Ez a mostani rendszer, még ha nemzeti együttműködés rendszerének hazudják is, lehet, hogy még nem virtigli diktatúra, de biztos, hogy nem olyan demokrácia, mint amilyenről 1989-ben álmodtunk magunknak.
LD
Adott a kérdés: vajon kikerülhetne-e bármiféle hír a hermetikusan elzárt országból Kim Dzsongun egészségi állapotáról vagy akár a politikai rendszer belső repedéseiről.
Provokációnak tartja több szomszédos ország vezetője, hogy a magyar miniszterelnök a történelem érettségi kapcsán egy Nagy-Magyarország térképpel jött elő.
A koronavírus-járvány elleni hősies küzdelmünk kellős közepén, amikor felfegyverzett katonák járják az utcákat, egészen fura dolgokról dönt az Országgyűlés.
Emlékezzünk csak: amikor az ellenzék követelte az iskolák bezárását, Orbán megtiltotta ezt az igazgatóknak, sőt fizetés nélküli szabadsággal fenyegette a tanárokat.
Észak-Macedónia államfője szerint nem kell az uniós tagság, ha annak az a feltétele, hogy országa lemondjon a macedón nyelvről.
Az ellenzéki kritikák túlnyomó többségével az ellenzék szavazótábora, vagyis a magyar választópolgároknak legalább a fele egyetért. Ez vajon azt jelenti, hogy az ellenzéki kritikákkal egyetértő magyar embereket sem tekinti Kövér a nemzet részének?
Az éhínség különösen a gyerekeket veszélyezteti – egész pontosan az utcagyerekeket. A Street Children nevű civil szervezet szerint ma már 100 milliónál is több gyermek él az utcákon.
Tudomásul kellene venni a kormányoldalon, hogy a magyar polgárok legalább felének a véleményét – bármekkora arányban is van képviseletük a parlamentben – ma Szabó Tímea és társai képviselik.
Néhány ország már ki is vonta csapatait Irakból, illetve felfüggesztette kiképzési programjait, hogy ezzel is védje saját katonáit a járványtól.
Janez Janšának most amiatt fájhat a feje, hogy kiderült: a beszerzési ár négyszereséért vásároltak lélegeztetőgépeket.
Vajon tényleg olyan nehéz megérteni, hogy ezekről az emberekről és a családjukról járványveszély idején a társadalomnak, az államnak kötelessége gondoskodni?