Az ember nem is érti, miért nem készített még sorozatot a Netflix vagy az HBO a filológusokról. Pedig egy jó kis szövegközi nyomozás semmivel nem kevésbé izgalmas, mint egy helyszínelés. Itt van például Szécsy János ügye.
HM
Móricz Zsigmond tökéletesen ráérzett arra, hogyan is épül fel egy kórosan narcisztikus személyiség. Ennek egyik legfontosabb ismérve a teljesen irreális felhatalmazottság érzése, amely gyakran párosul torz önértékeléssel.
Akárhogy is lesz, a jövő meghatározó könyvformátuma jó eséllyel a kindle-ön és társain formálódik. Az e-könyv tökéletes szimbóluma korunknak: nem a világok tükre, hanem tükörvilág.
A Kádár-korszak bűneseteiről írt kötet egyúttal éjsötét szociográfia is.
Micsoda örömet okozna elpusztítani, elégetni, megölni. Nem viccelek! – írta Slawomir Mrozek Stanislaw Lemnek. De kire gondolt, és miért?
Az én szótáramban maga Pest. A legigazibb Pest. A nagyratörő vágyak árnyékában kuporodó kisemberek menedéke.
„Tudod, azért fura, hogy elvileg én vagyok az isten, az istenkirály, a köznép nem is láthat, aztán egyszer csak megölnek. Azért én érzek ebben némi logikai ellentmondást.”
Lukácsi Katalin meglehetősen rossz döntést hozott, amikor a holokauszt áldozataira emlékezve a közösségi oldalakon meztelen felsőtestéről osztott meg fotót.
„Most közösen egy interperszonális testtudatos tréningen veszünk majd részt, ami segít nektek a kommunikatív görcsök feloldásában.”
A Lajkó Félixszel közös munkáról, a lengyel népzene helyzetéről és hódító útjáról a VOŁOSI egyik tagja, Stanisław Lasoń mesélt nekünk.
„Magának már nagyon régen vége van, és ezen semmi nem változtat. De én most a legnagyobb ajándékot kínálom, amit egy színház igazgatója kínálhat. A hírnevet. Azt, hogy egy ország fogja figyelni magát!”
Nehéz megmagyarázni, hogy a környezeti gondok terén nincs technikai megoldás, hiszen eddig ahhoz szoktunk hozzá, hogy rendíthetetlenül növekedtünk. De talán van még visszaút.