Nyakunkon a koronavírus járvány második hulláma, mégis, paradox módon, ez a tény a vírusszkepticizmus felerősödését hozta magával. A téveszmék fehérköpenyes teoretikusai különösen nagy felelősséggel tartoznak a társadalmat veszélyeztető gondolatok terjesztéséért, hiszen rájuk hivatkoznak a laikusok. A józanésszel szembemenő orvosok nemrég egy nyilvános konferenciát szerveztek, vezéralakjuk, dr. Gődény György pedig, berlini mintára, budapesti erődemonstrációt tervez.
A Magyar Hangban nemrég megjelent Fehérköpenyes Népámítók című írásom nagy visszhangot váltott ki a közéletben. E cikk apropóján számos interjút kértek tőlem különféle televízió és rádióműsorok, sőt még az érintettek is reagáltak rá. A Rádió 1 Reggeli Show műsorában vita (1, 2, 3) zajlott köztem és dr. Gődény György vírusszkeptikus celebritás között, akit mindenki csak Patikusnak hív, utalva ezzel gyógyszerész végzettségére. Ez a vita is rekordot döntött az egyébként is leghallgatottabb reggeli műsorban. Egy ennyire fontos témáról való diskurzus fő problémája, hogy elképesztő adatmennyiség áll rendelkezésre, ezért képtelenség minden információ birtokában lenni. Ha az egyik fél egy élő műsorban bedob egy tanulmányt vagy egy statisztikai adatot, akkor a másik nincs abban a helyzetben, hogy átnézze, hiteles-e vagy, hogy jól értette-e azt a partnere. A Patikus egy videóban próbálja cáfolni a vitán elhangzott érveimet, olyan megjegyzéseket téve és vágásokat alkalmazva, ami engem hiteltelenné és nevetségessé tesz a rajongói körében. Gődény György szervezésében szeptemberben Budapesten tartanak egy rendezvényt – a berlini tüntetéseket próbálván ezzel reprodukálni idehaza – melynek vélhető szándéka az irracionális eszmék és indulatok egy politikai zászló alá való toborzása. Mindezek végett, érdemes elmondani, miben tévednek az értelem ellenfelei. Ehhez módszerként elsősorban dr. Gődénynek a vitánk során elhangzott érveit elemzem ki röviden. Ezek az állítások nem eredetiek, hiszen ezeket replikázza az egész vírustagadó élcsapat és rajongóik.
Az igazság számít, nem az, hogy hányan hiszik
Balázs a beszélgetést úgy vezette be, hogy a laikusok nem tudják, mit gondoljanak, hiszen a szakma is megosztott ebben a kérdésben. Erre a kijelentésre reflektálva megjegyeztem, hogy a tudományon belül a vírusszkeptikusok a szakmai konszenzussal mennek szembe, és számuk elenyésző a járványt komolyan vevőkéhez képest. Gődény úr válaszában azt állította, hogy nem számít, hányan állítanak valamit, s Galilei és Semmelweis példáját hozta, akik egyedül viaskodtak a kor maradi tudósaival. Ismerős érvelés ez az alternatív orvoslással való csatáimból: a homeopátia és ezotéria hívek mind Galileinek, Giordano Brunonak és Einsteinnek képzelik magukat. A hasonlatokat azonban illik helyesen alkalmazni. Az új elképzelések valóban kevesek fejében fogalmazódnak meg először, és van olyan eset, amikor keményen küzdeni kell azért, hogy győzzön a helyes a felfogás. Esetünkben azonban az a helyzet, hogy a vélt igazságukért küzdők a tudománytalan prekoncepciójukat akarják mindenáron érvényre juttatni, melyhez legfőbb módszerük a szemezgetés az őket támogatónak beállított szakirodalomból, illetve a kutatási adatok félreértelmezése. A tudomány fokozatosan fejlődik, s eredményei valószínűségi jellegűek, ezért a szakmai konszenzus szerepe alapvetően fontos, főleg egy olyan területen, ahol a tudásunk még hézagos. Sajnos, a szilárd tényeken alapuló tudást is gyakran kérdőjelezik meg egyes tudósok. Nobel-betegségnek nevezzük azt a jelenséget, amikor egy Nobel-díjas hamis eszméket vall egy a rendszerint sajátjától eltérő tudományterületen. Ilyen például Luc Montagnier homeopátiát támogató úgynevezett szignalizáció elmélete, vagy Linus Pauling ortomolekuláris medicinája, mely szerint az egészséget elsősorban a vitaminok és az ásványi anyagok határozzák meg. Ilyen az emberi természet, mindenféle ostobaság talál magának képviselőket, még a tudomány legmagasabb hierarchia szintjein is.
