Ungár Péter azt állítja, hogy 2006-ban Gyurcsány Ferenc lemondásáért tüntetett – most ezt a Gyurcsány Ferencet próbálja a tíz körmével kikaparni abból a politikai karanténból, amibe a köztársaság megbuktatásával zárta magát. Schmidt Mária fideszes oligarchina milliárdos fiacskája annak az LMP-nek a társelnöke, amely párt éppen azért alakult, hogy Gyurcsányt és egykori bűnszervezetét, az MSZP-t leváltsa a baloldal élén. Ungár Péter szemérmetlenül kínálja fel pártját közösülésre a Gyurcsány-szektának: konkrétan úgy fogalmaz, hogy örülne, ha az LMP a DK SZDSZ-e lehetne. Jelzem, hogy ez a gesztus nyílt színi meggyalázása a 2006-os Gyurcsány-ellenes demonstrációk szellemének. Azt kellene most a hazai közvéleménynek tudomásul vennie, hogy Ungár tizenöt évesen azért tüntetett, hogy Gyurcsány Ferenc mondjon le, Gyurcsány Ferenc azonban nem mondott le, melynek nyomán 2010-ben a köztársaság megbukott, 2023-ban pedig Ungár Pétert akkora nosztalgia fogja el Gyurcsány és Kuncze 2006-os kormányzása iránt, amely ellen akkor utcára vonult, hogy az ország nyilvánossága előtt ízléstelenül kínálgatja magát Gyurcsány Ferenc mellé Kuncze Gábor szerepére. Nos, ha Ungár Péter tizenhét éve valóban Gyurcsány Ferenc lemondását követelve demonstrált, akkor kétségtelen, hogy jelen pillanatban politikai számításból vizsgálja felül 2006-os felháborodását, és úgy tagadja meg a tizenöt évesen vallott igazát, mint önmaga jobbik részét.
Schmidt Mária 2006-ban a Fideszen belül puccsot szervezett Orbán Viktor ellen, amelyet éppen Gyurcsány Ferenc őszödi beszédének kiszivárgása és a kormányzat iránti közbizalom megrendülése buktatott meg. Azóta a puccsban részt vevőkre, így Schmidt Máriára is a Fidesz lojális kádereitől eltérő szabályok vonatkoznak: az oligarchinának és bűntársainak nertársi hűségüket szüntelenül bizonyítaniuk kell. Nem véletlen, hogy Ungár Péter édesanyja minden adódó alkalmat megragad, hogy az ország nyilvánossága előtt a reakciós ideológia tárgyából jelesre feleljen. Schmidt Mária ennek szellemében vallja meg, hogy „Kína cukorral jön, az USA korbáccsal”, és hogy „nekünk sikerült legyőznünk Lenint, de a nyugatiaknak még nem” – mindez azonban a jelek szerint kevés ahhoz, hogy bűnei bocsánatot nyerjenek. A milliárdosnő igazán hatásos bocsánatkérése nagyfia ellenzékbe építésében fejeződik ki: a Schmidt–Ungár család Gyurcsány Ferenc ellenzékdarálásában való hatékony részvételével teszi hasznossá magát Orbán Viktor számára.
Gyurcsány Ferenc nem más, mint Orbán Viktor öttalálatos lottószelvénye, amellyel egy országot nyert – márpedig a szelvény nem kallódhat el. Gyurcsány Ferencnek valamennyi választás alkalmával közvetlenül a kapuk előtt kell állnia, hogy Orbán esetleges veresége automatikusan az ő hatalomra vergődését jelentse – egyrészt azért, mert ez a helyzet hatékonyan mozgósít a Fidesz hanyatló kedvű választóinak körében; másrészt meg azért, mert Orbán Viktor senkinek nem akarja átadni a hatalmát, aki nála jottányival is különb, ellenben készséggel visszalép a magyar történelemben 2006-ba, hiszen épp Gyurcsány országdúlása révén nyerte el 2010-ben egész Magyarországot: ha Gyurcsány Ferenc pártja újra hatalmat kap, a történet legfeljebb megismétlődik. Orbán Viktor annyira nagy becsben tartja nyertes lottószelvényét, hogy félévenként Gyurcsány képmásával plakátolja tele az országot, és bárki jelentkezik be kihívója gyanánt, az a plakátokon Gyurcsány Ferenccel közösen bontja le a határkerítést, rontja meg a magyar szülők gyermekeit, vagy sodorja bele Magyarországot a háborúba. Orbán Viktor félreérthetetlen hatalmi érdeke, hogy az ellenzékét Gyurcsány Ferenc vezesse, illetve hogy bárki is jelentkezzen be ellenzékének szerepére, annak Gyurcsány Ferenccel kelljen szövetkeznie.
Ungár Péter jó fiú: engedelmesen feláldozza a nevét és az arcbőrét édesanyja bűnbocsánatának oltárán, és megteszi azt, amire az LMP-ben addig senki nem vetemedett: ország-világ előtt rehabilitálja Gyurcsány Ferencet, a hazai baloldal hóhérát, a köztársaság elveszejtőjét, Orbán Viktor nyertes szelvényét, és vallja meg a két lábon járó politikai hullát – mint az ellenzék legitim vezetőjét. Schmidt Mária fiának politikai szerepét fürkészve érdemes ízlelgetni a kifejezést: ellenzéki NER-oligarcha. Nem véletlen, hogy a szókapcsolat rendszerhiba érzetét kelti, hiszen valaki vagy ellenzéki, vagy NER-oligarcha – ha pedig mindkettő, az finoman szólva bűzlik, legyen az illető akár Ungár Péter, akár Leisztinger Tamás. Schmidt Mária fiacskája szerint az ellenzékben vannak szobafestők, meg van Chagall – az utóbbi Gyurcsány Ferenc. Az észrevétel figyelemre méltó, jelzem ugyanakkor Ungár Péternek, hogy a szóban forgó kifejezést magyarul úgy ejtjük: sakál.
Ungár Péter az ellenzéki politikusok „hisztérikus picsogása” miatt panaszkodik a nyilvánosságban, az azonban a jelek szerint elkerülte a figyelmét, hogy ennek az ellenzéki politikusok tömegét jellemző, valóban csekély méltóságú magatartásnak éppen Gyurcsány Ferenc a kifejlesztője, a formátumtulajdonosa, a legfőbb tanára és a karmestere. A Szabó Tímeák, a Jakab Péterek, a Tordai Bencék és a Kunhalmi Ágnesek valamennyien a sakál politikusiskolájának növendékei. Esetleg feltehetné magának a kérdést Ungár Péter: ha valaki ilyen jól fest, hogy lehet ennyire alkalmatlan, aki a képzőművészeti akadémiájáról kilép?
Felhívom Ungár Péter figyelmét arra, hogy nem tartozik az anyjának a sorsával: simán élhetné a maga életét ahelyett, hogy Schmidt Mária élve feláldozott kanosszajárása legyen. Talán valóban imponál neki Orbán meg Gyurcsány, és egy nap ő is hozzájuk hasonló pszichopátiás political animal akar lenni – de vajon tényleg ő akarja ezt? Attól még, hogy az édesanyja ennyire tartja őt, Ungár Péter becsülhetné ennél többre magát.
Olvasna még Puzsér Róberttől? Kattintson!
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/46. számában jelent meg november 17-én.
