fizikus szakát választotta, mondván, meg akarja érteni a világ működését. Aztán egy félév után úgy döntött, számára a fizika nem magyarázza meg a világot, és átiratkozott a történelem–népművelés szakra. Előbb ki kellett iratkoznia a TTK-ról, és újra felvételiznie kellett a bölcsészkarra. Otthagyta tehát a biztosat a bizonytalanért, s mindezt úgy, hogy erről még családja sem tudott.