Egy intenzíven kutatott területen, mint amilyen a jelen járvány, rengeteg laboratórium foglalkozik ugyanazzal a problémával. A temérdek adatot össze kell vetni, s ezekből kihámozni, hogyan működik a vírus és a járvány. A modern tudományban már kiforrott módszerek vannak azt illetően, hogyan állapítsuk meg, mi az igazság, ezért igenis számít, hogy létezik-e tudományos konszenzus. Tehát hibás az a beállítás, hogy itt vaskalapos tudósok gátolják a tudományos megismerést szemben néhány hős, megvesztegethetetlen orvossal (és laikusok milliós tömegévél), akik az igazság letéteményesei. A laikusok e járvány kapcsán találkoznak először élő adásban a tudomány működési mechanizmusaival, s aki eddig kételkedő volt iránta, az – látván a (főleg kezdeti) bizonytalanságot, és nem értvén kutatás logikáját – még inkább azzá válik.
Én nem vagyok az a rossz fiú, akinek gondolsz
A vállalhatatlan eszmék képviselői értő közegben gyakran kifinomult gondolkodóknak szeretnek mutatkozni, ezért tagadják néhány más környezetben tett meredek állításukat. Gődény doktor azt bizonygatta, hogy ő nem maszkellenes, mondván hordja, aki akarja, de egy nyilvános YouTube-videóban eléget egy maszkot és lényegében felszólítja a tesztelési program vezetőjét, Merkely professzort, hogy álljon át az igaz oldalra. A vitában kijelentette, hogy nem oltásellenes, de Facebook-oldalán ilyen tartalmú bejegyzéseket oszt meg, és egyetért Sucharit Baghdival, hogy az oltások veszélyesek, mert genetikailag módosítják az embert (sic!). Egy általa megosztott fotón Heiko Schöninggel, a berlini tüntetések orvos sztárjával ölelkezik, akiről azt kell tudni, hogy úgy véli, Kenyában a tetanusz vakcinákba olyan hormont (HCG) tettek, ami terméketlenséget és vetélést okoz. Az a kompánia egyébként, akikkel Gődény doktor együtt mutatkozik, és akikkel egy eszmei közösséget is alkot, szintén nyíltan tagadják a védőoltások és a maszkviselés szükségességét, valamint a járvány komolyságát és persze abszurd összeesküvés elméletekben is hisznek.
Gődény pszichológiai-retorikai trükkök sorát is bevetette a nézői/hallgatói szívek megnyerése végett: ő azt szeretné, ha a haza és az emberek jól járnának. Ha az egyik vitapartnernek hangsúlyoznia kell, hogy ő a hazáért dolgozik, akkor – explicite ki nem mondva ugyan, de azért értsük úgy –, hogy a másik oldalon baj lehet a hazaszeretettel. A Patikus azt is folyton hangoztatta, hogy a két oldalnak le kellene ülni és megbeszélni a közös dolgainkat. A szakmai beszélgetésre való készség és a kompromisszumkereső attitűd egy nagyszerű emberi jellemre utal. Csakhogy van itt egy bibi: a tudomány és a tudománytalanság nászából soha semmi jó nem született még. Nem ülünk le sem Lapos Föld hívőkkel, sem homeopatákkal, sem 5G-tagadókkal egyeztetni a világ dolgait illetően, legfeljebb azért, hogy megmondjuk, helytelen dolgokban hisznek. Ezt tettem én is. Elegendő lenne, ha elfogultság nélkül tájékozódnának a szakirodalomból, de ők nem kíváncsiak az igazságra, mivel a megismerés helyett valami egészen más hajtja őket.
