„Mindenki azonnal tegye a mobiltelefonját az asztalra, és lépjen hátra.” Az ajtómban taktikai öltözetet viselő, rohamsisakos rendőr áll.
Dévényi István
Takaró Mihály „az iskola nem azért van, hogy a gyerek jól érezze magát benne” életfilozófiájánál vadul előtüremkedett a múlt.
Nekünk az marad, hogy megpróbálunk bízni a hatalom korrektségében és visszafogottságában. Őszinte leszek: nem lesz könnyű.
Fél órával az elmaradt bejelentés után küldte át egy ismerősöm a civakodást, ahogy a közvetítés megszervezésében érintettek ide-oda passzolgatják a felelősséget.
Már késő, beírtad, hogy Fidesz, és ezzel megnyitottad a más világ kapuját, beszippantott az alternatív univerzum.
Az egyén felelőssége – micsoda elfeledett polgári gondolatokat ás elő ez a fránya világjárvány.
A Habony kontra koronavírus küzdelem. Nagy meccs lesz.
Nem haltunk bele a kommunizmusba, mégis áldozatok vagyunk mind. Talán egyszer túl leszünk rajta. Talán.
Oly korban élünk mi e földön, amikor a politikus, ha hazudásból kifolyólag tetten érődik, nem fülét-farkát behúzva somfordál elfele a közéletből, hanem büszke reá.
Elég lenne félévente ennyit körbeküldeni nemzeti konzultációként: „Ön szerint most kit gyűlöljünk?” Hadd hassa át a társadalmat a probléma lényege.
Nosza, süllyedjünk tempósan a Fidesszel együtt a sűrű, sötét mélységbe. Ahol a hazugság nem hazugság, a kamu nem kamu.
Hogy a széleken felbugyog a nyomor, az – ne úgy értsék – megszokott, de itt a faluközpontot is áthatja a feladott küzdelem keserű boldogtalansága.