Jövő évben Budapest lesz az egyik helyszíne a labdarúgó Európa-bajnokságnak, és Magyarország is beérhetett még az F csoport utolsó kiadó helyére, de ehhez csütörtök este idegenben kellett megvernie a bolgárokat. A meccset már négy és fél hónapja, március 25-én le kellett volna játszani Szófiában, ám közbeszólt a koronavírus-járvány első hulláma. Az UEFA októberre halasztotta az év (számunkra) legfontosabb focimeccsét, amelynek vesztese biztosan nem lesz ott a jövő évre halasztott Európa-bajnokságon.
A pótselejtező nyertese is csak akkor, ha sikerrel veszi a második akadályt is, vagyis novemberben legyőzi az Izland – Románia összecsapás győztesét. Nem volt jó előjel, hogy a bolgárokat Szófiában utoljára 1957-ben, vagyis hatvanhárom éve győztük le, és gólt sem szereztünk ellenük az utolsó négy találkozón. Az UEFA friss rendelete értelmében a hazai szurkolók bemehettek a mérkőzésre – a helyek harmadát lehetett eladni, kizárólag bolgároknak, de a pocsék idő nem segített a nézőknek. A tévéközvetítés alapján kétezernél nem lehettek sokkal többen a 42 ezer férőhelyes Vaszil Levszki stadionban.
A bolgárok kezdték a meccset a Szoboszlai nélkül felálló magyar válogatott ellenében – a fiatal játékost karanténba helyezte az osztrák klubja, mert csapattársai megfertőződtek, ezért nem utazhatott a válogatottal Szófiába.
Sokáig nem történt semmi, aztán a 17 percben a mérkőzés első szögletéből gólt szerzett a magyar csapat: Willi Orbán testéről a hálóba pattant a labda! A videobíró sem látott kivetnivalót a találatban, így Bulgária – Magyarország 0–1. Szinte azonnal nyomni kezdtek a bolgárok, Gulácsinak kellett védenie, majd két szöglet is következett ellenünk, de a hálónk érintetlen maradt. A 37. percben aztán már egy óriási Gulácsi-védésre volt szükség ugyanehhez, az egyre jobban szakadó esőben nagyon közel jártak a bolgárok az egyenlítéshez. A hosszabbításban aztán még közelebb, az egy szem csatár másodszor is egyedül maradt a kapunk előtt, de Gulácsi óriásit védett, így előnnyel mehettünk az öltözőbe.
A második félidő nem is kezdődhetett volna jobban: a 47. percben Kalmár eléggé oldalról kapura lő egy szabadrúgást, a lapos lövés megpattan a sorfalon, újabb magyar gól! Ekkor már jogosan reménykedtünk, hogy meglesz a továbbjutás, ráadásul továbbra is mi veszélyeztettük a bolgár kaput.
Az ötvenötödik percben szinte a semmiből kaptak tizenegyest a bolgárok – Lang kétségkívül kirakta a kezét, de ettől még eléggé könnyű síppal befújt büntetőnek tűnt. Aztán mégsem lett az, mert a videóbíró szerint a szabálytalanság centikkel a tizenhatos vonalán kívül történt. A szabadrúgást Kraev fölé vágta, maradt a 0-2 ide. A hetvenhatodik percben aztán a csereként beállt Nikolics Hangya beadása után egyedül fejelhetett egészen közelről. Újabb magyar gól, és immár három ide – nem csoda, hogy a helyi közönség egy része hazaindult annak ellenére, hogy még negyed óra volt hátra a meccsből. A rendes játékidő utolsó előtti percében a bolgárok szereztek egy szépítő gólt, de ez a lényegen már nem változtatott: Magyarország hatvanhárom év után győzni tudott Szófiában, és megmaradt az esélye az EB-részvételre.
Mivel Izland 2–1-re megverte Romániát Reykjavíkban, így az is eldőlt, hogy az Európa-bajnokság F csoportjának utolsó, még kiadó helyéért velük kell megmérkőzni november tizenkettedikén Budapesten.
