A Fradi fideszes elnöke klubja és az ott sportoló gyermekek mögé bújva politikusként támadta pártja ellenfelét.
Szerető Szabolcs
A kommunistázó, zöld őrületről beszélő, az unión az erkölcsöt számon kérő házelnöknek a hazai szegénységről bezzeg nem volt szava.
Kettős mérce Fidesz-módra: az követel magának tiszteletet, aki a vele szemben a legenyhébb kritikát megfogalmazóktól is megtagadja azt.
Sem több, sem kevesebb nem történt most, mint hogy a magyarok visszakerültek a világ futballtérképére.
Veszélyes, hogy a Fidesz olyan ügyben kelt indulatokat, amely a mindennapokban nem osztja meg szélsőségesen a magyarokat.
Jakab Péternek Gyurcsány Ferenccel a hátában kell az ellenzéket felhoznia a kistelepülések Magyarországán, ahova nem szivárványos zászló alatt érdemes megérkezni.
Van valaki, aki biztosan nem filozofál azon, akar-e nyerni jövőre, vagy sem. Orbán Viktor az elmúlt hetekben olyan offenzívát indított, ami kampányfinist idéz.
A sikerkovács Marco Rossi szövetségi kapitány és a játékosok, én sem Menczer Tamást, sem a Fidesz többi megmondó emberét nem láttam a pályán.
Nem csoda, hanem kitartó és megfeszített munka kell ahhoz, hogy a bebetonozottnak hitt erőviszonyok megbillenjenek.
A Fidesz szimbolikusan is birtokba vette azt, ami egy hosszú folyamat végén már jó ideje ténylegesen az övé: az ország egyik legnagyobb hírportálját.
Miközben folyvást Brüsszelt szidja, olyan rezsimek előtt hajbókol, olyanok felé adósítja el az országot, sértve a magyar szuverenitást, amelyek tagadják a nyugati világ értékeit.
A kérdés most már az, hogy az előválasztási küzdelmekkel, taktikázással elfoglalt ellenzék ugyanúgy teper-e a választási győzelemért, mint a miniszterelnök.