A svéd modell – a kontextus szerepe egy járvány értékelésekor

A svéd modell – a kontextus szerepe egy járvány értékelésekor

Egészségügyi dolgozók tömeges koronavírus elleni oltásra készítik elő a stockholmi városháza Kék csarnokát 2021. február 21-én. A Kék csarnok a Nobel-díjak nyerteseinek tiszteletére adott díszvacsorák helyszíne (Fotó: MTI/EPA/Jonas Ekströmer)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

A pandémia negyedik hullámát egész Európa mérsékelt korlátozásokkal fogadta, Magyarország élen járt ebben. A nagy kérdés, hogyan tovább. A hazai sajtót bejárta az a vélemény, hogy a vírust rá kellene ereszteni a társadalomra, hogy mihamarabb kialakuljon a nyájimmunitás. Ez az elképzelés az első hullám során alkalmazott svéd módszerre hajaz.

Előszó

Svédország a koronavírus járvány első hullámára különutas megoldással reagált, melynek legfőbb eleme az alacsony szintű korlátozás volt, azzal a felhanggal, hogy az idős állampolgárokat azért fokozottan védeni kell. A svéd út elsősorban az önkéntességre és az egyéni felelősségtudatra épített és természetes úton szerette volna elérni a nyájimmunitást. A fő cél a gazdaság és a normális társadalmi élet fenntartása volt. E módszer igen heves vitákat váltott ki nemzetközileg és a skandináv országon belül is. Amikor a svéd modellről beszélünk, tisztáznunk kell, mit értünk ezen: az első hullám alatti stratégiát vagy a járvány mai napig tartó kezelését. Ez nem mindegy, hiszen a svédek már a második hullámtól szigorúbb korlátozásokat vezettek be, illetve jelenleg az oltási programjuk eredményei alakítják a járvány sorsát. Magyarul, különutas járványkezelésről már régen nem beszélhetünk, a svéd modell az első hullámot követően lényegében feladattatott. 

Kontextusok

Sok laikus úgy véli, ha rátekint egy görbére vagy egy táblázatra, abból háttértudás nélkül is képes helyes konklúziókat levonni. Ez azonban nem így van, a számokat mindig megfelelő kontextusba kell helyezni. Először is, egy járvány dinamikával és irányultsággal rendelkezik, ezért nem mindegy, hogy milyen időintervallumban és stádiumban vizsgáljuk azt. Amikor egy ország járványügyi adatait elemezzük és azokat más országokéhoz viszonyítjuk, fontosak a klimatikus viszonyok közötti különbségek is, és hogy azonos évszak eredményeit vessük össze, hiszen e tényezők a légúton terjedő vírusok, így a SARS-CoV-2 terjedését alapvetően meghatározzák. A népsűrűség szintén igen fontos faktor, mivel a fertőzéshez a vírusnak egy meghatározott dózisa szükséges, ami gyakori és közeli kontaktusok esetében nagyobb eséllyel fennáll. Egy ország kultúrája szintén lényeges tényező.

Ha a védekezési tervben kulcsszerepet játszik az egyéni felelősségtudat és a szabálykövető magatartás, akkor ismerni kell, hogy az állampolgárok milyen szinten rendelkeznek e sajátságokkal. A személyes tér nagyságát illető kulturális különbségek nagymértékben befolyásolják a fertőzési esélyt, s ez a vírus szempontjából Indiában kedvezőbb, mint Svédországban. Az emberek mobilitása határozza meg a vírus nagyobb távolságokra történő gyors elterjedését. A gazdagabb államok polgárainak nagyobb hányada rendelkezik autóval, s könnyebben ki tudja fizetni a vonat- és repülőjegyet is, sőt ezekben az országokban nagyobb létszámú külföldi eredetű populáció él, akik gyakran utaznak haza és onnan vissza is. A tehetősebb országokban légkondicionáló készülékek vannak az üzletekben, a kávézókban, az iskolákban és a lakásokban, amik hatékonyan terjesztik a vírust akkor is, amikor a szabadban az időjárási tényezők kedvezőtlenek számára. A népesség általános egészségi állapota, és az az egészségügy helyzete is lényeges. Európában a svédek az egyik legegészségesebb nép, a magyarok viszont elég rossz mutatókkal rendelkeznek (lásd elhízottság, magasvérnyomás, cukorbetegség, stb.) Természetesen, a korlátozó intézkedések és a populáció fertőzés vagy oltás útján elért immunológiai védettségi szintje is alapvetően fontos tényezők. Feltehetően, a genetika is szerepet játszik a betegséggel szembeni ellenállóképességben.