Az öreg néni és a zebra esete
A vírusszkeptikusok legfőbb érve, hogy a koronavírussal fertőzött betegek nem a vírusfertőzés következtében haltak meg, hanem a krónikus betegségeik miatt. Azt gondolná az ember, hogy azzal érvelnek, a súlyos betegek csupán PCR-pozitívok voltak, de alig volt vírus bennük, s a halált ezért az eredeti probléma okozta. Ez így logikailag helyénvaló is lenne, persze a tényeket tekintve hamis. De nem, az érveik lényegében arra irányulnak, hogy a vírus azért volt képes kifejteni letális hatást, mert gyenge volt a szervezet/immunrendszer, ergo végül is nem a vírus a gyilkos. Ennek cáfolatára bemutattam az Olasz Nemzeti Egészségügyi Hivatal és az Istat közös vizsgálatát, mely szerint a PCR-pozitív személyek elhalálozásának 89 százalékában közvetlen oka a vírusfertőzés és a maradék 11 százalék esetében is közrejátszhatott a COVID-19 betegség. Az érvelésükkel egyébként súlyos logikai probléma van, amit egy példával világítottam meg: egy idős nénit elüt egy autós a zebrán, a sofőr a bíróságon azzal védekezik, hogy a néni nem az ütközéstől halt meg, hanem azért mert öregsége miatt nem tudta elég szaporán szedni a lépteit. A helyzet az, hogy a halál közvetlen oka a vírusfertőzés volt, és a COVID-19 betegek a vírus hiányában akár még hosszú éveket, ha nem évtizedeket élhettek volna.
A vírusszkeptikusok általában az olaszországi adatokkal szoktak dobálózni azt állítván például, hogy a televízióban bemutatott áldatlan kórházi állapotok magyarázata, hogy az intenzív osztályok egyébként is tele vannak, azaz semmilyen különös eset nem történt. Észak-Olaszország esetében 120 ezer tüdőbeteget említenek egy átlagos évben, csakhogy ez a szám a teljes Európai Unió adata, a teljes (nem csak Észak) Olaszországban ez a szám 10 ezer körül mozog. És persze e betegek nagy többsége nem is az intenzív osztályokon fekszik, mint ahogyan állítják, de ez már csak egy apró habszelet a tortán.
Gődény úr győzelemittasan többször előhozott egy adatot az amerikai CDC-től (Járványügyi és Betegségmegelőzési Központ), amelyben határozott állítása szerint az található, hogy a vírus pozitív esetek mindössze 6 százaléka halt meg magától a COVID-19-től, a többi halálesetet a krónikus betegségek okozták. Vakációról éppen megérkezvén, a szokásostól kevesebb információval rendelkeztem, nem hallottam erről az igen friss hírről sem. Sejtettem, hogy az adatokat a fentebb tárgyalt módon kell értelmezni, de nem akartam spekulációkba bonyolódni. A vitát követően viszont ellenőriztem a dolgot, és valóban az volt a helyzet, amit gondoltam. A Patikus legfőbb érve a vitán tehát egy nagy blöff volt! A lényeg, hogy a 6 százalék azon haláleseteket jelenti, ahol a vírusfertőzésen kívül nem volt más társbetegség, a többi áldozat viszont mind szenvedett egyéb kórban is. Maga a CDC száll szembe azzal a nézettel, hogy ez azt jelentené, hogy a maradék esetet nem a vírus okozta volna közvetlenül. Itt található a probléma magyarázata részletesebben angolul tudók számára: X.
