A Nemzeti Együttműködés Rendszere leválthatatlannak tűnik. Nyilvánvaló, hogy Orbán Viktorban nincs sem gátlás, sem mérték, tettei mögött alig értelmezhető más motiváció, mint a hatalom iránti megszállottság és a zsákmány iránti falánkság. Bárói, grófjai és hercegei vannak, azoknak pedig offshore-számláik, luxusjachtjaik és bármire kapható szolgákból álló seregeik. A miniszterelnök hatalma, tehetsége és agresszivitása felülmúlhatatlan.
Ma a politika mítoszai mind Orbán Viktorról szólnak. A parasztlegényről és a hétfejű sárkányról, a végvári vitézről és a hatalmas keleti király utolsó csatlósáról, a magyarságot megmentő Csaba királyfiról és Habony Árpádról, az őt hatalmon tartó fekete mágusról. Mindez a rengeteg indulat, imádat és gyűlölet megfosztja a magyarokat attól, hogy a maga összefüggéseiben lássák Orbán rendszerét. Orbán Viktor a csúcson van – ez kétségbevonhatatlan. Három kétharmad figyelemre méltó teljesítmény még akkor is, ha az utóbbi kettő már a személyére szabott választási rendszerben született. Sokan azt mondják: nincs mit megmagyarázni. Egyesek azért, mert Orbán látnok és géniusz, mások azért, mert csaló és zsarnok.
Orbán gépen száll fölébe - Magyar Hang
Kádár János tyúkjai jutottak az eszembe, amikor megjelentek a fotók, amelyeken Orbán Viktor látható, ahogy kiszáll egy magánrepülőgépből.
Magyarország ezer év alatt nem volt olyan szövetség tagja, amely nem lerabolni akarta. Míg Nyugaton Marshall-segély, gyarmatosítás és sikeres rablóháborúk pörgették a GDP-t, addig a magyaroknak tatár, török, német és orosz megszállás, Trianon és málenkij robot jutott. A Kárpát-medencéhez nem volt kegyes a történelem. A szovjet tankok kivonulása után nyugati bankok bevonulása következett – az országra polgárosodás helyett a vadkapitalizmus évtizedei vártak. Bár mindenki érezte, hogy itt a nagy esély felzárkózni az irdatlan mennyiségű uniós pénzből, csakhogy annak nagy részét azon nyomban el is lopták – előbb háztájiban a szocialisták, később nagyüzemiben a fideszesek. Ma Orbán Viktor uralmának olyan alapjai vannak, amilyenekkel magyar uralkodó még soha nem rendelkezett – ezek az uniós források.
Olyan gyenge és ütődött ellenzék sem termett az elmúlt ezer évben, mint a jelenlegi. Orbánnal szemben nincs valós kormányzati alternatíva, mindössze Gyurcsány nyugdíjas rajongói és zavarodott egykori gárdisták, akik nem tudják eldönteni, hogy jobbágyai legyenek a jó királynak, vagy inkább próbáljanak meg polgárokká válni, na meg a jó öreg szocialisták, akik továbbra sem gondolnak semmit a világról, viszont szeretnének ebből az idők végezetéig megélni. Orbán Viktor kétharmados győzelmei ezek felett meg sem közelítik azt a politikai teljesítményt, amellyel a Fidesz és az FKgP 1998-ban megbuktatta Horn Gyulát.
Határ és felelősség - Magyar Hang
A magyar kormány fél, frusztrált, agresszív és óriási energiájába telik ezt átszivárogtatnia a társadalomba is.
A világgazdaság száguld, a kelet-közép-európai régió az elmúlt években sokat fejlődött. Hiába mondja el az ellenzék, hogy a magyarok rosszabbul keresnek, mint a szlovákok, a csehek vagy a lengyelek, a magyar történelemben így sem volt még példa arra, hogy négy-öt év alatt ennyit nőjön az itt élők bére és életszínvonala. Hiába gyalázatosak számtalan területen így is a fizetések, hiába nyomorognak magyarok tömegei, hiába feltűnő, hogy a gazdaság teljesítményéből leginkább az államilag hizlalt oligarchák és a felső tízezer tagjai részesülnek, sok helyen viszont végre van munkalehetőség és béremelés: kicsit könnyebb az élet. Ha azonban holnap vagy holnapután nem lesz jobb és több, akkor aki most elégedett, az morogni fog – ilyen az emberi természet.
