Elharapódzóban van egy csúnya szerkezet, hívja fel figyelmünket egy kedves olvasónk: a „tud lenni”. Kérdés azonban, harapódzik-e, vagy már régen elharapódzott.
Ha ráguglizunk a szókapcsolatra (a guglizás nagyon újbeszél, és milyen jó!), csakhamar eljutunk Ady Endréhez. És hát a helyzet az, hogy Ady előszeretettel élt ezzel a germanizmussal. Versben is („Dalos kedvü szivem / Mért tud csak itt lenni?” – Mi köt ide?), publicisztikában is („Micsoda lehet a titka ennek az egyéniségnek, ennek az életnek, hogy kártékonyan darabolja, emészti magát, amely még újabb s legegyenesebbnek látszó útján, a színpadin sem tud határozott lenni?” – Hatvany Lajos problémája; „Éber és józan a kutya is tud lenni. Az embert, a társadalmat, a nemzetet, az emberiséget az álom hajtja előre” – Vadölő, Biztoskéz és Oroszlánszív).
A tud lenni voltaképpen a „képes rá”, illetve a „lehet” helyett tűnik fel – és valóban, mintha egyre gyakrabban – írott és beszélt nyelvünkben egyaránt. És attól, mert egyik legnagyobb költőnk is használta, még bánthatja a fülünket. Újságokban jön szembe a legsűrűbben: „Megértő tud lenni az adóhatóság”; „A veszekedésnek nagy haszna tud lenni”; „Egy cuki póni is rémisztő tud lenni egy kerékpárversenyen”; „Elvesztette mindkét karját, de végre boldog tud lenni a férfi”.
Nyelvhasználója válogatja, kit mennyire zavar. Csúnyának csúnya, erről kár lenne vitát nyitni, viszont egyre többen alkalmazzák, vagyis – mondhatják joggal a nyelvművelés esküdt ellenségei – helyes. Hiszen magyar emberek, magyar szövegben mondják. És még értik is, mire gondolnak közben. Ember legyen a talpán, aki itt igazságos tud lenni.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 31. számában jelent meg, 2018. december 14-én.
Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat a 31. számban? Itt megtudhatja!