Egy másik statisztikai bűvészkedés a vírusszkeptikusok részéről, amikor a teljes népességre vetítik ki a vírus általi halálozást, s egy kis számot kapnak, például a másfél milliárdos népességgel rendelkező Kína esetében. Nagyon alacsony a halálozási arány, hol van itt akkor a probléma? – kérdezik. Ezzel a dologgal két probléma van, melyek közül az egyik az, hogy a vírus még terjedőben van, tehát a kis számok egy jelenleg enyhén fertőzött országban nem informatívak. Másrészt, van ahol már igen jelentős arányt képviselnek a COVID-19-ben elhunyt áldozatok, az USA-ban már 10 százalék körüli ez az arány a halálozási statisztikában, ami a 3. leggyakoribb halálozási okká lépett így elő a szív- és érrendszeri betegségek és a rák után.
Az influenza adu
Egy influenza szezonban hasonló nagyságrendben halnak meg az emberek, főként, ha 3 hónapra vetítjük az adatokat – állítják a szkeptikusok. Ha az influenza-járványkor nem pánikolunk, akkor mi ez a nagy felhajtás a koronavírus esetén? Az alapállítás azonban hamis, hiszen a szezonális influenzában évente 290 000-650 000 körüli számban halnak meg, a COVID-19 már most közel 900 ezer áldozatot szedett, pedig védekezünk ellene, és még javában terjed a járvány. Másrészt nyilvánvaló, hogy egy évre kell számítani az adatokat nem pedig 3 hónapra. Harmadrészt azt kell nézni, hogy az adott halálozási arányt az influenza esetében a teljes emberi populáció 3-20 százalékának fertőzöttsége produkálja, míg a SARS-Cov-2 esetében még igen távol állunk ettől, és az sem biztos, hogy a járvány megáll az influenzára jellemző számaránynál, ha nem sikerül időben kifejleszteni gyógyszert vagy vakcinát. A statisztikák egyértelműen mutatják, hogy a koronavírus sokkal magasabb halálozási rátát produkál, mint az influenza, ráadásul ez minden korosztályra érvényes, ha nem is egyforma mértékben.
„Flúgos” szaktekintélyek
Érdekes ellentmondás, hogy a tudományellenesség szeret tudósokra hivatkozni, igaz olyanokra, akik az alternatív álláspontot képviselik, vagy csak állítják róluk, hogy képviselik. A vírusszkepticizmust támogató kutatók és orvosok egy részével azonban komoly problémák vannak. A vitában nem tudtam ezt kellően kifejteni, főként mert a műsorvezető személyeskedésnek állította be a dolgot. Pedig nagyon is idetartozik a témának ez az aspektusa, hiszen ha tudjuk valakiről, hogy valami nincs rendben vele, akkor nagyobb kétkedéssel is értékeljük a mondanivalóját. Itt sem mélyednék el a részletekben, de valóban az a helyzet, hogy sokukról már hallottuk más ügyekben, mint extrém ideák képviselői, vagy különféle bizarr összeesküvés elméletek hívei. Vannak, akik az 5G-technológia és a védőoltások ellen küzdenek, mások ezoterikus nézeteikről híresek, vagy különféle alternatív orvoslási ágak hívei, mint a homeopátia, vitamin terápia, satöbbi. Megint mások véleménye elfogult, mert például az étrend-kiegészítő bizniszben érdekeltek, s azt hangoztatják, hogy a vitaminfogyasztás erősíti az immunrendszert, ami majd legyőzi a vírust. Némi ellentmondás, hogy ha lényegtelen a vírus, akkor miért is érdemes vitaminterápiára fogni magunkat? Továbbá, megjelentek az irracionalizmust politikai keretek közé tömöríteni szándékozó ideológusok is a színen.