Az országból százezerek távoztak, ez pedig középtávon is óriási probléma – ezek az emberek hiányozni fognak a gazdaságból és a társadalmi szolidaritásból. Ezek a fiatal, teremtő, vállalkozó és lázadó energiák úgy a társadalmi változás, mint a Nyugathoz való felzárkózás motorjai lehetnének – csakhogy lázadó energiákra Orbán Viktornak semmi szüksége nincs. Még azt is megakadályozza, hogy a Nyugat-Európában élők levélben szavazhassanak – inkább kirekeszti őket a politikai nemzetből, mint hogy kormányzásának haszonélvezőivé tegye, és hazájukba visszacsábítsa. Az elmúlt ezer évben egyedül Kádár János és Orbán Viktor került az ország uralkodójaként abba a kényelmes helyzetbe, hogy százezrével távoznak önként azok, akik rendszerük ellenzékének gerincét adnák.
A racionális romlottság és a spekulatív megszállottság rossz dilemmája - Magyar Hang
Orbán Viktor megnyerte a polgárháborút: eltanulta a baloldal romlottságát, cinizmusát és minden aljas trükkjét, továbbá feladta a jobboldal valamennyi értékét.
A független Magyarország mindig is ütközőállam volt: kevés olyan uralkodó vezette, aki nem szembesült külső fenyegetéssel. Az ellenség mindig is nagyon is valós volt, legfeljebb a hazai elit nem vette elég komolyan. Ma nincs valós külső fenyegetés: Magyarország a világ legerősebb katonai szövetségének tagja, és a világ leggazdagabb államszövetségéhez tartozik, területi követeléssel nem szembesül, az agresszív nagyhatalmak rá közvetlen fenyegetést nem jelentenek. Ebben a környezetben mozgósít úgy Orbán, ahogy a muhi vagy a mohácsi csata előtt kellett volna. Bár a népvándorlás problémája valóban fontos és súlyos, s ez ügyben Orbán Viktor álláspontja még helyes is, hisz kétségtelenül meg kell védeni Európa határait, a magyar miniszterelnök a hazai ellenzék és Angela Merkel ostobaságának nyomán olyan erős narratívát és kampánytémát kapott, amilyet Nagy Lajos, amikor meggyilkolták a testvérét, s ez jogalapot adott a nápolyi hadjáratához, mely amilyen hősies, Magyarország számára éppoly haszontalan volt.
A miniszterelnök mögött szürreális koalíció áll Pozsonyi Ádámtól Bayer Zsolton át Köves Slomóig, a KDNP-től a CÖF-ön át a Hit Gyülekezetéig, Kubatov Gábor kopaszaitól pufimellényes rózsadombi milliárdosokon át a fideszes cigányvajdákig, Navracsics Tibortól Kovács Ákoson át Andy Vajnáig. Aki félelmetes hadsereget lát bennük, annak igaza van – aki egymást is gyűlölő, csakis a zsákmányért összetartó rablók falánk hordáját, annak még inkább.
Ezek birtokában szerzett Orbán Viktor 2018-ban negyvenkilenc százalékot – nem hetvenet, nem hatvanat, még csak ötvenet sem. Hiába az irtózatos médiafölény, ha a fenti tényezők közül csak egy vagy kettő megváltozik, Orbán Viktor uralma menthetetlenül megroppan. Minél több médiumon keresztül zúdul majd a társadalomra az újságírásnak hazudott propaganda, az annál jobban irritálja majd az embereket. Orbán és vazallusai azt hiszik, megtanulták irányítani a tömeget, csakhogy ez a tudás még az internet előtti világban sem volt adott, nemhogy ma.
Túl a törzsi gyűlöleten - Magyar Hang
Le kell zárni a polgárháborút, és nem eltanulni a Fidesz módszereit, hanem azokkal ellentétesen cselekedni.
Két forgatókönyv elképzelhető. Az egyik szerint Orbán Viktor durvít a módszerein: ellesi illiberális cimboráitól, miként fegyelmezik Kínában, Törökországban és Oroszországban az alattvalókat. Ez egy igen veszélyes út, ahová a Fidesz szavazóinak zöme nem követné a miniszterelnököt. A másik lehetőség az, hogy Orbán Viktor megbukik a választáson. Kérdés, hogy egy kormányzóképes, viszonylag tisztességes, társadalmi békét és jólétet szolgáló hatalom váltja-e majd, vagy elszabadul a gyűlölködő revansvágy, amely törvényszerűen Orbánéhoz hasonlóan élhetetlen közéletet képez, s amely aztán újabb bosszúhadjárathoz vezet akár még egy Orbán-korszak, akár egy annál is sötétebb uralom képében. Az ellenzék szereplőinek most a nemzeti együttműködést leváltó rendszer körvonalait kellene megalkotniuk – mert Orbán Viktor előbb-utóbb mindenképp megbukik.
A publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 20. számában jelent meg, 2018. szeptember 28-án. Keresse a lapot az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 20. számban? Itt megnézheti.
