Hatvanhét esztendeje, 1953. november 25-én került sor az évszázad mérkőzéseként emlegettet meccsre Anglia és Magyarország labdarúgó-válogatottjai között. Az évfordulón újra levetíti a futballtörténelmi eseményt a Super Tv2. Ráadásul nem akárhogyan: az eredeti kópiáról készült másolatot egy magyarországi műhely, a Melon FX három hónapos munkával digitálisan felújította. A Magyar Telekom megbízásából a magyar gólokat ki is színezte, így soha nem látott minőségben és színesben élvezhetjük a legfontosabb pillanatokat.
Az Aranycsapat londoni győzelmét élőben annak idején rádión követhették a magyarok, a hazai televíziózás ugyanis csak ötvenöt nappal az esemény után indult el. A kor technológiai feltételei nem tették lehetővé, hogy a helyszínről élőben közvetítő BBC filmre rögzítse az adást, ezért a kópia egy televízió képernyőjére irányított kamerával készült. A felújítással a Telekom azt szeretné elérni, hogy a digitális világ ezen keresztül is közelebb hozza egymáshoz az időseket és fiatalokat, közös élménnyé emelve a legendás mérkőzést. A digitalizált mérkőzést az évforduló napján este 18 órától sugározzák úgy, ahogy mostanában nézünk meccseket: kommentátorral, stúdiós felvezetéssel, félidei és lefújás utáni értékeléssel.
Mi az is megnéztük, mi jelent meg annak idején a hazai sportlapban a meccset követő napon. Akkoriban a Népsport még csak négy oldallal jelent meg, de november 26-án több mint két és fél oldalt (!) szánt a történelmi győzelemnek. „Minden eddigi játékát felülmúlva vívta ki a magyar csapat csodálatos győzelmét és törte meg az angol válogatott 90 éves hazai veretlenségét” – írták a felcímben, míg a cím egyszerű tényközlés volt: „Magyarország–Anglia 6:3 (4:2)”
A lap természetesen nem hagyta ki, hogy a korszellemet is belecsempéssze a tudósításba. „A hosszú utazás, az idegen környezet okozta gátló körülmények leküzdésére csak olyan sportemberek képesek, akiket a hazájuk, népük iránti határtalan szeretet lelkesít, akiknek minden gondolata arra irányul, hogy a szocializmust építő országunknak, az egész béketábornak szerezzenek dicsőséget, akik tudatában vannak annak, hogy a világ leghaladottabb rendszerű országainak hírnevéért kell helytállniok” – magyarázták meg a sikert. A győzelem tehát az akkori politikai olvasatban elsősorban nem Hidegkuti, Puskás és Bozsik góljainak, a válogatott játékosok tehetségének volt köszönhető, hanem a „szocialista harcos szellem segítette hozzá őket világraszóló győzelmükhöz!”
Szinte percről percre számoltak be a nagy napról. A tudósítás szerint reggel a londoni csehszlovák étteremben gyülekezik a csapat, ahol Mándi Gyula állami edző tart eligazítást („a labdát kell futtatni, mert az nem fárad el”). Háromnegyed egykor társasgépkocsin, magyarán busszal indulnak ki a Wembley-stadionba, motoros rendőrök felvezetésével. Két óra után öt perccel vonulnak a csapatok a pályára, és az első csatát az angolok nyerik: a sorsolásnál Wright csapatkapitánynak kedvez a szerencse Puskással szemben.
Mi már azonban az első percben vezetést szerzünk, Hidegkuti egy csellel kifelé fordul, és 15 méterről védhetetlenül lő a jobb felső sarokba. A 12. percben a holland játékvezető nem ad meg egy szabályos magyar gólt, rá két percre Sewell találatával egyenlítenek az angolok. A lelátón tomboló 105 ezer néző öröme persze nem tart sokáig, a 22. percben ugyanis Hidegkuti újra betalál, vezet Magyarország. Három perc múlva Puskás is gólt lő, hat percre rá ismétel, 4:1 ide. A félidő vége előtt még szépítenek az angolok, 4:2. A második félidő elején két magyar gól (Bozsik és Hidegkuti) dönti el a meccset, az angoloknak már csak egy újabb szépítésre futja tizenegyesből. 6:3 a vége, ez történelmi magyar siker.
Nem csoda, hogy a világraszóló győzelem az egész országot fellelkesítette. A Népsportban már másnap arról írtak, hogy rögtön a mérkőzés után telefonált a szerkesztőségbe a Magyar Pamutgyár sztahanovista brigádvezetője, felajánlva, hogy egy hét múlva „6:3-as műszakot” szerveznek, felülmúlva minden addigi teljesítményüket. Egyúttal felhívta az egész ország sportszerető közönségét, hogy csatlakozzanak a kihíváshoz.
A felajánlások nem csak utólag érkeztek – a meccsnapot megelőzően a Gheorghiu-Dej Hajógyár Zalka Máté-telepének dolgozói táviratban ígérték meg, hogy 150 százalékban teljesítik tervüket. De volt olyan távirat is, amelyben a következő szöveg állt: „tervünket tizenkétmillió téglával teljesítettük túl, ti csak egy góllal rúgjatok többet, mint az angolok!” Aláírás: az újlaki téglagyár dolgozói és Hidegkuti édesanyja. Tizenöt perccel a meccs lefújása után már vers is született, és ez is bekerült a lapba, ám nem véletlenül nem emlékszik rá az utókor. Az első négy sor pont elég belőle: „Hat-három a végeredmény. Beteljesült álom./ Magyarország neve hangzik szerte a világon./ Távolbalátókon Hidegkutit látták,/ Puskás, Czibor, Grosics játékát csodálták.”
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/43. számában jelent meg október 22-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/43. számban? Itt megnézheti!