A PCR nem működik
A járványtagadók egyik központi érve, hogy a PCR-alapú tesztelés alkalmatlan a vírus kimutatására, mert az vagy más koronavírusokat is detektál, vagy, hogy az egyik primer a humán DNS-hez is tapad, és azt szaporítja fel, nem a vírust. Vannak, akik azt állítják, hogy a technológia kidolgozója, Kary Mullis is úgy vélte, találmányát nem lehet vírusdiagnosztikára alkalmazni. Az én kutatócsoportom vírusok kimutatásával foglalkozik, ezért kompetens vagyok annak kijelentésére, hogy ezek az állítások oltári nagy szamárságok. Az „Orvosok a tisztánlátásért” konferencia (melynek Tamasi József, Pócs Alfréd és Boross László mellett egyik főelőadója Gődény György volt) zárónyilatkozatában említi a PCR „problémát”, és sok más egyebet. E nyilatkozat (és az előadások) tudományos színvonala rendkívül alacsony, és tele van abszurd nonszenszekkel. A Szkeptikus Társaság elvégezte az anyag kritikáját, ezért ezt nem ismétlem meg, hanem inkább megosztom itt.
Maszkabál
A vitánk során Gődény úr felsorakoztatta a maszkviseléssel szemben az összes ismert sztereotípiát, kiegészítve néhány meglepő érvvel. Az egyik ilyen kijelentése az volt, hogy a maszkviselés megtanításához hosszú-hosszú hónapok vagy évek szükségesek. Nos, valójában ehhez kettő perc is elegendő. A másik állítás szerint a fertőzött orvos otthon fog maradni és nem fertőzi meg a pácienseit, illetve, hogy egészséges embereknek nem kell maszkot hordani. Köztudott azonban, hogy a vírus tünetmentesen is továbbadható, és hát ilyenkor nem tudjuk fertőzöttek vagyunk-e. Továbbá a maszk nem csak tőlünk véd másokat, hanem minket is másoktól. A Patikus ekként vizionálja a maszkviselés értelmetlenségét: „A konyhában az köp bele a levesedbe, aki akar”. Értem, mit akar mondani, de nem tudom, miért. Gődény doktor hirtelen bedobta a vita folyamába, hogy „az amerikai adatok nem igazolják, hogy egy ilyen lendületes problémánál meg kellene csinálni” (a maszkhordást). Nem derül ki, milyen tanulmányra utal. Az viszont tény, hogy rangos tudományos lapok és egyszerű kísérletek óriási tömege bizonyítja a maszkviselés hatásosságát (például 1, 2, 3). „Miért kell bezárni egészséges embereket?” – tette fel a költői kérdést a népóvó Patikus. Gondolom, nem kell megválaszolnom a kérdést. „A gyerekek maszkban rohangáljanak másfél méterre egymástól? Eddig is hordtak haza millió fertőző betegséget” – folytatta. Ugye, nem mindegy, hogy mit visznek haza. „A maszkhordással az a fő probléma, hogy a kritériumok nem egyértelműek.” Hát tegyük azzá, nem nagy ügy. A Patikus említette a WHO első állásfoglalását és az erre alapozó hivatalos hazai véleményt a maszkviselés szükségtelenségével kapcsolatban. Szerencsére ez mára megváltozott. Sajnos, a WHO bizonyos kérdésekben gittegyletként működik, s szakmaiságot nélkülöző kijelentéseket tesz, mint például az akupunktúra esetében, vagy amikor a vöröshús fogyasztást a legnagyobb rizikójú kategóriába tette. Összefoglalva, Gődény úr legfőképp maszktagadásáról ismert, de egyetlen racionális gondolat nem hangzott el a szájából, ami az igazát alátámasztaná.
