Egy hónap telt el a választások óta, amikor is Orbán Viktor személyesen megvédte Magyarországot a háborútól, és a gyermekeinket ágyútölteléknek szánó Márki-Zay Pétertől. Orbán, egyik széles tenyerével távol tartotta határainktól a harcokat, a másikkal az elszabadulni kész árakat fegyelmezte, és közben húsvéti csülökfőzésre is jutott ideje.
Azt is megtudhattuk tőle, hogy mi: a szabadságvágyó, örök lázadó, Brüsszellel is szembeszálló magyarok, az 56-os forradalmárok utódai, alapvetően nagyon békeszerető nép vagyunk. Különösen most, hogy a rakéták már a szomszédban robbannak. Nem kell nekünk a balhé, az sem zavar minket, ha az oroszok a civileket gyilkolnak. Csak a vérük ne folyjon át a küszöbünkön, na meg a konvektorban duruzsoljon tovább az orosz gáz. Az öncélú brutalitás, a háborús bűnök láttán ugyan a magyar Ugar egy pillanatra megrázkódott, riadtan felült több évtizedes álmából, eszébe jutottak az 1945-ös „felszabadítás” rémképei is. Aztán a fülébe súgták, hogy „Béke, biztonság, hatósági áras csirkefarhát” – és ő megnyugodva aludt tovább.
Aludna most is. Álmát azonban kicsit megzavarta a Fidesz egyik fő korifeusa, a Terror Házát vezető Schmidt Mária. Az 5. legbefolyásosabb magyar nőnek számító, családjával több tízmilliárdos vagyon felett diszponáló Schmidt a Pesti Srácokban publikált vitaindító írást az orosz-ukrán háború kapcsán.
A cikkben szinte mindenki megkapja a magáét, az Európát háborúba rángatni próbáló, demokráciaexportőr Egyesült Államoktól az amerikai érdekeket kiszolgáló Németországig; épp csak a vérontást megkezdő Oroszországnak nem jut enyje-benyje, mintha a Kreml-szócső RT magyar kiadását olvasnánk. Nem is ez azonban a legerősebb vagy meglepőbb momentum Schmidt cikkében. A történész végzettségű szerző – miközben békét és biztonságot kíván az országnak – általános, nőkre és férfiakra is érvényes hadkötelezettség bevezetésén is gondolkodik. Sőt, erről szerinte érdemes lenne nemzeti konzultációt indítani a témában.
Ne felejtsük el: egy olyan fideszes szószóló ajánlgat nekünk katonásdit, aki életkora miatt sem lenne behívható. Másokat viszont könnyedén küldene a harcba. Civileket, teljes családokat parancsolna a puskacsövek elé és mögé. Schmidt Máriának két gyermeke van. Az LMP-s Ungár Pétert, országgyűlési képviselőként a Magyarországot érintő háború esetén sem sorozhatnák be, ha csak ő maga nem akarna önként csatlakozni a harcoló vagy területvédelmi alakulatokhoz. Schmidt lánya, Ungár Anna viszont jó eséllyel behívót kapna anyja javaslata alapján.
Három családtagból egy halott is pótolhatatlan veszteség. Valószínűleg Schmidt Mária is így gondolkodna, ha arctalan állampolgárok helyett saját lányát képzelné el egy lövészárokban kucorogni.
Schmidt ráadásul alapvető fogalmakat kever össze vitaindító cikkében - nem tudni, véletlenül vagy szándékosan. A hadkötelezettség ugyanis jelenleg is létezik. Az Alaptörvény írja elő arra az esetre, ha Magyarországot háborús veszély fenyegetné, vagy meg is támadták volna. A kötelezettség ilyenkor minden, 18 és 50 év közötti férfira vonatkozik, aki szakmája, családi és egészségügyi állapota miatt nem élvez valamiféle mentességet.
Schmidt Mária ehelyett inkább a 2004-ben eltörölt sorkötelezettség visszaállítására gondolhatott, amihez nóvumként hozzácsapta a nők besorozhatóságát. A Honvédelmi Minisztérium rövid közleményben kommentálta a cikket, amiben szintén az utóbbi lehetőséget említik, egyértelműen elutasítóan. „Schmidt Mária álláspontja a sorkötelezettségről a professzor asszony magánvéleménye, semmiben sem egyezik a kormány álláspontjával” – írta a HM.
A Fidesz ideológusát látszólag tehát kikosarazták. Egyelőre. Ám felvetése saját életre kelhet. Más kormányközeli véleményvezérek, politológusok vitatkozhatnak vagy érthetnek egyet vele. A kezdetben légből kapottnak tűnő ötlet így sokszoros visszhangtól megerősödve válna valid témává NER-es csatornák beszélgetős műsoraiban. A most még a háború lehetőségétől is rettegő magyar társadalom pedig újra hozzászokhat ezekhez a szavakhoz: hadkötelezettség, sorkötelezettség, sorkatonai szolgálat, persze kizárólag a béke érdekében. Hiszen a „rezsicsökkentés” vagy a „hatósági ár” is csak rövid ideig hangzott furcsán. A magyar Ugar legfeljebb fordulna egyet: „Békeharc. Ilyenről is álmodtam már.”