Összegezve tehát, ha a járványügyi stratégia hatásosságát vizsgáljuk, érdemes a hasonló adottságú országokat viszonyítási alapul venni, például Svédország esetében a többi skandináv országot és Finnországot.

Szabadságharc a szabadság kivívása ellen

A svéd modell azért került a hazai viták középpontjába, mert sokan alkalmazni szeretnék azt Magyarországon. Itt azonban nem annyira a módszerhez való intellektuális viszonyulásról van szó, hanem inkább arról, hogy a támogatók nem szeretnének semmilyen módon korlátozva lenni. Egyes országokban hatalmas mértékű tiltakozás bontakozott ki a járvány megfékezését célzó kormányzati intézkedésekkel szemben. Úgy néz ki, hogy a szellemi vezérek nem egy létező elégedetlenség élére álltak, hanem az általuk szított légkör teremtett közösséget és egyre fokozódó békétlenséget.

Ezt bizonyítja az oltásellenesség felfutása a járvány idején, hiszen korábban néhány „kóbor lélek” kivételével ennek alig volt támogatottsága. Az egyik csoportosulás fehérköpenyes teoretikusai, attitűdjeiket tekintve, vírusszkeptikusok, valamint oltás- és korlátozásellenesek, a maszkot pedig inkább nyilvánosan elégetik, mint viselik. A másik társaság, az entellektüel „szabadságharcosok” esetében nem minden hangadóra jellemző az explicit oltásellenesség, igaz a pártolás sem, de úgy vélik, hogy az önrendelkezés szabadságának korlátozása diktatúra vagy ahhoz vezető nyílegyenes út, ami enyhén szólva megmosolyogtató. Sajnos, sokan közülük tudományrelativizálók, és ami a legártalmasabb, a szakma és annak képviselői ellen hangolják a társadalmat. Jelenleg egy kiáltványt fogalmaztak meg, amelyben beleszólást követelnek a járványt illető kérdésekbe. A szakmához nyilván nem értenek, ezért állampolgárként szeretnének megnyilvánulni. „Érdekes” kérdés ez, hiszen a választójog gyakorlásához sem kritérium a szakmai tudás, funkcionális analfabéták is szavazhatnak. Véleményem szerint egy komoly járvány esetén az állami szerveknek kell dönteni a szakemberek által rendelkezésre bocsátott adatok és prognózisok alapján, nem pedig vesztegetni az időt különféle érdekcsoportokkal való kompromisszumok kötésével. Igen, érdekcsoportokról beszélünk, a szabadságharc eszméje csak álca.

Fertőzés, betegség, halál

Nézzük meg, sikerült-e a svédeknek a kitűzött célokat elérniük, és hogy módszerük valóban adaptálható-e más országokra. Svédország a járvány Európába való betörését igen enyhe korlátozásokkal fogadta. A járványügyi hatóság vezetője, Anders Tegnell világviszonylatban is egyedülálló önállósággal rendelkezett a pandémiával kapcsolatos intézkedések irányítását illetően. Tegnell a vírussal való együttélést hirdette meg, s noha explicite sosem jelentette ki, a populáció védettségét egyértelműen a vírus társadalomra való szabadításával, és ezáltal a nyájimmunitás mihamarabbi elérésével szerette volna elérni. Ez az elképzelés azonban a svéd kutató- és orvostársadalom nemtetszésével találkozott, a szakemberek zöme nagyobb mértékű szigorításokat követelt, eredménytelenül. Eleinte Nagy-Britannia és Svájc is követte e módszert, de az áldozatok rohamosan emelkedő száma miatt felhagytak vele. Európában sokan csodálattal adóznak még ma is a svéd modell előtt, s ennek követését javasolják.

Az élet elvesztése visszafordíthatatlan, ezért elsősorban a vírusfertőzésnek ezt a hatását fogom vizsgálni a továbbiakban. Valóban, az első hullám idején a svédek több európai országtól kedvezőbb halálozási statisztikát produkáltak. Svédországból nem jelentek meg olyan sokkoló felvételek a kórházakból, mint például az olaszországi Bergamóból. A modell rajongói szerint a svédek úgy védték meg a gazdaságot, hogy közben alacsonyabb halálozási rátát produkáltak. Ehhez a járvány által leginkább érintett országokat hozzák fel példaként. Valóban, az 1. ábrán láthatjuk, hogy ezen országok zömében kedvezőtlenebb mutatókkal rendelkeztek nem csupán az első, hanem az azt követő két további hullámban is. Tegyük hozzá, hogy Svédország a pandémia második hullámát már szigorúbb, a további hullámokat pedig sokkal szigorúbb korlátozásokkal fogadta.