Keresztreakció és mutáció
Sucharit Bhakdi az egyik nemzetközi szaktekintély, akire hazai epigonjai gyakran utalnak. Ez a mikrobiológus egyik videójában azt állította, hogy a T-limfociták általi immunitás miatt a népesség 80-90 százaléka védettséget élvez a koronavírussal szemben, ami jóval meghaladja a nyájimmunitás szükséges szintjét, tehát járvány nincs és nem is volt (a YouTube közben törölte ezt a videót a megtévesztő tartalom miatt). Itt lényegében arról van szó, hogy az enyhe náthát okozó koronavírusok felületi antigénjei hasonlítanak a SARS-Cov-2-ére, ezért az ellenük képzett T-sejtek védőhatásúak a COVID-19 ellen is. Először is egy, a napokban a Science-ben közzétett alapos vizsgálat jóval alacsonyabb számot kapott erre. Másrészt a szerzők – nagyon helyesen – feltételes módban említik, hogy a lakosság egy része bizonyos fokú védettséget élvez-e emiatt. Vegyük észre, hogy itt a „bizonyos fok” a lényeg, ugyanis a védettség nem egy igen-nem kérdés, ennek különböző mértékei vannak. Az előző évi influenzajárvány is okoz némi védettséget a populációban a következő évi ellen. Tehát az a kijelentés, hogy a keresztimmunitás meghaladja a nyájimmunitást, ezért nincs probléma egyáltalán, badarság, amit az azóta bekövetkezett járványügyi események egyébként cáfoltak is. Másrészt Bhakdi szerint, mivel a koronavírusok változékonysága nagyon alacsony, ezért egy halálos vírus kialakulásának esélye annyi, mintha egy lottó ötöst nyernénk. Mivel itt az egész világ „lottózik”, ezért az esély nem is olyan alacsony, meg is jelent a halálos vírus. Ez egyébként egy az ebből a táborból jövő ellentmondások egyike, mivel éppen azzal érvelnek a vakcinák ellen, hogy a vírus mutálódása miatt értelmetlen kifejleszteni a védekezésnek ezt a módját (a mutáns vírust nem ismeri fel az szerzett immunrendszer). Most akkor mit gondoljunk?
Gődény úr azt állítja, hogy nem a koronavírusnak, hanem az influenzának van magas mutációs rátája, ezért működik a T-sejt-alapú keresztreakció. Itt van egy fontos probléma, a járványokat okozó influenza-A vírus esetében fajon belüli törzsekről beszélünk, míg a koronavírusoknál különböző fajokról van szó, tehát hiába alacsonyabb a mutációs ráta ebben a csoportban, a különbség mégis nagyobb lehet.
A mikrobák a barátaink
Gődény úr a nemzetközi vírus-szkepticizmust idézi, amikor azzal érvel, hogy a koronavírusok már nagyon régóta itt vannak velünk, és a felső légúti betegségek 20-30 százalékát ezek a kórokozók okozzák. Ez egy bedobott nesze semmi, fogdmeg jól szöveg: nem mindegy, hogy kettőt tüsszentünk vagy lélegeztetőgépre kerülünk – ez a különbség a koronavírusok között. Továbbá, vitapartnerem azt állítja, hogy a mikrobák hasznosak, hiszen tanítják az immunrendszerünket. Ezzel azt sugallja, hogy egy halálos vírussal mindenképpen találkoznunk kell, különben az immunrendszerünk tanulatlan marad. Kifejtettem, hogy a nagy patogenitással rendelkező mikrobák nem a barátaink, tőlük védeni kell magunkat, mire a válasz: „a segítségükkel működtetjük az immunrendszert”. No comment.
A svéd modell bukása
A továbbiakban Gődény úr dicsőíti a svéd modellt, amely a korlátozások alacsony szintjéről ismert. A helyzet az, hogy a svéd program szellemi atyja, Anders Tegnell epidemológus elismerte, hogy ha most kezdődne a járvány, akkor nem ezt a módszert alkalmaznák. Valóban, Svédországban a népességhez viszonyítva is sokkal nagyobb volt az áldozatok száma, mint a környező országokban, a GDP sem esett kevésbé, mint más európai országokban, és nem sikerült elérniük a nyájimmunitást sem. Magyarul, a különutas svéd modell megbukott. Az angolok is ezt követték eleinte, de a nagyszámú áldozat miatt hamar feladtak vele.
