Egy emberi erőforrás feljegyzéseiből

Csak egyetlen egy cél lebeg a szeme előtt: a hatalmat megőrizni, megszilárdítani, a megszerezett vagyont megőrizni, a politikai ellenfelet szétzúzni, a rendkívüli jogrendet felhasználni arra, hogy amit nem lehetett normális viszonyok között elintézni, azt most elrendezzék a járványveszély örve alatt a rendkívüli felhatalmazás segítségével. És ez mindennél fontosabb neki, fontosabb, mint hogy megvédje az emberek életét, az ápolókét, a kórházi ágyakon fekvő idős, beteg emberekét, a megfertőzöttekét.

Miként az is fontos, hogy elkerülje a tömegek lázadását, ha a járvány csúcsán kiderül, hogy lerohasztották, hogy meggyengítették az egészségügyi intézményrendszerünket. Pontosan tudta, hogy tömeges járvány idején nem képes ellátni minden koronavírusban megbetegedettet, hogy nem jut mindenkinek lélegeztetőgép, akinek kell. Erre egyébként nagyon kevés állam intézményrendszere képes. De Orbánék megmutatják, hogy mi képesek vagyunk. Elképesztő módját választották a megoldásnak: akiket eddig kórházban kezeltek, egy részüket egyszerűen kidobták az ellátásból. Az emberi élet semmit nem számít a hatalomnak.

A kormányzati propaganda, mint jó szolgálóleány azt a célt szolgálta, hogy a százmilliárdos ráfordítással elért idegenellenességet, félelemérzetet a koronavírus-járvány idején is jól hasznosíthassák. Emiatt tálalták fel első megfertőzöttként az iráni cserediákokat, hogy a nagy vezető elmondhassa: idegenek hurcolták be a betegséget, és hogy a migráció összefügg a járvány terjedésével.

Azt, hogy fogalmuk sem volt, mivel is állunk szemben jól jelzi, hogy a tartozásokat felhalmozó kórházak beszállítóival próbáltak meg úgy alkudozni, ahogy a lókupecek szoktak a vásárban. Ahhoz kötötték a szerződésben rögzített vételár 80 százalékának megfizetését, hogy a cégek elengedik a maradék 20 százalékot. Mindezt egy állam nevében tették, akkor, amikor elengedhetetlen lett volna az egészségügyi beszállítókkal való együttműködés, hogy rendelkezésre álljanak a szükséges eszközök, felszerelések. Ezért kellett a megszerzésükhöz politikusokat, holdudvari vállalkozókat „portyázni” kiküldeni szerte a világba.

Emlékezzünk csak: látványos hőmérőzést játszottak a reptereken, amikor mindenki tudta, hogy a vírushordozókat nem lehet kiszűrni lázméréssel, mert nem mind lesz lázas. Aztán a védőmaszkokról a tiszti főorvos hosszú ideig hangoztatta, hogy egészséges embernek nincs rá szüksége. Majd kiderült: azért, mert sokáig nem lehetett pénzért sem kapni, egyszerűen hiánycikk volt a járvány kellős közepén.

Miközben már szinte mindennap meghaladja a tízet a halálesetek száma, miközben már hetek óta azzal riogatják az embereket, hogy hamarosan áttérünk a csoportos megbetegedések szintjéről a tömeges megbetegedés szintjére, aközben nem múlt el nap, hogy ne kaptunk volna hírt újabbnál újabb milliárdos állami támogatásokról a holdudvari csókos cégek és egyházak javára. Nem ütemeztek át egyetlen súlyos milliárdokat felemésztő sportcélú beruházást sem, a nagy, kínai vasútépítés is megvalósul, az orosz atomerőmű is biztos épül, a 133 bátor képviselő is megkapta a béremelését, sőt egy tőzsdei céget is megszálltak a fideszes pártkatonák – úgymond állami irányítás alá vontak egy stratégiailag fontos céget a koronavírus elleni védekezés érdekében.

Pusztuljon bele akárhány emberi erőforrás is ebbe a járványba, az csupán egy számadat lesz a statisztikai évkönyvben, majd elemzik, és ha kell, újratervezik a költségvetés kiadási oldalán a nyugdíjakhoz szükséges pénzforrás nagyságát. Emlékezzünk csak: amikor az ellenzék követelte az iskolák bezárását, Orbán megtiltotta ezt az igazgatóknak, sőt fizetés nélküli szabadsággal fenyegette a tanárokat.

Orbán gondolkodását arról, hogy kikre és milyen sorrendben számít jól jelzi az az elejtett mondat, amely egy interjúban hallható, hogy kik számára fontos legyőzni a félelmüket. „Első helyen várjuk” – mármint ő – a papoktól, második helyen az állam vezetőktől, harmadik helyen a rendőröktől, egyenruhásoktól, „azután vannak az orvosok”.

Tehát utolsó helyen szerepelnek az egészségügyben dolgozók. A betegeket életük kockáztatásával védő ápolók, orvosok. Ők ugyanúgy nem számítanak semmit Orbánék számára, ahogy a betegeik sem. A 133 bátor képviselő bére a járványveszély idején annyival emelkedett, amennyit egy koronavírusos embert kezelő fiatal orvos kap nettóban egy vidéki kórházban. Kétszázezer forintról beszélünk.

Közben a bérrabszolgáknak tekintett emberi erőforrások kiszolgáltatott helyzetben várják, hogy újra berendeljék őket dolgozni. És amikor – állítólag – elérkezünk a hetek óta beharangozott tömeges megbetegedések korszakába, akkor kell érettségi vizsgára összeterelni tízezreket, akkor kell lazítani a kijárási korlátozáson, mert termelni kell a multiknak, a Mészárosok, Tiborczok, Garancsik is folytatni akarják a százmilliárdos állami apanázs elköltését különféle beruházásaikra. A bérrabszolgának tekintett „alkalmazott” tömegek meg választhatnak: éhen halnak, vagy kockáztatnak, hátha ők nem kapják el a vírust, vagy legalább enyhe lefolyással megússzák.

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2020/18. számában jelent meg április 30-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/16. számban? Itt megnézheti!