Viszont, ha a svéd adatokat az Európai Unió átlagával vetjük össze, korántsem ilyen rózsás a helyzet (2. ábra). Svédország az első két hullámban az uniós átlag feletti halálozási mutatókkal rendelkezett. Megjegyzem, hogy jelenleg az EU statisztikáját elsősorban a Németország és a tőle keletre fekvő régió alacsony átoltottsága miatti magas halálozás viszi felfelé.

Legyünk következetesek a kontextusok fontosságát hangsúlyozó nézettel és említsük meg, hogy az első hullám Európa keleti felét nem érintette olyan mértékben, mint a nyugatit, melynek fő oka az lehetett, hogy a járvány nyugat–keleti irányultságú volt, s így ezeknek az országoknak volt idejük felkészülni, amit meg is tettek szigorú korlátozások formájában. A tavasz közelisége is jótékony hatású volt. Nézzük meg ezért, hogyan alakultak az elhalálozási adatok a nyugat-európai országokban (3. ábra). A halálozási statisztikát nézve az első és a második hullám idején Svédország bizonyos országoktól jobban teljesített, másoknál nem. A harmadik hullám svéd adatai jobbak a tőle délre fekvő országokéitól. De hol vagyunk már akkorra a „svéd szabadságtól”.

De – és ez nagyon fontos – az első hullám epicentrumai Olaszország, Belgium és az Egyesült Királyság voltak, s a járvány ezektől az országoktól haladt nemcsak keleti, hanem északi irányba is, és a kora tavaszi kezdet miatt nem sok ideje maradt a terjedésre. Lehetséges, hogy – hasonlóan Európa keleti régióhoz – az északi országok jó mutatói legalább részben ennek a ténynek is betudhatók.

A 2021 október 21-i  összesítés szerint (Bloomberg), Svédország a 1449/millió főre eső halálozások tekintetében kedvezőbb mutatóval rendelkezik, mint például Belgium (2248), Olaszország (2170), az Egyesült Királyság (2070), vagy Franciaország (1759), de kedvezőtlenebbel például Németország (1134), Svájc (1298), Ausztria (1251) vagy Hollandia (10,75) mutatóitól.

Ha viszont a svéd adatokat a környékbeli, északi országokéval hasonlítjuk össze, akkor egy egészen más kép bontakozik ki előttünk. A 4. ábrán világosan látható, hogy a svédek messze a legrosszabb mutatókkal rendelkeztek az első három hullám alatt. A járvány kitörésétől 2021. október 21-ig a svéd 1449/millió fő elhalálozással szemben Dániában 460, Finnországban 200, Norvégiában 160, Izlandon pedig 90 volt ez az érték (Bloomberg). Még ha kalkulálunk is azzal a lehetőséggel, hogy a svéd halálozási statisztikák esetleg könnyebben azonosították covidhalálként az egyes eseteket, akkor is jelentős marad a különbség. Mindenesetre a svéd adatokat folyamatosan a belga, olasz és angol mutatókkal hasonlítgatni nem korrekt dolog, főleg nem abban a kontextusban, hogy lám, ők korlátoztak, mégis milyen jó mutatókat produkáltak. Ha ezekben az országokban nem vezettek volna be szociális távolságtartó intézkedéseket és maszkviselési kötelezettséget, még rosszabb lett volna a helyzet.

A negyedik hullámot az északi országok lazítások bevezetésével fogadták, és legalábbis eddig, igen kedvező járványtani mutatókkal rendelkeznek, igaz ez az állítás a nyugati régió többi országára is fennáll (Ausztria és Németország kivétel). Igen valószínű, hogy mindez az átoltottsági szinttel magyarázható, de a konkrét értékeket a járvány terjedésének az irányultsága és dinamikája is befolyásolja, az adott régió sajátosságai mellett. Ami már most látható, hogy a CFR-érték, ami a fertőzöttek halálozási arányát mutatja (5. ábra), az oltottsági szint növekedésével jelentősen csökken, annak ellenére, hogy a negyedik hullámot egy az összes korábbinál virulensebb törzs okozza. Sajnos, mi magyarok nem állunk túlságosan jól e mutatóban.

