Zöld színű linóleummal borított alagút vezet a Sashegy belsejébe. A kanyargós járatban halványan fénylő lámpák mutatják az utat. Az alagútrendszer részben természetes képződmény, amelyet a második világháborúban alakítottak át. Akkor lőszerraktárként funkcionált, a szocializmus alatt pedig óvóhelyként tartották nyilván. Napjainkban az MTA Szeizmológiai Obszervatóriumának szeizmográfja foglal itt helyet. Tóth László szeizmológussal a műszer felé tartunk, közben arról beszél, ma már annyira érzékeny eszközzel dolgoznak, hogy nem csak a földrengéseket érzékelik, hanem más olyan eseményeket is, amelyek ahhoz hasonlók.
– A talajfelszín soha nincs nyugalomban, mindig rezeg egy kicsit. Ez részben a megnövekedett közlekedési forgalom és az ipari tevékenység miatt következik be. Manapság több robbantást észlelünk, mint földrengést – magyarázza, mialatt elérünk a hegy központjába. Először a régi, százéves szeizmográfokhoz lépünk. Évtizedek óta nem használják, de a kutató szerint még működőképesek. – Negyven éve, amikor elkezdtem itt dolgozni még papírra rajzoltak a műszerek, nem voltak digitális szeizmográfok. Bonyolultan működtek, ma viszont már csak egy kis érzékelő juttatja a jeleket a számítógépre. Magyarországon 25-30 földrengésmérő állomás működik, amelyek eredményei ebbe az adatközpontba érkeznek be – jegyzi meg, majd ahhoz a szeizmográfhoz érünk, amelyet ma használnak.
Újra belobbant a tűzgyűrű - Hogy érhette felkészületlenül Indonéziát a szökőár? | Magyar Hang
Nincs elég ivóvíz, élelem, az elcsigázott túlélők az utórengésektől félve nem mernek hazatérni – sokszor nincs is hová.
A műszer vödörrel van letakarva. Amikor ennek okáról kérdezem, azt feleli: hőszigetelés miatt. A budapesti mérőállomás a ’60-as évek végén került ide, akkor a környék még csendes helynek számított, a földrengéskutató szerint ma már nem az. – Az ideális földrengésmérő hely mindenféle zajforrástól távol van, és egy kemény kőzetre vagy sziklára elhelyezett szeizmográf jobban érzékeli az eseményeket, mint a laza üledéken lévő. Az Alföldön is találhatóak állomásaink, de azok rosszabb minőségűek. Egyes mérőhelyeken 150 méterre le kellett fúrni és ott elhelyezni a műszert, hogy kisebb legyen a zaj, mint a felszínen – említi meg, majd az irodába érve az idei év hazai földrengéseit figyeljük a monitoron.
A sok kőbánya miatt a Dunántúli-középhegység területén történik a legtöbb földmozgás, de Tóth László leszögezi, hogy a földrengést nem lehet előre jelezni, a statisztikákból csak következtetni lehet arra, hogy mely területeken várható. Ám lehet, hogy csak tíz év múlva következik be az esemény. Ahogy mondja, Magyarország mérsékelten földrengéses terület, a mérsékeltség pedig abban jelentkezik, hogy nincsenek óriás földrengések és a közepes mértékűek is ritkábban fordulnak elő. Március 7-én Nagyatád közelében mozdult meg a föld, akkor a Richter-skála szerinti 4-es erősségű rengést mértek, de felhívja a figyelmem, hogy ennél sokkal nagyobb erejű földmozgások is előfordultak már az országban.
– A földrengésnek kétféle mérőszáma van, az egyiket intenzitásnak a másikat pedig magnitúdónak hívják, amit a Richter-skálán mérnek. Az intenzitás az érzetet jelenti, a magnitúdó pedig a fizikai méretet, tehát hogy mekkora energia szabadult fel. A kettő valamennyire összefügg egymással, de nem feltétlenül a nagyobb magnitúdójú az erősebb intenzitású, ahogy nem biztos, hogy egy hosszabb asztal lesz nehezebb és fordítva – magyarázza, majd felidézi, hogy Magyarországon két-három évente fordul elő a nagyatádihoz hasonló erősségű földrengés.
Már az ötödik századtól maradtak ránk feljegyzések a környéken lévő földmozgásokról. A legrégebbi, erősen hiányos leírás szerint 456 körül az akkor a Római Birodalomhoz tartozó Szombathely környékén is volt egy földrengés, de az egyik legnagyobb károkat okozó 1763-ban, Komáromban történt. A körülbelül 6-os erősségű rengés akkor 60-70 ember halálát okozta és fél magyarországnyi területen keletkeztek károk.
– Az 1900-as évek elején kezdődött a műszeres megfigyelés, onnantól kezdve vannak pontosabb adataink. 1911-ben Kecskeméten következett be egy nagyobb rengés, amit már műszerekkel mértek, de még ezek is elég kezdetlegesek voltak, egy kis tű rajzolta a rezgéseket egy kormozott papírra – fogalmaz, majd a falon függő térképre mutat. A kutató azt tapasztalja, már egy 2,5-es erősségű rengést is képesek vagyunk megérezni, de ez sok paramétertől függ, például a települések távolságától. A Hortobágyon kevésbé éreznek földrengést, mert ott nincs senki, Budapesten viszont már egy 1,5-ös magnitúdójú is érzékelhető, sőt egyszer Csepelről egy 1,1-es erősségű földrengésről érkeztek bejelentések.
A mérőhálózat érzékenyebb, mint amit ember érezhet. Januárban 74 eseményt regisztráltak. Itt visszautal arra, hogy több robbantást érzékelnek, mint földrengést, ugyanis a januári események közül 36 földrengés volt és 38 robbantás. Hozzáteszi, nem könnyű megállapítani, hogy melyik rengés természetes eredetű és melyiket okozta ember. Az adatok kiértékelése mélyebb vizsgálatot igényel, de még így sem lehet száz százalékos a megkülönböztetés.
