Több, mint 3000 milliárd tonna jeget veszített az Amundsen-tengeri beágyazódás 1996 és 2021 között – állapították meg a Nature folyóiratcsaládhoz tartozó Nature Communicationsban megjelent, március 17-én publikált tanulmányukban angliai tudósok. A hírről a Leedsi Egyetem időjárásváltozással foglalkozó klímaközpontjának honlapja számolt be. Ez a mennyiség annyi, hogy a Budapestnél háromszor nagyobb alapterületű London egészét két kilométeres vastagságban tudná beborítani.
A nyugat-antarktiszi Amundsen-tengeri beágyazódás területén 20 nagyobb gleccsert vizsgáltak a tudósok. Nyugat-Antarktisz területe nagyon fontos a felmelegedés szempontjából, ha ugyanis elérnénk a 2 fokos felmelegedést, akkor az emelkedő hőmérséklet destabilizálná az egész régiót, az ott felhalmozott jég a természet erőinek engedelmeskedve a tengerbe csúszna, és ez az irdatlan mennyiség a tengerbe kerülve három méterrel emelné az óceánok vízszintjét. Jelenleg nagyjából 1,2 fokos felmelegedésnél tartunk a preindusztriális időkhöz viszonyítva. Az IPCC 2007-es jelentése szerint a 21. század végére 1,1-6,4 fokos felmelegedés várható attól függően, hogy az emberiség életbe léptet-e a felmelegedést visszafogó vagy megfordító intézkedéseket, vagy éljük tovább az életünket úgy, mint eddig és hagyjuk azt elszabadulni. Amennyiben „csak” az Amundsen-bemélyedésben felhalmozott jég csúszna a tengerbe, „mindössze” 1 méterrel emelkedne meg a vízszint az egész bolygón, de ez utat nyitna a bemélyedés mögötti területen lévő jégtakaró megcsúszásának is.
A kutatást Benjamin Davison vezette a Leedsi Egyetemről. A tudósok megbecsülték, hogy éves szinten mennyi hó eshet a jégtakaróra (a hó később, az újabb hóeséseknek köszönhetően összenyomódik és jéggé fagy), és mekkora az a mennyiség, amennyi a gleccserek által a tengerbe csúszik (a gleccser egyfajta fagyott folyó, emberi szemmel követhetetlenül lassan, de ugyanúgy „mozog” a tenger felé). A kutatás eredményeképp becsülték 1996 és 2021 között 3000 milliárd tonnára a nettó jégveszteséget. Ez 9 milliméterrel emelte meg a tengerek vízszintjét ez idő alatt (ebben az is benne van, hogy a tengerek, óceánok felmelegedtek, ezáltal kitágultak, nagyobb lett a térfogatuk). A kutató elmondta, „nem látható, hogy a folyamat mitől fordulna meg a közeljövőben, bár volt olyan időszak ebben a periódusban, amikor csökkent a jégvesztés üteme”.
A jégvesztés okáról pedig azt mondta: „úgy tűnik, az óceánok hőmérséklete és az óceáni áramlások megváltozása az elsődleges tényező a nyugat-antarktiszi jégmezők klímájának hosszútávú változásában. Abszolút fontos, hogy további kutatásokat végezzünk ezen a területen, mivel valószínűleg ezek határozzák meg a régió tengerszintet befolyásoló változásait.”