Az oltások tehát igen hatásosak a komolyabb komplikációk elkerülésében (6. ábra). A kérdés, hogy a nagyfokú átoltottság megszünteti-e magát a járványt is, azaz lehetséges-e elérni a nyájimmunitást annak ellenére, hogy – noha kisebb eséllyel – az oltottak is képesek elkapni és továbbadni a vírust.

Létezik olyan megközelítés is, ami kizárólag a népesség és a gazdasági potenciál alapján csoportosítja az országok eredményeit. Svédország egy ilyen csoportban is csupán közepesen teljesít az állampolgárok megvédésének hatékonyságát illetően. Viszont, ezt a két paramétert kiragadni nem helyes, mivel más tényezők is igen fontos hatással rendelkeznek. A fentieken túl az északi országok hasonló sajátságokkal rendelkeznek például a klíma, a népsűrűség, a kultúra, és az egyéni felelősségvállalás tekintetében.

Konklúzió: a skandináv országok megoldásait tehát nem lehet alkalmazni eltérő adottságú régiókra. 

Idősek védelme

A korlátozásmentes svéd stratégia lényegi része volt az idősek fokozott védelme. Ez sajnos távolról sem sikerült tökéletesen. A bemutatott halálozási statisztikák mellett, erről még annyit, hogy a svéd parlament alkotmányügyi bizottsága 2021. június 6-i állásfoglalása szerint a kormány kudarcot vallott az idősek védelmét illetően és nem mellékesen más fontos járványügyi intézkedést illetően is, például a tesztelés és a kontaktkövetés kivitelezésében is. 

Nyájimmunitás

A svéd stratégia további alappillére a nyájimmunitás elérése természetes fertőzöttség révén, s ezáltal megszabadulni a járványtól. Becslések szerint, az első hullámban a svédek 6–10 százaléka fertőződött meg, ami korántsem jelenti azt, hogy ennyi ember immunis is lett a vírusra. Ez a módszer nyilvánvalóan kudarcot vallott, amit – többek között – a második és harmadik hullám kedvezőtlen adatai és az egyébként kitűnően működő vakcinázási program szükségessége is bizonyítanak.

A svéd társadalom ma már eléggé jól áll az immunológiai védettség terén, de ezt nem természetes úton, hanem védőoltásokkal érték el.

Gazdaság

A Svéd stratégia legfőbb eleme a gazdaság védelme volt. Egy intenzív külkereskedelmi kapcsolatokra épülő gazdaság megvédéséhez eleve nem elegendő, ha csupán odahaza mennek jól a dolgok, de Európa többi részében recesszió üti fel a fejét. Nézzük sikerült-e megvédeni a svéd gazdaságot az első hullámot követő harmadik negyedévi időszakban (7a. ábra), amikor Európa-szerte drasztikus visszaesések voltak. Az északi szomszédaikat leszámítva (és Litvániát, ahol 5,2 százalékos volt a visszaesés), itt a svédek valóban jól teljesítettek. Ha pedig az ezt követő féléves intervallumot nézzük (Bloomberg), Svédországban ez idő alatt 0,1 százalékal csökkent a GDP, ami az eurózóna 1,7 százalékos visszaeséséhez képest, ha nem is kiugró, de viszonylag jó eredmény. Tegyük hozzá viszont, hogy ebben a periódusban a referencia országok is jól teljesítettek: Dániában 0,6 százalékal, Finnországban pedig 0,2 százalékal nőtt (!) a gazdaság (Norvégiában ellenben 0,4 százalékal csökkent). Mélyebb konklúziók levonásához, azonban komolyabb közgazdasági analízis szükséges, amely egyéb tényezőket is figyelembe vesz. A svédek a foglalkoztatásban sem értek el csodát, az EU átlaghoz hasonlóan, kissé csökkenő mutatókat produkáltak.