Sztárpatikus oktat virológust virológiából
A vita során megemlítettem, hogy az orosz vakcina adenovírus vektor alapú, mire Gődény úr vállveregetve félbeszakított, hogy nem igaz, mert egy teljesen más organizmusról, az adeno-asszociált vírusról (AAV) van szó, amelyik beépül a genomba és ez nagyon veszélyes, mivel szerinte rákot okoz. Gődény doktor nem osztotta meg a teljes vitát az oldalán, csak egy általa szerkesztett verziót, amelyben a fő célja, hogy hiteltelenítsen, mint virológus, abban a hiszemben, hogy szakmailag megfogott. A helyzet a következő: a vitapartnerem tévedett, az orosz vakcina adenovírus-alapú (lásd itt), nem pedig AAV-alapú. Sajnos, a népszerű Patikus nemzetközi elvbarátaitól szedi az információkat, akik néphalált és genetikailag módosított embert vizionálnak a vakcina kapcsán. Nos, az adenovírus nem épül be a genomba. Totálisan mellékszál, de megemlítettem, hogy az AAV-ről korábban azt gondolták, hogy hasonlóan a retrovírusokhoz, a stratégiájuk alapja a DNS-be történő integráció, ma már tudjuk, hogy elsősorban úgynevezett episzóma formában vannak jelen a genomon kívül. Mivel minden sejtbe bevitt DNS molekulának van némi alacsony valószínűsége a genomba való integrációra, az AAV is megteszi ezt igen ritkán. Az esélyekkel kapcsolatban felhívom a figyelmet arra, hogy annak is van valószínűsége, hogy egy meteorit eltalál, ha kilépünk a házból. A génterápiára használt AAV vektorok igen biztonságosak (célzott mutációkkal tovább csökkentették a beépülés egyébként is alacsony esélyét). Ezzel szemben, Gődény úr a következőt állítja: „Egészséges populációt akarunk oltani, ha csak 1 százalékban fordul elő daganat, az is óriási szám 7 milliárdnál”. Ez a szám igen-igen erősen eltúlzott lenne, ha AAV-val végeznék a vakcinázást, de mivel az oroszok adenovírust használnak, a probléma akadémikussá válik. Az orosz vakcinával egyébként nem ezt szokták gondként felhozni, hanem, hogy nem végezték el a tesztelés 3. klinikai fázisát, tehát azt feltételezik, hogy nem eléggé biztonságos. Ugyanezen vírusokat azonban alkalmazták már vektorként más kórokozók ellen, ahol biztonságosnak bizonyult.
Végszó
A járvány hazai tendenciáit nézve úgy tűnik, keményebb lesz a tavaszi hullámnál. Hogy ez mekkora áldozatokat követel, az attól függ, betartjuk-e az elemi biztonsági szabályokat, vagy sem. Erre itt van az Orvosok a tisztánlátásért és a Normális élethez ragaszkodók csapata, akik – kihasználva az ember pszichológiai szükségleteit – megpróbálnak keresztbe tenni a védekezésnek. Ezek a fehérköpenyes népámítók óriási hatással vannak a tájékozatlan emberekre, ezen belül is elsősorban az iskolázatlanokra. Nem könnyű állni azt a mocskolódás-áradatot, ami a megnyilvánulásaimat követően érkezik minden lehetséges csatornán. A szakmai szervezetek sajnos hallgatnak. Üdítő kivételként említem a Magyar Orvosi Kamarát, amely elítéli ennek a kompániának a működését. Szerencsére itthon a két politikai oldal egyelőre nem különbözik túlságosan az alapkérdésekben, s nem az történik, mint például USA-ban és Brazíliában, ahol a jobboldal az irracionalizmus fő zászlóvivője. Nálunk a kormány is szembemegy ezzel a társasággal. Abszurdum, hogy a vírusszkeptikusok a maszkviselés elhagyását tekintik normális életnek, nem pedig a tragédiák elkerülését. Sajnos az iskolarendszer adatokat halmoz a gyermek fejekben, azok közül is zömmel lényegteleneket, de nem tanítja meg, hogyan értelmezzük azokat. Ez olyan tragikomikus nézetekhez vezet, amit még sok értelmiségi is magáévá tesz. Ezen eszmék terjesztése kimeríti a közegészségügyi veszélyeztetés büntetőjogi tényállását. A vírusszkeptikus teoretikusokra alkalmazni is kellene az idevonatkozó paragrafusokat.
A szerző biológus, egyetemi tanár
