Mindig is izgatták a politikai hírek fogyasztóinak fantáziáját azok a döntéshozók közelében tanyázó figurák, akikről tudható, hogy akár formális pozíció betöltése nélkül is jelentős befolyással bírnak az események menetére. Egyeseket kifejezetten vonz a nyilvánosság, mások tudatosan rejtik el magukat a kíváncsi tekintetek elől. Minden információmorzsának, amely hozzájuk kapcsolható, magas az árfolyama a hírek piacán, magánéletük történései igazi csemegék a bulvársajtó számára. A homályban maradásnak leginkább praktikus okai lehetnek, ám tudatos imázsépítés is motiválhatja: a titok a modern mítoszok táptalaja, és csak növeli a zseniális képességek birtoklásának érzetét a külvilágban.
Az utóbbi bő évtizedben a habonyi politika, a habonyi politizálás önálló fogalommá nőtte ki magát. Általában a politika bulvárosítását, a végletekig leegyszerűsített üzeneteket sulykoló propagandagépezet kiépítését és működtetését, a kipécézett ellenfelek elleni kíméletlen hajszát értjük ez alatt. Habony Árpád, a miniszterelnök bizonytalan státuszú tanácsadója sokak szemében az a stratéga, aki sajátos, bár hungarikumnak a legkevésbé sem nevezhető módszereivel megalapozta a Fidesz sikeres választási kampányait, és Orbán Viktor számára tökélyre fejlesztette a kommunikációs kormányzás Gyurcsány Ferenc által bevezetett gyakorlatát. Ő a rejtőzködő típus, nehéz lenne olyan filmet készíteni róla, mint Boris Johnson tanácsadójáról, a győztes népszavazási brexitkampány spin doctoráról, Dominic Cummingsról (Brexit: Háborúban mindent szabad).
A dolog természetéből adódóan arról biztos tudásunk nem, csupán feltételezéseink lehetnek, hogy Habony Árpád éppen mekkora befolyással rendelkezik a döntéshozatalra, hogyan alakul a viszonya a miniszterelnökkel, illetve a módszerei gyakorlatba ültetésében kulcsszerepet játszó Rogán Antallal. Úgy tudni, a tanácsadó mostanában elsősorban a határokon túl tevékenykedik, de ez éppúgy lehet távolodás az itthoni döntéshozatali centrumtól, mint magasabb szintre lépés. Az általános képzet vele kapcsolatban az, hogy valami olyasmit tud, amit itthon más senki. Tehetsége lefegyverző gátlástalansággal párosul; mérgező nyilai ellen nincs védelem. Ha nem közkedvelt, hanem egyenesen utált figura is, képességeit még a nevét szitokszóként emlegetők sem kérdőjelezik meg. Holott...
A 444.hu foglalkozott nemrég a tavaly mások mellett a tanácsadó által alapított, londoni központú hírügynökséggel. Az akkori tervek szerint ötvenfős stáb dolgozna a V4 News Agencynél. A hírportál a Független Médiaközponttal együtt alaposan megvizsgálta az ügynökség tevékenységét, hírszolgáltatását. Meglehet, a V4 – amely az elnevezése dacára alig foglalkozik a visegrádi országokat érintő ügyekkel – éppen azt teszi, amiért létrehozták, ám zseniális képességeket nyomokban sem mutat e habonyi projekt. A magas előfizetői díjakkal operáló szervezet lényegében a hazai kormánypárti sajtóbirodalom egyik beszállítója, jellemzően tendenciózusan szemlézett, a Nyugat-ellenességet tápláló híradásokkal.
1998-ban, illetve 2002-ben az azóta elhunyt Wermer András volt a Fidesz kampányainak legfontosabb háttérembere. A polgári Magyarország víziójával egy győztes és egy vesztes küzdelmet megvívott szakember a kudarc után lassan kikopott Orbán Viktor befolyásos tanácsadóinak köréből. A 2006-os választás volt (lehetett) a helyét átvevő Habony Árpád vizsgamunkája. A „Rosszabbul élünk, mint négy éve” üzenet nem találkozott a választók többségének tapasztalataival, az aggályok ellenére azonban a gépezet nem tudott váltani, utólag visszanézve a Fidesz magabiztosan menetelt a vereség felé. Gyurcsány Ferenc persze a költségvetés és a gazdaság valós helyzetének elfedésével és hamis ígéretekkel tudott nyerni; ettől még tény, akkor e gátlástalan politika, kampánystratégia ellenszerét nem volt képes megtalálni a Fidesz. Elég csak arra a bizonyos miniszterelnökjelölti vitára gondolni. Miután nem hiszek abban, amit akkor sokan duruzsoltak, hogy Orbán Viktor igazából nem is akart nyerni, csak arra tudok gondolni, hogy a tehetség, az a bizonyos rendkívüli képesség, az ötlet hiányzott ahhoz, hogy a Fidesz fordítani tudjon a helyzeten.
Habony Árpád befolyása azonban a kudarc után minden jel szerint csak erősödött. (A 2010-es választás pedig nem a kampányban dőlt el, a kétharmadhoz leginkább az önsorsrontó ellenfél kellett.) Vagyis Habony befolyásának titka vélhetőleg nem a kivételes képességeiben keresendő. De akkor miben? Nem hiszem, hogy valaha megtudjuk.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/38. számában jelent meg szeptember 18-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2020/38. számban? Itt megnézheti.