Vajon, azok az országok szenvedték el a legnagyobb gazdasági visszaesést, akik jobban védték a polgáraikat? Nem, ez fordítva igaz: azok szenvedtek gazdaságilag is inkább, ahol a legnagyobb volt a halálozás (7b. ábra): az Egyesült Királyság, Spanyolország és Peru. És fordítva is igaz, azok az országok, ahol a gazdasági visszaesés kicsi, alacsonyan tudták tartani a halálozási rátát: Tajvan, Dél-Korea, Litvánia. Hasonló GDP-esési rátával rendelkező országok esetében a halálozás más-más volt: USA–Svédország, Dánia–Lengyelország, mind a 4 országnál 8–9 százalékos a visszaesés, de a halálozási ráta különböző, például USA–Svédország: 10:1

Összegzés

A járvány alatt a svédek nem értek el átütő gazdasági sikereket, az átlag EU-s szinthez képest azonban kétségtelen jobb teljesítményt értek el. Az északi szomszédokhoz képest viszont gyengébbet. Nem sikerült elérni a természetes nyájimmunitást, és a szomszéd országokhoz viszonyítva kevésbé voltak képesek megvédeni honpolgáraik egészségét és életét. Ezzel szemben, valamennyire szabadabban éltek, mint más európai országok, legalábbis az első hullám idején. A kérdés persze, hogy megérte-e az emberi áldozat némi többlet szabadságért. Mellesleg, ha az eredményeket tekintjük, inkább dán, finn esetleg norvég vagy izlandi modellről kellene beszélni, hiszen ezek az országok minden tekintetben jobb eredményeket értek el, mint Svédország, és ráadásul – noha karanténoztak és maszkot is viseltek – kezdetben náluk is valamivel kisebb mértékűek voltak a korlátozások, mint más EU-országokban.

Feltehető azonban a kérdés, hogy követendőnek tekinthető-e a svéd út más országok által? Vajon egy sokak által modellnek vélt ország esetében a járványügyi intézkedések, vagy az ország sajátosságai fontosabbak ebben a kérdésben? A fentiek alapján logikusan az következik, hogy a sajátosságok igen nagy fontossággal bírnak. Sajnos, ami a dánoknál vagy a finneknél járványügyben működik, szinte biztos, hogy egy az egyben nem adaptálható más országok esetében. A helyzet azonban az, hogyha Magyarországon lazítanánk akkor, amikor szigorítani kellene, a baj sokkal nagyobb lenne egészségügyi téren, ami kihatna a gazdaságra is.

Utószó

Magyarország komoly döntés előtt áll: a járvány döngeti a kórházak kapuját, de egyelőre nem kezdtünk el igazán a felkészülést a harcra, svédebbek vagyunk a svédeknél. Az a vélekedés, hogy eresszük rá a vírust a társadalomra, hogy így érjük el a nyájimmunitást, igen kockázatos, mivel a populációnk átoltottsága, és főleg az immunológiai védettsége nem felelő szintű (lásd a különféle vakcinák hatásossága). Nem tettük kötelezővé a védőoltást, s még csak nem is nagyon motiváltunk annak felvételére, ezért tartunk ott, ahol tartunk. A nép nem bízik eléggé az állami és az egészségügyi szervekben. A bizalmatlanság táptalajára telepedett rá a sanda szándékú átverés a hamisan értelmezett „szabadság” zászlaját lengetve.

A negyedik hullámot már csak egyféleképpen fogadhatjuk: korlátozni kell, elsősorban az oltatlanokat, de ha nagy lesz a szükség, az oltottakat is. Ez a hullám egy igen fontos kísérleti terepet is szolgáltat majd: mivel az egyes országok eltérő átoltottsággal rendelkeznek, pontos képet fogunk kapni a vakcinák betegséggel és halállal szembeni védőhatását illetően, illetve, hogy képesek vagyunk-e oltásokkal regionálisan megszabadulni a vírustól, azaz elérhető-e egyáltalán a nyájimmunitás ezzel az áttörő (oltottakat is fertőző) fertőzést okozni képes vírussal szemben. És még egy dolog. Noha virológus vagyok, és közgazdasági diplomával is rendelkezem, egy járványmatematikus, vagy egy ezzel a témával foglalkozó közgazdász mélyebben látja a problémákat tőlem. Ebben az írásban elsősorban a kontextusok fontosságát hangsúlyozom, mert számos véleménydiktáló személy igen gyakran mindenféle grafikonokat oszt meg nézeteit megerősítő értelmezéssel a közösségi oldalakon, követőik nagy örömére. És ez nem helyes.

A Magyar Hangban megjelenő véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

Szent reformátor volt

Szent reformátor volt

Sopronkőhidán 75 évvel ezelőtt végezték ki Kiss Szaléz ferences szerzetest. A koholt vádak szerint szovjetellenes terrorcsapatot irányított Gyöngyösön, és összeesküdött Habsburg Ottó trónra juttatásáért.

Karácsonyi akció!

Friss lapszámunk

Támogasson minket!

Keresés

Árnyék podcast – Áchtung Baby